Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának 21 indokolása céloz. A törvényjavaslat indokolása le akarja törni a párturalmat, de maga a javaslat megteremti az eddiginél még sokkal kíméletlenebb párturalmat, pedig nehéz annál kíméletlenebb párturaimat teremteni, mint aminő 15.esztendő óta a 'budapesti városházám él és virul. Mégis azt kell látnunk ebből a törvényjavaslatból, hogy annak ellenére, hogy a belügyminiszter úr a javaslat indokolása szerint azt intencionálja, hogy a párturalmi rendszer megszűnjék, ehelyett még kíméletlenebb párturalmi rendszert inaugurál. Az, hogy leszállítják a törvényhatósági bizottság tagjainak létszámát, előnyére nem fog válni a munkaképesség szempontjából sem a törvényhatósági bizottságnak. A belügyminiszter úr kijelentette, hogy ez a javaslat azt célozza, hogy az előkészítő munka, a komoly munka ezentúl a szakbizottságokban folyjék. A szakbizottságokban komoly munka csak akkor lehetséges, ha mindenki teljes munkaerejét egy olyan szakbizottságnak szentelheti, amelynek tárgyaihoz az ő szakértelmével hozzászólhat. Ez azonban egy kislétszámú közgyűlésen teljesen lehetetlenné válik, mert a kislétszámú közgyűlés csekélyszámú tagja nem egy, hanem több bizottságban lesz majd kénytelen dolgozni, ezáltal munkáját felaprózza és nem tud tökéletes, kellő munkát és energiát kifejteni. Én szükségesnek tartanám tehát ebből a szempontból a törvényhatósági bizottság választott tagjai létszámának felemelését. Nem elégít ki ezzel szemben az, hogy a választott tagok mellett ott vannak az örökös tagok s ott vannak az érdekképviseleti tagok. Én ugyanis az érdekképviseleti tagokat és az örököstagokat nem tekintem a törvényhatósági bizottság tagjainak, hanem csak kiküldötteknek, akik állandó voksot és biztos többséget jelentenek a kormányzati rendszer számára, az autonómia szempontjából azonban semmi néven nevezendő szerepük nincs. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) örökös tagoknak nincs helyük a közgyűlésben, mélyen tisztelt Képviselőház és nincs helyük érdekképviseleti tagoknak sem. Csak a választott tagoknak van ott helyük, akik állandó kontaktusban vannak a választókkal, azokkal, akiket képviselnek, akiktől függenek, akiknek ügyeit intézik, akik Budapest székesfőváros közönségét alkotják — hiszen a bizottsági tag urak Budapest székesfőváros közönsége nevében beszélnek és cselekszenek a közgyűlésen. A választott tagok szaunát kellene szaporítani és ha kisebblétszámú közgyűlést óhajtja belügyminiszter úr, akkor állítsa be azt a létszámot, amely ma mint teljes létszám szerepelne, de az egész létszámot a választott törvényhatósági ibizottsáigi tagoknak adja, megszüntetve az örökös tagoknak és az érdekképviseleti tagoknak az intézményét. Valamikor 200 választott tagja volt a közgyűlésnek és 200 érdekképviseleti tagja» mert a virilistákat is érdekképviseleti tagoknak kellett tekinteni. (Büchler József: A vagyon érdekképviselete!) A virilisek visszahozatalát senki sein kívánja, mindenkor küzdöttünk annakidején is azért, hogy szűnjék meg a virilizmus rendszere. De a választott tagok 200-as létszáma nem volna csökkentendő ana sem, az fenntartandó, éppen ezért voltam bátor ilyen taglétszámot és ennek -alapján egy becsületes kerületi beosztást indítványozni, szemben az 1930. évi XVIII. tcikk kerületi beosztásával, amelyre ez alkalommal azért nem használok külön jelzőt, mert ilyen !. ülése 19

S% március 16~án, pénteken. 449 jelzők miatt részesültem már elnöki rendreutasításban úgy itt a plénumiban, mint a bizottságban. Csak azt kívánom megjegyezni, hogy Kozma Jenő képviselőtársunk azt mondotta, hogy ez a kerületi beosztás nem aránytalan, mert a területi kiterjedést kell nézni és nem a választóközönség létszámát. Az én szerény felfogásom szerint mindenütt egyéneik és emberek választanak, nem utcák, neon házak, nem fák, nem bokrok és nem kövek. Bocsánatot kérek, mélyen t. Képviselőház, én ebben a cinikus felfogásban, amelyet igen t. képviselőtársam reprezentált felszólalásában, nem tudok osztozni, ez ellen határozottan tiltakoznom kell és a magam részéről az anyagi igazságnak, a mindenkori igazságnak, amely felette áll minden pártszeimpontnak, kell hogy szószólója legyek, annak az igazságnak, amely azt kívánja, hogy minden kerületben egyenlő legyen a beosztás ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Vázsonyi János: Befejezem. Mondom, minden kerületben egyenlő legyen a beosztás, a a bizottsági tagok választása és a választók joga szempontjából. Ezért kérem, hogy benyújtott módosításaimat a Képviselőház elfogadni szíveskedjék; az eredeti javaslat szövegével szemben 'kérem ezeknek elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Képviselőház! Tökéletesen egyetértek Vázsonyi János t. képviselőtársammal abban, amit beszédének végén a kerületi beosztásról elmondott. Valóban azt kell mondani, hogy ez a kerületi beosztás, amelyet a miniszter úr méltóztatik itt a javaslatban kontemplálni, a legigazságtalanabb és leghelytelenebb beosztás. (Vázsonyi János: Testre szabott!) Nem lehet annyi handicappal sújtani a népakaratot, nem lehet annyi gátat és annyi akadályt emelni a népakarat megnyilvánulásának, amennyit ebben a törvényjavaslatban méltóztatik összesűrűsíteni. Hogyan nyilatkozik meg a népakarata Megnyilatkozik olyanképpen, hogy a választók választják a törvényhatósági bizottsági tagokat a választásokon, titkos szavazással. Az első gát, amelyen át kell szaladni, át kell futni a politikai pártoknak, a kerületi beosztás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Nem tudom megérteni, illetőleg túlságosan értem, mert tisztára politikum, tisztára politikai szempont az, amely a kormányt ebben a kérdésben irányítja, de* nem tartom helyesnek, jónak, igazságosnak s az igazság arculcsapásának tartom azt, hogy olyan kerületi beosztást csináltak és terveznek most ebben a javaslatban is, amely azoknak a pártoknak kedvez, amelyek ma is uralmon vannak. Miért szükséges az, hogy az egyik kerületben 6—700 választó kelljen egy mandátumhoz, míg a másik kerületben 2400—2500 választó kell egy-egy mandátum megszerzéséhez. Megértem, hogy esry-egy mandátum megszerzéséhez, teszem fel. képviselőválasztásoknál a vidéken az egyik helven 8000, a másik helyen 10—11.000 választó kell, de itt óriási aránytalanság van. Itt egy városban lakó közönség van, egy és ugyanazon a helyen, egy és ugyanazon a módon élő közösségben vannak s a Várban lakóknál 6—700 választó választ egy törvényhatósági bizottsági tagot, a Terézvárosban, az Erzsébetvárosban, a Ferencvárosban vagy a József vá-