Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
448 Az országgyűlés képviselőházának i madik pedig a jelenleg érvényben lévő ajánlási rendszer eltörlésére. Hogy harmadik indítvány onumal kezdem, ez azért van, mert ezzel óhajtok bekapcsolódni előttem szólott igen t. képviselőtársam fejtegetéseibe, aki már kifejtette, hogy a jelenleg érvényben levő ajánlási rendszer rossz, helytelen, káros és egyetlen párt által sem nevezhető elfogadhatónak. (Úgy van! a baloldalon.) Ebben a kérdésben ellentét a Képviselőház pártjai közt nines. A belügyminiszter úr maga is 'kijelentette, hogy ezt a jelenleg érvényben levő ajánlási rendszert feltétlenül eltörlendőnek ftartja. Ennek ellenére mégsem történt intézkedés e törvényjavaslattal ikaposoLatosan ennek a rendszernek megváltoztatására» Bátor voltam egy módosító indítványt benyújtani, amelyben nem kérek egyebet, mint annak törvénybeiktatását, amit a belügyminiszter úr maga jelentett ikd. A belügyminiszter úr ugyanis kijelentette, hogy a választási lajstromok ajánlásai tekintetében az, országgyűlési választásokról szóló és e tárgyban benyújtandó törvényjavaslatban kíván intézkedni a kerületi beosztás aránytalanságának megszüntetése ügyében is és 'feltétlenül szükségesnek tartja a jelenleg érvényben lévő ajánlási rendszer helyett új ajánlási rendszer törvénybe iktatását. Ha tehát a belügyminiszter úr maga is szükségesnek tartja, hogy a benyújtandó, az új választójogról szóló törvényjavaslatban az ajánlási rendszer eltörléséről és megváltoztatásáról intézkedés történjék, nem tudom, mi akadálya annak, hogy ebben a törvényjavaslatban már előre leszögeztessék az, hogy ez a választói jogról szóló törvényjavaslat benyújtandó és hogy ebben a törvényjavaslatban az ajánlási rendszer megváltoztatása, a jelenlegi rendszer eltörlése feltétlenül kell hogy kimondasisék 1 ? En a belügyminiszter úr szavait kívánom csak a törvényben lerögzíteni azért, mert ha hiszek is a belügyminiszter úrnak, akkor sem köthetem magam halandó ember szavaihoz, különösen nem halandó miniszter szavaihoz, mert egyetlen kormány sem állandó és egyetlen ember élete sem örök és én nem tudhatom, hogy a belügyminiszter úr utóda vájjon ímeg fogja-e valósítani törvényben azokat az elveket, amelyeket a belügyminiszter úr szóval ígért; ha azonban ez törvényben szegeztetik le és törvény kötelezi őt erre, akkor kénytelen és köteles megvalósítani, és nem tétetik függővé ez a belügyminiszter úr tetszésétől, hanem a törvény kötelező erejével bír. Ezért vagyok bátor kérni, hogy harmadik módosító indítványomat elfogadni méltóztassék, amely eszmeileg és elvileg teljesen egyezik a belügyminiszter úr kijelentéseivel és azoknak a törvényerőt kívánja megadni. Első két módosításom a kerületi beosztásra vonatkozik. Az 1930:XVIII. te. kerületi beosztása az autonómia tényleges megszüntetését jelentette. Ez a törvényjavaslat^ amely most a Ház előtt fekszik, indokolásában elítéli a párturalmi rendszert. Az 1930:XVIII. te. kerületi beosztása volt az, amely megteremtette ezt a párturalmi rendszert, ennek a kerületi beosztásnak köszönhető az a párturalmi rendszer, amelyet a javaslat indokolása elítél, de nem vonja le azt a konzekvenciát, hogy a törvényben is megadja a lehetőséget ennek megszüntetésére Ennek a kerületi beosztásnak aránytalansága oly nagyfokú, hogy egyes kerületeket plurális választójoggal ruház fel. Vannak kerületek, ahol 500—800 szavazat elegendő egy