Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

454 Az országgyűlés képviselőházának í marad, de alig múlt el pár esztendő, ma azt látjuk, hogy Wolff Károlyt kihagyták abból az areopágból, amely ezt a törvényjavaslatot előkészítette. Ezért mondom, hogy »a minden­kori kormánypárt«. (Müller Antal: Kozmát is kihagyták!) Öt is kihagyták. Nagyon helyesen jegyzi meg igen t. Müller Antal barátom, hogy még Kozmát is kihagyták. Tényleg kicsit gro­teszk ez a helyzet, hogy a kormánypártnak egy ilyen eminens, kiváló tagja, mint Kozma Jenő nem vett részt ebben az előkészítésben. Meg vagyok róla győződve, hogy ha őt ebbe bevonták volna, ő ezt a második szakaszt a maga ellenvéleményével igyekezett volna mó­dosíttatni. T. Képviselőház! Ká kell térjek arra is, hogy a 108 tényleg aktív tagon kívül — mint említettem — az örökös tagokat nem számítha­tom az aktívak közé és nem számíthatom oda a tisztviselőket, de nem számíthatom oda a szakszerűség képviselőit sem. Már az általános vita során rámutattam én is, mint többi kép­viselőtársam is az ellenzék részéről, hogy erre nézve már vannak tapasztalataink. Ezek a ta­pasztalatok pedig azt mutatják, hogy a szak­szerűség képviselői a főváros parlamentjében nemcsak akaratnyilvánítási jogaikkal nem él­nek s legtöbbször el sem jönnek és nem sza­vaznak, hanem legkeyésbbé élnek azzal a jo­gukkal, hogy felálljanak és véleményüket nyilvánítsák. Ahhoz, hogy valaki a közéletben bátran nyilvánítsa véleményét, nagy előisk tá­lára van szükség, és a szakszerűség képviselői valószínűleg nélkülözik ezt a politikai iskolát. Ennek a következménye az, hogy ők bizony, hallgatnak, a legtöbbször el sem jönnek, ha pedig eljönnek is, csak azért jönnek el, mert van az ügyrendnek egy szakasza, amely sze­rint az a törvényhatósági bizottsági tag, aki egymásután öt ülésről elmarad, elveszti man­dátumát. (Farkas Gyula: Nagyon helyes! — Petrovácz Gyula: Itt kellene behozni ezt! — Farkas Gyula: Hozzájárulok! Tessék meg­nézni az ellenzéki oldalt is! — Rassay Károly: Mi baja az ellenzéki oldallal? Mi beszélünk, önök hallgatnak! Azt tovább lehet bírni! — Elnök csenget.) Én a magam részéről igen melegen párto­lom igen t. képviselőtárs ami felfogását, tényleg kellene ügyrendünkben, a házszabályokban egy szakasznak lennie, amely bizonyos szankciók­kal illesse azokat a képviselőtársainkat, akik nem tartják kötelességüknek az itteni megjele­nést. De én még valamit ajánlok igen t. képvi­selőtársamnak. (Mihálffy Vilmos: Tessék a pártját megnézni: ketten vannak itt! — Rassay Károly: Az ő pártjukat nem kell bántani, mert itt vannak! — Bródy Ernő: Teljes 100%-ban. — Rassay Károly: Elvégre önoszlás útján nem szaporodhatik! — Elnök csenget.) ha arról van szó, hogy a házszabályokat módosítani kellene. Ha a házszabály elrendelné az itteni kötelező megjelenést, akkor azzal junktimban feltétlenül be kellene venni a házszabályokba t egy olyan intézkedést^ is, amely lehetővé tenné, hogy az egyes törvényjavaslatoknál, vagy például a bi­zaími ikérdésben a Képviselőház titkosan sza­vazzon. Mert rákényszeríteni azt a képviselőt, hogy megjelenjék a parlamentben, de ne nyil­váníthassa bátran a véleményét, nem volna he­lves. (Farkas Gyula: Ha annyi függetlenséget sem tetszik feltételezni egy képviselőről, akkor már igazán nem lehet várni semmit!) Ezt egé­szen bátran fel lehet tételezni. (Zaj.) T. Képviselőház! Rá kell térnem a