Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

436 Az országgyűlés képviselőházának 2 A törvényjavaslat, bár csak titokban, a sorok között elbujtatva, de érezteti velünk, hogy a főpolgármester a jövőben bizonyos sza­nálási terveket fog végrehajtani. Ha a főpol­gármesternek ilyen hatalmas hatásköre- lesz, akkor lehetetlenségnek tartom, hogy egyszerű koranány kinevezéssel foglalja el azt a díszes széket. A kinevezés tényében mindig ott van elrejtve a kormány diktatúrája: azzal, hogy a kormány nevezi ki a főpolgármestert, egyiitt­jár az, hogy a kormány olyan embert is rá­kényszeríthet diktatórikus módon a fővárosra, akit egyébként sem a főváros autonóm szervei egyáltalán nem is kívánnak. Szerintem a főváros lakosságiának politikai érettsége van, és az általa választott bizottsági tagok jobban tudják kiválasztani a főpolgár­mestert, mintha esetleg a kormány nevezi ki, vagyis azok a férfiak tudják jobban kiválasz­tani a főpolgármester személyét, akik a köz­életben eltöltött hosszú idő után isimerik a fő­város gesztióját, ismerik a főváros embereit, vezetőik s azok közöl sokkal könnyebben és job­ban tudják kiválasztani azt a férfiút, aki a fő­polgármesteri székre alkalmas és méltó, mint maga a kormányzat. A kormánynak tekintetbe kell vennie azt is, hogy jöhet egy másik kormány is. Nem mindig Gömbös Gyula kormánya ül ott a mi­niszteri székben. Minden kormány sorsa az, hogy egyszer megbukik s felváltja egy másik kormány. Nem lehet tudni, hogy ezek az in­tézkedések, amelyeket a belügyminiszter úr most ezzel a törvényjavaslattal a mai kormány elgondolása szerint életbeléptetni szándékozik, nem fognak-e visszafelé elsülni. Az eddigi fő­polgármesterek is képviselték mindig a kor­mány érdekeit. Több, mint egy évtized óta van alkalmam figyelni, hogy a mindenkori főpolgármester igenis a múltban is erős expo­nense volt a kormánynak, és ha a kormány­nak volt valami intézkedni, valami kívánni valója a fővárossal szemben, azt a főpolgár­mesteren keresztül mindig el tudta érni, ter­mészetesen ha a kívánság olyan volt, amely nem ütközött össze a főváros lakosságának érdekeivel. Ha a kormány meg akarja nyerni a főváros lakosságának, a főváros képviselő­testületének bizalmát, akkoir működjék úgy, hogy működésével a főváros egyetérthessen. Végeredményben itt is magyar emberek lak­nak, a fővárosban is jó hazafiak vannak, a főváros polgársága ép úgy aggódik a haza sorsa felett, mint bármelyik magyar honfitár­sunk, miért ne lehetne tehát akkor a főváros egyetemét megnyernie a kormánynak 1 Ehhez természetesen az kell, hogy a kormány olyan politikát inauguráljon, amellyel a főváros la­kossága meg van elégedve. T. Ház! Szerintem a választás a legjobb betegségmérő; ez, ha szabadon nyilvánulhat meg, titkosan és nem nyÚtválasztás alapján, mindig megmutatja, megérezteti, hogy a nép bizalommal van-e azzal a hatalommal szem­ben, vagy nem. Ha nincs bizalommal, akkor természetesen a kormánynak le kell vonnia a konzekvenciát, ha meg bizalommal van, akkor könnyen mondhatja és igazolhatja a kormány, hogy bírja az egész ország s a főváros lakos­sága többségének is a bizalmát. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Müller Antal: Volna még pár gondolatom; kérek tehát negyedórai meghosszabbítást. (Fel­kiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Megad­juk! — Felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg! — Zaj.) 2. ülése 193 U március 16-án, pénteken. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő úr beszédidejének meghosszabbítását kerté. Méltóztatik e hosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik megadják, méltóztassanak felállani. (Meg­történik. — Felkiáltások a baloldalon: Többséq!) Jegyző úr, tessék megszámlálni! Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a sza­vazókat): 21! Elnök: Most szíveskedjenek felállani azok, akik nem adják meg a hosszabbítást. (Megtör­ténik.) Jegyző úr, tessék megszámlálni. Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a sza­vazókat): 37! Elnök: A többség nem adta meg a hosszab­bítást. Képviselő úr, szíveskedjék beszédét be­fejezni. Müller Antal: T. Ház! Elfogadom Petrovácz képviselő úr javaslatát, az 1. %-t viszont nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Miként előt­tem szólott igen t. képviselőtársam, úgy én is az előadó úr, illetőleg a kormány által stili­zált szakasz helyett Petrovácz Gyula igen t. képviselőtársam módosító javaslatát fogadom el. (Zaj. — Elnök csenget.) Helyeslem, amikor azt mondja, hogy »a főváros élén egy főispán áll, akit a belügy­miniszter előterjesztésére a király, az államfő nevez f ki és mozdít rr el«. Petrovácz igen t. barátom az »államfő« szó helyett a »kor­mányzó« szó beiktatását kéri. En is ebben a formában fogadom el az igen t. barátom mó­dosítását, valamint azt is elfogadom, hogy a továbbiakban a »főpolgármester« szó helyébe mindenütt »főispán« teendő. Ehhez még csak azt kell hozzátennem, hogy egyik-másik felszólaló képviselőtársammal szemben az az álláspontom, hogy az igen t. túl­oldallal szemben mi ezt a kérdést előkészíten­dőnek tartjuk. Előttem szólott összes képviselőtársaimmal szemben azonban nekem az az álláspontom, hogy maga az egész főpolgármesteri hivatal teljesen fölösleges. Annak idején a kormány racionalizálási kormánybiztost küldött ki a fölösleges hivatalok megszüntetésére. Mi nem egyszer rámutattunk ezekből az ellenzéki pa­dokból arra, hogy melyek azok a hivatalok, amelyeket mi fölöslegeseknek tartunk és hogy elsősorban ezeknek a hivataloknak megszünte>­tésével lehet költségmegtakarításokat^ elérni. A főpolgármesiteri hivatalban van egy főjegyző, egy tanácsjegyző, egy fogalmazó, egy segéd­hivatali igazgató, egy kezelő főtiszt, két női alkalmazott a közigazgatásnál és két női alkal­mazott a főpolgármesteri hivatalban, négy al­tiszt a közigazgatásnál és két altiszt a főpol­gármesteri hivatalban. Ha mindezeknek sze­mélyi kiadásait figyelembe vesszük és ehhez még hozzáadjuk azokat a dologi kiadásokat, amelyre, véleményünk szerint, teljesen feles­legesek, (Büchler József: El kell töirülni az egész főpolgármesteri állást!) akkor csak egy jó tanáccsal tudunk szolgálni az igen t. pénz­ügyi kormányzatnak: nyúljon bele ebbe a kér­désbe és az egész főpolgármesteri hivatalt a főpolgármesteri intézménnyel együtt szüntesse meg. A fővárosi autonómia életében hosszú esz­tendőkön keresztül nem volt szükség főpolgár­mesteri intézményre, sőt továbbmegyek, nem volt szükség a kormánybiztosi intézményre sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom