Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

440 Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 1934 március 16-án, pénteken. Es még valamit. Azelőtt milyen szép volt! Hiszen bennünket nem érdekel, mi mindig csak üres golyókkal, vagy üres szavazólappal szavaztunk, valahányszor ilyen főpolgármesterválasztás történt. Bennünket solhasem ér ez a haleset, hogy a mi jelöltünket a kormány nem fogja elfogadni. Mindig csak azt néztük, hogy a túloldalon lévők hogyan egyeznek meg és kinek az emberét tolják előre főpolgármesternek. Amikor a mostani főpolgármester is jött, szintén érdekes volt megfigyelni, hogy minden párt magáénak tekintette, magáénak vallotta a főpolgármestert. A Wolff-párt megesküdött páros napokon arra, hogy a főpolgármester az ő pártjához tartozik, ezzel szemben a Kozma-párt a másik napon megállapította, hogy: de bizony, hozzám lépett be, nálam tett hivatalos nyilatkozatot arra vonatkozólag, 'hogy hozzám fog tartozni. Higyjék meg, hogy ha ez a tisztség meg is fog szűnni, — mert ezzel a mai napig sincs eldöntve a probléma, — még mindig nem tudja az ember, kihez tartozik politikailag a főpolgármester, akinek személyét egyáltalában nem akarom a vitába belevonni és teljes elismeréssel kell szólanom az ő objektív, pártatlan tisztség-viseléséről és működéséről; nem tehetek róla, ezt akkor is megmondanám, ha ellenkező volna a véleményem. De még mindig nem tudom, hogy kinek a pártjához tartozik. (Farkas István: Tábori y éhoz!) De mégis milyen szép volt; a publikumnak egy előadás volt minden alkalommal, ahányszor ilyen főpolgármesterválasztás volt. Amikor Eipkát választották meg, akkor a gázgyáriak énekeltek a karzaton, mert hiszen őhozzájuk tartozott; t. i. ő is baritonista, kitűnően ért hozzá. (Derültség.) Amikor a másik főpolgármestert választották, akkor egy másik dalárda, a, győri vagy a »Csak szorosan«, vagy »Kezet fel«, vagy nem tudom milyen dalárda énekelt. (Derültség.) De az mégis olyan szép volt, egyeseket úgy meghatott ez az egész ünneplés aktus, amikor például kijelölték a deputációt és felkérték, hogy vezesse elő a főpolgármestert. Rendesen, mintha véletlen lett volna, mindig a rendőrfőkapitányt bízták meg azzal, hogy Ő állítsa elő a főpolgármestert. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Andrejkátf — Derültség!) Igen, Andrejkát, ő volt az,, aki mindig beniie volt a deputáeióban, ha nem is volt annak vezetője és Andrejka előállította a főpolgármestert, aki akkor odajött, rendszerint szép, cifra uniformisszerű ruhában; az ember megnézhette, hogy lám, ilyen is van, .ezt úgy is igen ritka alkalmakkor látja az ember. (Derültség és zaj.) Elnök: Kérem, képviselő úr, ez talán még sem tartozik a javaslathoz. Peyer Károly: Ez megindokolja azt, hogy milyen fontos a választás és hogy mindez a dolog a kinevezéssel elesik. Milyen fontos volt például, hogy odaállott a két hajdú zászlóval a kezében jobbról és balról. A hajdú közben elfelejtette és nem tudta, hogyan kell neki állani s akkor Erlich Gusztáv figyelmeztette, hogy kezét tartsa jobboldalon a csákójához, mert ez hozzátartozik a szertartáshoz. (Derültség.) Hát hiszen Erlich annyiszor látta már ezt az aktust, hogy jobban tudta, hogyan kell csinálni, mint a hajdú vagy a főpolgármester, vagy a mindenkori városházi gondnok. Ettől az élvezettől akarják most a főváros közönségét megfosztani, ezekben a szomorú és keserű napokban, amikor az embereknek úgy sincs semmiféle örömük'? Hagyják meg ezt az örömöt és ezt a cirkuszt nekik, úgy sem tudnak mást érte adni, t legalább az élvezetet hagyják meg. Azt sem bánom, ha minden két hétben is elcsapják a főpolgármestert és minden két hétben új választás lesz új dalárdával, felvonulással, szalutálással, banikettel. Ez mind változatosságot hozna ezekbe a szomorú időkbe,, éppen ezért én a törvényjavaslatnak ezt a szakaszát nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Ras say Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! Nem egészen ugyanabból az indokból, (Jánossy Gábor: Mindjárt gondoltam!) de a magam részéről is amellett foglalok, állást, hogy a leglogikusabb volna a törvényjavaslat konstrukciója szerint a főpolgármesteri állást megszüntetni. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor 1931 augusztusában a nagy összeomlás bekövetkezett, akkor a do-as bizottságban több képviselőtársammal együtt előterjesztést tettünk a főispáni állások megszüntetésére. Az volt a meggyőződésünk, hogyha a közigazgatást nacionalizálni akarjuk, akkor elsősorban ennél az állásnál kell megkezdeni a működésünket, mert két szempont is vezetett bennünket: nem láttuk egyfelől olyan fontosnak a munkakört, amelyet megfelelő beosztással ne lehetett volna pótolni, másfelől pedig meg voltunk győződve arról, hogy az állásoknak e téren való megszüntetése a munkanélküliek számát nem fogja növelni. Nem fogadták el a mi indítványunkat, amit őszintén sajnálok s azóta is inkább több főispánt neveztek ki, mint kevesebbet. Most azonban a főpolgármesteri állással kapcsolatban újra felmerül ez a kérdés. Ha egyszer a kormány javaslata szerint az alpolgármesteri állások amúgyis olyan módon töltetnek be, hogy ez biztosítja azt, hogy oilyan személy . nem kerülhet abba a pozícióba, aki a kormány bizalmát nem bírja, akkor önkénytelenül felmerül a kérdés: miért van szükség még egy főpolgármesterre, hogy nem láthatná-e el a javaslat szerkezete szerint megválasztott és megerősített polgármester azt a jogkört is, amellyet tulajdonképpen a főpolgármesternek akarnak átadni. Nagyon érdekes annak a kérdésnek vitatása, hogy mi a főpolgármester tulajdonképpeni hivatása. Az igen t. belügyminiszter úr beszédében egyszer azt mondta, hogy ^'főpolgármester arra van hivatva, hogy a fővárosban a kormányhatalmat képviselje. Beszédének további során pedig azt mondta: a főpolgármesternek az a hivatása, hogy a városnál az államhatalmat képviselje éfr aat érvényesítse a maga hatáskörében a főváros törvényhatóságával szemben. Ez volna a főpolgármester hivatása. T. Ház! Én nem hiszem, hogy az államhatalom érvényesítése céljából szükség volna ilyen külön állás kreálására. Azt hiszem, hogy ezt a feladatot egészen jóil be tudná tölteni a polgármester úr a megfelelő kontrol mellett, amelyet úgyis biztosít a törvény az autonómia ügyeinek intézésénél és elvégre éppen Budapesten, ahol a hatóságok helyifi eg is olyan^ közel állnak egymáshoz, az államhatalmat eléggé meg fogja védeni maga a t. belügyminiszter úr is. Régebben nem ez volt a definíciója a főpolgármesteri hatáskörnek. 1872-ben a törvény azt mondotta (Olvassa): »A főpolgármester a végrehajtó hatalom képviselője, mint ilyen ellenőrzi a fővárosi önkormányzatot és őrködik