kerüle­tek aránytalanságának lkérdésére is. Egyes kép­viselőtársaim arra az álláspontra helyezked­2. ülése 19 S A március 16-án, pénteken, nek. hogy a matematika szerint osztassanak fel Budapest kerületei a választói jog gyakorlása tekintetében. Ezzel a felfogással én nem értek teljesen egyet, mert nem tudom elfelejteni azt, hogy Budapest székesfőváros tulajdonképpen három város egyesüléséből keletkezett: Óbuda, Buda és Pest egyesüléséből. Bizonyos törté­nelmi tradíciók igen közel állanak a szívem­hez, és nem tudom elképzelni, hogy a szám­szerüség egészen lehengerelhetné annak a régi Budának a jogait, amely valaha egyedül volt fővárosa ennek az országnak. Amikor azonban ezt elismerem, rá kell mutatnom arra, hogy ez a történelmi szempont túlságos mértékben érvényesül, s bennem az a gyanú él, hogy nem is annyira a történelmi szempontokat akarja az igen t. többség és kor­mány érvényesíteni, hanem ebben a kérdésben is hatalmi szempontok vezetik őket. Rá kell mutatnom arra, hogy Budán 500— 800 szavazat produkál egy mandátumot, ezzel szemben a Terézváros, amelynek én is tör­vényhatósági bizottsági tagja vagyoji, 3—4000 szavazatot gyakorol akkor, amikor egy tör­vényhatósági tagot megválaszt. Ez olyan mér­tékű aránytalanság, amely nem indokolható azzal a történelmi szemponttal sem, amelyet én helyesnek tartok különben, azonban nem annyira predominant módon, amely ezt a ragy aránytalanságot produkálja. De rá kell mutatnom arra is, hogy a vá­lasztott tagoknak ez a 108 tagú létszáma a törvényhatósági bizottságban az előkészítés­sel foglalkozó bizottságok munkája szem­pontjából is aggályos. Ez a 108 bizottsági tag olyan sok bizottságban kell, hogy helyet kap­jon és dolgozzék, hogy lehetetlen, hogy lelki­ismeretesen és r intenzíven tudja teljesíteni azt a kötelességét, amelyet rá a bizottsági tag­ság ró. Már pedig a bizottságok munkája az új törvényjavaslat alapján sokkal nagyobb súlyt nyer, mint amilyennel eddig bírt, mert hiszen a törvényhatósági tanácsot a követ­kező szakasz megszünteti. A törvényhatósági tanács nemcsak bizonyos jogkört gyakorolt, hanem ugyanakkor bizonyos előkészítő jog­köre és hatásköre is volt. Most ezt a hatás­kört átveszik a bizottságok, hiszen maga a törvény utal arra, hogy a bizottságok véle­ménye minden esetben kikérhető* s vannak esetek, amikor feltétlenül kikérendő. Ha pedig a bizottságokra ilyen nagy súlyt fektet ez a törvényjavaslat, akkor a 108-as létszám kevés arra, hogy abban a 14—15 bizottságban szétosztassék úgy, hogy a bizottság • tagjai a tőlük kívánt lelkiismeretes munkát ott ki­fejthessék. T. Képviselőház! Minthogy azt látom, hogy ez a szakasz olyan része a törvényjavas­latnak, amely különösen a hatalmi szempon­tokat domborítja ki, szemben a többi részek­kel, amelyeknél el kell ismernem azt, hogy tényleg jó és helyes törekvések vannak s bi­zonyos gyakorlati célok vezetik a kormányt,... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztassék beszédét befejezni. Tauf fer Gábor: Be fogom fejezni mind­járt egy mondattal. Az említett oknál fogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a szakaszt elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gróf Apponyi György! Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! Ehhez a törvényjavaslathoz eddig nagyob­bára, sőt azt hiszem, kizárólag olyan képvi­selőtársaim szóltak hozzá,, akik budapesti

Next

/
Oldalképek
Tartalom