Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának 252. doskodnia arról, hogy ilyesmire a jövőben lehetőség ^ ne legyen. Tovább folytatom indokolásomat. Ami a bizottsági tagok számát illeti, a törvényjavaslatban az van, hogy az eddigi 150 bizottsági tag helyett 108 legyen _ a bizottsági tagok száma. Maga a szám tulaj dómképpen nem is volna különösebben kifogásolható, ha valamennyi bizottsági tag választás útján kerülne a törvényhatósági bizottságba és nem lenme semmi mód arra, hogy választás nélkül is tagokat lehessen beküldeni oda. Miután azoniban ebben a törvényjavaslatban örökös tagokról, szakszerűségi tagokról és hivatali érdekképviseletekről is szó van, a bizottsági tagok számának 150-ről 108-ra való leszállítása nem jelent egyebet, mint egy olyan intézkedést, amely még sokkal jobban 'biztosítja a 'központi hatalom részére a fölényt, m'int ezideig volt, mert meghagyja az örökös tagok számát, hiszen az nem lényeges, hogy 32-ről 22-re csokikén le ez a szám, mert valójában a kihalási rendszerhez van ez hozzáfűzve > egyelőre tehát megmarad az örökös tagok száma és ha a jelenlegi örökös tagok jó hosszú életűek lesznek, akkor bizony évek hosszú során keresztül ezen a számon változás nincs. Éppen ezért lehet teljes joggal mondani, hogy a bizottsági tagoknak 150-ről 108-ra való leszállítása csak a központi hatalom befolyását biztosítja még erőteljesebb mértékben a főváros törvényhatóságaiban és ez teljesen aláosökkenti a választott bizottsági tagok tevékenységi lehetőségét, mert legyen bár mind a 108 bizottsági tag egy véleményen, az örökös tagok az érdekképviseletekkel együttvéve olyan számot képviselnek, amellyel majorizálni lelhet a törvényhatóságot és a központi hatalom az ő akaratát minden körülmények között keresztül viheti a fővárosi törvényhatóságban, még akkor is, ha a választott tagok valamennmyien egy véleményen vannak, vagy ha valamennyien egy párt kötelékébe tartoznak. Az örökös tagok rendszere is tarthatatlan, mert ha valaki érdemeket szerzett arra, hogy a főváros törvényhatóságában állandóan bennmaradjon, azt hiszem, hogy egy olyan férfiú, akinek ilyen kiváló érdemei vannak, mindig bír a választóközönség körében olyan összeköttetéssel, olyan kapcsolattal, mindig bírjia a választóközönség szeretetét, hogy egy választás alkalmával újra és újra megválasszák, nincs tehát szükség arra, hogy olyanok legyenek örökös tagok címén a főváros törvényhatósági bizottságában, akik a választóközönséggel már minden nexust elveszítettek és így úgyszólván mint egy jutalomként kapjanak ilyen tagságokat és ilyen tagságokkal egyensúlyozzák a fővárosi törvényhatósági bizottság választott tagjainak működési lehetőségét. Ami a szakszerűséget illeti, errevonatkozólag is hangzott el itt már vélemény. Éppen Homonnay képviselő társam és az előttem szólott Pctrovácz képviselőtársam világítottak rá arra, hogy a szakszerűség kérdése nem is került nagyan szóba esztendők hosszú során át a törvényhatóságban, nem is voltak talán olyan kérdések, de ha voltak is, a választott, tagok sorából történtek olyan felszólalások, amelyek folytán a szakszerűség címén való véleményt mellőzni lehetett. Mi szükség van tehát arra, hogy továbbra is ezen a címen a választáson kívül legyenek bedelegálva a törvényhatóság tagjai sorába, hiszen ha olyan kérdések vetődnek fel a főváros törvényhatóságában, amelyek szakszerűséget igényelnek, ezeket a szakszerű véleülése 1934 március 16-án, pénteken. 465 menyeket más módon is meg lehet szerezni a főváros törvényhatóságának, nem kell feltétlenül szakszerűség címén bedelegálni a törvénvhatóságba tagokat. Itt van például maga a törvényihozás, az országgyűlés, a Képviselőház. Itt is alkotnak mindenfele törvényt és így nincs szükség a szakszerűség alapján delegált képviselőkre és a törvényhozás e nélkül is el tudja végezni munkáját, mert akár a kormánynak, akár a törvényhozás tagjainak van szükségük bárminemű szakszerű véleményre, ezt meg tudják szerezni a nélkül, hogy itt a Képviselőház tagjai között keljen helyet foglalnia bedelegálás alapján a szakszerűség címén képviselőnek. Ha tehát ez így van a Képviselőházban, akkor így kell lennie és így is lehet a főváros törvényhatóságában, éppen ezért nincs szükség olyan rendelkezésre, amely valójában a választott tagok aranyszamát és működési lehetőségét— mondhatom úgy — hamisítja meg, vagy higítja fel, egy szóval hozzájárul ahhoz, hogy a központi hatalom minél erőteljesebben és minél hathatósabban érvényesíthesse a maga befolyását a főváros törvényhatóságában. Ami azután azt a részt illeti, a 3. bekezdésben, hogy a VIII. választókerület 11., a VI., VII. és IX. kerület 9—9, a, többi választókerület pedig 7—7 törvényhatósági bizottsági tagot választ, ezt sem tudom helyeselni és a 2. § harmadik bekezdésére vonatkozóan is Büchler Józsefnek és társainak indítványát pártolom, amely minden 2000 választó után 1—1 bizottsági tag megválasztását javasolja, mert ez felel meg a demokrácia követelményeinek, míg az itt javasolt arányszám, a 11, 9 és a többi még mindig nem arányosítja a választók és a bizottsági tagok számát, ezzel még mindig fennmarad az a lehetőség, ami ezideig volt, hogy az egyik kerületben kevesebb választó választ egy bizottsági tagot, a másik kerületben pedig több választónak kell szavaznia, hogy egy bizottsági tagot megválasszanak. Ez nem igazságos, mert így még mindig . . . Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni. Kabók Lajos: . . . fenntartja azt a lehetőséget, hogy egyik kerületben kétszerannyi választónak kell egy bizottsági tag megválasztásához az urnák elé járulnia, mint a másik kerületben és így a választók jogát hamisítja meg ez a ^rendelkezés, éppen ezért ehhez sem tudok hozzájárulni és ismételten hangsúlyozom, hogy a, 2. §-.nál Büchler Józsefnek és társainak módosítását fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! A 2. §-nál a szakaszhoz az előadó úr által benyújtott módosítást fogadom el. Nem azért, mintha helyeselném azt a rendelkezést, amelyet az előadó úr proponált, hanem tisztán csak azért, mert az közelebb áll az én elvi álláspontomhoz, mint az a rendelkezés, az a határozat, amely a bizottságban létrejött. Ha lehetséges volna az én elvi álláspontomnak^ érvényt szerezni, én mindazokat, akik nem választás jogán ülnek ü

f törvényhatósági bizottságban, kihagynám és — tapasztalatból is mondhatom ezt — a város csak nyerne vele. Akik nem választott bizottsági tagjai a közgyűlésnek, nem érzik át a felelősséget, úgy mint azok, akik választott bizottsági tagok. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elég alkalmam volt közelről megfigyelni azoknak az uraknak a tevékenységét, akik már hivatalból, akár más ilyen címen, szakszerűség