Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

446 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Zaj balfelől. — Jánossy Gábor: Halljuk! Zavarban van?) Nem vagyok zavarban. Ez a 2. §... (Jánossy Gábor: Nehéz szerep!) Nem nehéz. Éppen a 2. § nem nehéz, mert ebfoen a 2. §-ban van megállapítva a törvényhatósági bizottsági tagoknak a létszáma, ebben a szakaszban van érintve az egész választási rendszer és ha volt értelme egy reformnak, egy javaslatnak, és ha megérett és kialakult a közvélemény, hogy tarthatatlan a jelenlegi törvény rendszere, akkor ez erre a választási rendszerre áll. (Magyar Pál: Ügy van!) Utóvégre amikor e törvény javaslattal idejöttek elénk, itt nem volt senki, a miniszter urat sem kivéve, aki ne állapította volna meg, hogy a választási ajánlási szelvényrendszer tarthatatlan. (Ügy van! balfelől.) Ezt nem lehet tovább fenntartani. Maga a miniszter úr mondta ezt. Az összes pártok képviselői valamennyien ugyanezt jelentették ki. A közvéleményben a közigazgatási bírák, táblabírák tanulmányúikat írtak enrol a kérdésről. Ez a kérdés kialakult, ez a kérdés készen van a megoldásra, míg valamennyi töbibi kérdés mint meglepetés jött ide, senki sem sejtette, hogy ide fog kerülni, nem volt alkalom, és mód hozzászólni. A szelvényrendszerhez, a szelvényrendszer alapján kialakult tőzsdéhez, a csalóknak, zsebrákoknak, az ügynököknek ehhez a hadához mindenkinek volt alkalma és módja hozzászólni. Amikor egy «képviselőház, egy közvélemény elismeri egy rendszer erkölcstelenségét s azt, hogy az alkalmat ad a polgárok választási jogának kijátszására, akkor megállapítható, hogy a büntető szankció semimit sem jelent és semmit sem ér. (Jánossy Gábor: Dehogy nem! Csak végre kell hajtani! — Farkas István: Ne nagyképűsködjünk. Ezt nem tudják megfogni.) T. Jánossy képviselőtársam, egyetlen egy eset nem volt arra, amikor Budapesten a szelvényrendszer miatt valakinek a hajaszála meggörbült volna. (Jánossy Gábor: Miért nem jelentették fel?) Feljelentették. Kisiklottak alóla. (Csilléry András: Feljelentettem eleget!) Ezek a választási visszaélések mindig csak a papiroson taroltatnak meg. Az életben, amikor sor kerül a megtorlásra, mindenféle címeken kibújnak a megtorlás alól, akik elkövették ezeket a (bűncselekményeket, minden megtorlás nélkül és ma itt áll meztelenül előttünk ez az ajánlási rendszer a szelvénnyel, aanely erkölcstelen, amely közumdort kelt. Ha rágondol az ember és visszagonol azokra az eseményekre, amelyek történtek, akkor érzi, hogy ezért érdemes egy reformot benyújtani. Akkor kívánja, hogy ezért meg kell csinálni a választójog reformját. íme, itt vagyunk e törvényjavaslattal, amely mindenről beszél és mindenre kiterjeszkedik, csak éppen erre nem. Már imost nézeim, t. Képviselőház, hogyan áll gyakorlatilag ez a helyzet, hogy gyakorlatilag rákerülhet-e a sor. Mert ha az volna a helyzet, hogy elméleti (kérdés az egész, akadémikus 'kérdés az egész, magam sem firtatnám annyira, de gyakorlatilag két eset is lehetséges, amikor e rendszer szerint történik meg a választás. Az egyik eset a 28. §-ban van lefektetve, amely szakasz azt mondja (olvassa): »Amennyiben a belügyminiszter a jelen törvény 2. §-a életbelépésének időpontját a törvényhatósági hizottság megbízatásának lejárta előtt állapítja meg, a 2. § életbelépésével a törvényhatósági bizottság megbizatáisa megszű2. ülése 1934- március 16-án, pénteken* nik, stb. stb.... az új választást a legutolsó érvényes törvényhatósági választói névjegyzék alapján lehet megtartani.« T. Ház! Itt kettős sérelem történik a választói rendszer szempontjából: egyik a szelvényrendszer fenntartása, a másik pedig az, hogy a legutóbbi 1930-as választói névjegyzék alapján történik a választás. Ez abszurdum, mert az 1930-as választói névjegyzék ma már elavult, adatainak legalább 50%-a nem felel meg a tényleges helyzetnek, mert azóta az emberek elköltöztek más kerületekbe és más lakásokba. Annakidején volt a törvénynek rációja, mert a törvény hat évenkínt kontemplálta a választást. Akkor tehát volt értelme annak, hogy a törvény kimondotta, hogy a legutóbbi választói névjegyzék szerint történik a választás. Megtörténhetik tehát, hogy az esetben, ha a 2. %-t életbeléptetik, akkor eszerint a régi választói szisztéma szerint fog történni a választás. Ez az egyik eset. A másik: eset az 1930:XVIIL te. 99. §-ában foglaltatik, amely a feloszlatási joggal kapcsolatban a következőket mondja {olvassa): »A minisztérium a belügyminiszter előterjesztésére feloszlathatja a törvényhatósági bizottságot, ha a törvénnyel, vagy törvény alapján kibocsátott rendelettel nyíltan szembehelyezkedik, vagy az állam érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsít, vagy tartósan munkaképtelenné válik, vagy működése olyan irányt vesz, hogy annak következtében a törvényhatóság gazdasági helyzete válságossá válhatik.« T. Ház! Ha tehát ezekből az okokból kifolyólag oszlatják fel a törvényhatósági bizottságot, ebben az esetben is a jelenleg érvényes szelvényrendszer szerint történik a választás. T. Ház! Méltóztatik látni, hogy két eset is lehetséges, amikor e rendszer szerint történik a választás. Sőt valószínű is, hogy nem várják meg a Jelenlegi törvényhatósági bizottság mandátumának a lejártát, hanem a 2. § alapján hamarább oszlatják azt fel, amikor már késznek érzik magukat a választásra. Szóval minden valószínűség amellett szól, hogy a jelenlegi választási rendszer szerint történik a választás. A mélyen t. belügyminiszter úr az egyik aggodalomra már kilátásba helyezett egy megoldást, tudniillik, a választói névjegyzékre vonatkozólag azt mondta, hogy gondolkozni fog az ezzel kapcsolatos aggodalom eliminálásáról, mert maga is belátja, hogy az 1930-as választói névjegyzék szerint a törvényhatósági bizottság választását megcsinálni nem lehet. A másik aggodalomra vonatkozólag azonban a miniszter úr álláspontja tarthatatlan, amikor azt mondja, hogy úgyis be fog következni a választójog reformja és ő e választójogi reform alkalmából akarja rendezni az egész választási rendszert. Sőt, a miniszter úr kijelentette, hogy nemcsak a budapesti szelvény rendszeren alapuló választási rendszert, hanem az egész ajánlási rendszert is helyteleníti. Szóval, ha meglesz a titkos szavazati jog, akkor nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is meg fog szűnni az ajánlási rendszer. A miniszter úr tehát erre az időpontra helyezi ezt kilátásba. De kérdezem Jánossy Gábor igen t. barátomat, aki^ nagy figyelemmel szokta hallgatni a felszólalásokat és nekem igazat ad abban, hogy én lehetőleg nem szeretek olyankor felszólalni, ha nincs mondanivalóm. (Jánossy Gábor: Igaza van!) És mindig meggyőződés*