törvényhatósági bizottsági tagság 2. ülése 193% március 16-án, pénteken. elnyeréséhez, ugyanakkor más kerületekben 3—4 ezer szavazat szükséges ugyancsak egy törvényhatósági bizottsági tagság elnyeréséhez. Ez pusztán és kizáróan a pluralitás bevezetése, a plurális szavazati jog megalkotása burkolt formában, a kerületi beosztás alakjában. Ez a kerületi beosztás azonban egyben bizonyos megkülönböztetést honosított meg a perifériák és a belső kerületek között. Vannak kerületek, amelyeknek jogán nem csorbított, vannak kerületek, amelyeknek jogát teljes egészében konfiskálta. A külső kerületeken, amelyeknek bizottsági taglétszáma az 1925. évi kerületi beosztás szerint tízben állapíttatott meg, az 1930. évi kerületi beosztás sem változtatott, ott is meghagyta a tizes létszámot. Ezzel szemben más kerületekben, a belső városrészekben a 34-es létszámot leszállította 12-re, az egyik kerületben pedig 14-re. Más helyeken 22-ről 10-re szállította le a bizottsági tagok létszámát. Ezzel is a pluralitást szolgálta, azt a párturalmi rendszert, amelynek szolgálatára hozták az egész 1930. évi XVIII. t.-cikket, mint testhezálló törvényt két párt számára, amely a közgyűlésen és a törvényhatósági tanácsiban ezáltal tudott többséget gyakorolni, ennek a törvénynek segítségével tudott többségre jutni annak ellenére, hogy még a korrigált választási rendszer, a korrigált kerületig beosztás mellett is kisebbségben maradt a választáson az ellenzéki pártokkal szemben. Ha valaminek a megreformálását várnunk kellett, akkor ennek az aránytalan kerületi beosztásnak a megreformálását kellett várnunk az új törvényjavaslatban. Azt kellett volna várnunk, hogy szűnjék meg az az aránytalanság, az az igazságtalanság, amely az 1930. évi XVIII. tc.-ben rejlik à kerületi beosztásokra vonatkozólag. Ezzel szemben ennek ellenkezőjét kaptuk ebben a törvényjavaslatban, amely fenntartja ugyanezt a kerületi (beosztást és a továbbiakban még csökkenti a bizottsági tagok létszámát. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy azért kell tovább csökkenteni a bizottsági tagok létszámát, mert csak akkor mozgékony a törvényhatósági közgyűlés, ha minél kisebb taglétszámból áll. Már a törvényjavaslat általános vitájánál bátor voltam kimutatni, mennyivel több alkotás fűződik ahhoz a fővárosi közgyűléshez, amelynek sokkal nagyobb a taglétszáma, szemben azzal a közgyűléssel, amely ma fennáll és amelynek sokkal kisebb a taglétszáma. Nem attól függ egy törvényhatóság közgyűlésének alkotóképessége, hogy hány tagból áll; az a kérdés, hogy milyen a tagok kvalitása és nem az a döntő, hogy mennyi a tagok kvantitása. Lehet egy nagyobb testületben is kezdeményező erő és alkotóképesség, az a kérdés tisztán és kizárólag, hogy elvi alapon álló és a város szeretetében élő bizottsági tagok ülnek-e ott benn, akiket nam hevít más, mint a város szeretete, a város ügyeinek ismerete mellett a város ügyeinek intézése. Egészen természetes, ha a városházán csak a pártpolitika^ szempontjai érvényesülnek, — pártpolitikán értve a mindenkor érvényesülő többségi pártpolitikát és ebből a szempontból teljesen irreleváns, hogy két párt részéről, vagy, mint a törvényjavaslat célozza, ezentúl csak egy párt, a kormánypárt részéről fog-e ez megnyilvánulni — akkor nem lehetséges a városi ügyek vitele, a városi szempontok tekintetbevétele. Én ebben a javaslatban éppen az ellenkező tendenciát látom érvényesülni, mint amit a javaslat
