Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

424 Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 193b március 16-án, pénteken. miát ezen az alapon, mert a kiküldött 17-es •bizottságnak csak véleményező jogköre van, de beleszólása nincsen, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Megmondtam, hogy korlátozva lesz!) Ez nem korlátozás, ez megsemmisítés! (Büchler József: Es az üzemi választmány és üzemi bizottságok?) Elnök: Kérem Büchler képviselő urat, ne zavarja a szónokot! r Rassay Károly: De ha már itt tartunk, beszéljünk azokról a más elhangzott megjegyzésekről is, amelyek szerint az autonómiának nem lényege a tisztviselők választása. Engedelmet kérek, t. Ház, ebben igen kiváló szakvélemények is, de a gyakorlat is az ellenkező álláspontot foglalják el. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Magával a dolog lényegével is szemben áll ez, mert ha a tisztviselőket a kormányhatalom fogja kinevezni,, akkor természetes dolog, hogy az autonóm testület nem fogja tudni a maga akaratát feltétlenül érvényesíteni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Miért akarja a kormány, hogy a végrehajtó hatalom keretében az ő kinevezett tisztviselői legyenek? Azért, mert csak így tudja biztosítani a maga akaratának érvényesülését. Vitáiba elegyedjem olyan argumentumokkal, amelyeket az egyik, képviselő úr hozott itt fel, amikor arról heszélt,, hogy pl. NewYorkban a kormányzó kinevez három biztost és azok intézik a város ügyeit! Engedelmet kérek, a képviselő úr egyet elfelejtett: NewYork városában viszont az összes választók választják meg a polgármestert (Ügy van! Ügy van! balfelöl.), minden jogkör le van téve a megválasztott polgármester kezébe s a körülötte lévő tanácsosok, mint ilyenek valóban csakis véleményező feladatokat végeznek és ilyen munkakört töltenek be. (Simon András közbeszól.) Hát itt is választják a polgármestert? (Simon András: A nép választja!) Elnök: Csendet kérek! (Bródy Ernő: Az egységespárt választja.) Tessék csendben maradni. Rassay Károly: Külön megkértem a t. képviselő urat, hogy fejtse ki álláspontját ennél a javaslatnál és elmulasztotta. (Simon András: Sajnos, elvették az időmet!) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: T. Ház! A másik argumentum az volt, hogy nézzük Franciaországot és Belgiumot, Hollandiát nem emlegették, mert azzal egy kis hiba lett volna. Senki sem állította, hogy Franciaországban vagy Belgiumban autonómikus kormányzás van. Nagyon jól tudjuk a történeti kifejlődés alapján, hogy Franciaországban az első római meghódolások idejében és az utána következő korokban voltak autonóm nyomok, hiszen még a kerületi beosztások is részben azon épülnek fel, de később nem volt autonóm kormányzat. (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) En azonban egy ezeréves történelmi fejlődéssel szemben nem indulhatok az után, hogy vannak államok, ahol az állampolgári szabadságnak és az állampolgároknak az állami életben való részvételének garanciáját más formáikban keresik. En nem adhatom fel az ezeréves történelmi fejlődés alapját. Volt &gy másik fefogás is. Ezt Eckhardt t. képviselőtársam fejtette ki, azt mondván, hogy autonómiasérelem van, de nincs alkotmánysérelem. Engedelmet kérek, t. képviselőtársam, én nem tudom teljes mértékben elfogadni ezt a disztinkciót, mert az autonom! autonómia intézménye vagy integráns része a magyar alkotmánynak vagy nem. Ha nem, akkor nincs autonómiasérelem sem, ha pedig igen, úgy az egyben az alkotmány sérelmét is jelenti, és azt nem lehet közigazgatási sérelemmé redukálni. Ebben a megállapításban ugyanis körülbelül ez a gondolat jelentkezett. Végre is az alkotmány garanciája az integráns része a bírói függetlenség is. Ha én a bírói függetlenséget derékba töröm, akkor nem lehet azt mondani, hogy ez igazságszolgáltatási sérelem ugyan, de nem alkotmánysérelem. Vagy itt vannak az egyházak szabadságai. A magyar alkotmány integráns része pl. az egyházak szabadságának gondolata. Nem lehet azt mondani, hogyha én az egyházi autonómiákat megszüntetem, ez nem volna a magyar alkotmány sérelme. A magyar alkotmányba beletartoznak mindazok a princípiumok, amelyek a történeti fejlődés alapján, mint ennek az alkotmánynak fundamentumai jelentkeznek. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és a fundamentum ezen részei bármelyikének megsértése egyet jelent magának az alkotmány sérelmével is. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) T. Ház! A legegyszerűbb álláspont az volt, amely nem vitatkozott, amely azt mondotta, lehet, hogy autonómiasérelem van, lehet hogy alkotmánysérelem van — ezt ugyan ilyen kifejezetten nem mondták, de azt mondták, lehet, hogy a tradíciók sérelme van. Ez alatt azonban alkotmánysérelmet kellett érteni. Az álláspontjuk azonban majdnem azt mondhatnám, az volt, — pesti zsargonban mondom — hogy annyi baj legyen. A fő az, — mondották — hogy a közigazgatás nagyon jó lesz. Nines időm arról vitatkozni, hogy jó lesz-e a közigazgatás. Ez az álláspont azonban egyet jelent a diktatúra álláspontjának elfogadásával. Mert ha a közigazgatás jobbátétele indok a tradíció, az alkotmány alapelveinek a félretételére, akkor ezzel az indokkal találkoztunk mi a Bach-korszak alatt is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Akkor is azt mondták, hogy letörik a magyar nemesség szep-aratisztikus törekvéseit, adónemfizető allűrjeit és egy komoly közigazgatást fognak csinálni majd a különféle komisszáriusok útján, amely majd a magyar nép javára szolgál. Láttuk azonban ezt ugyanígy a Kristóffy-éra alatt is és láttuk legutóbb a proletárdiktatúra alatt is. A tradíciókkal szemben való erről a lekicsinylésről éppen a múlt hetekben olvastam a proletárdiktatúra sajtójában, ahol amikor à vármegyével és a fővárossal hadakoztak, ugyanezekre az argumentumokra hivatkoztak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt mondották, hogy elavult, őskori intézmény, nem szolgál a dolgozó munkásság javára, félre kell dobni, egyoldalúan kell intézkedni és majd ez az intézmény a proletariátusnak, a munkásságnak javára fog szolgálni. (Farkas István: Ezt elintézi most a belügyminiszter úr!) Itt zárom he szavaimat, utalva a belügyminiszter úr múltkori megállapítására, amikor tiltakozott a Führer-rendszerrel szemben, amivel én közbeszólás formájában is megvádoltam a miniszter urat, hogy az ő álláspontja, amelyet kifejtett, Führer-irendszer, semmi más. A miniszter úr azt mondotta, hogy a történelem során szembekerül a szabadság elve és a tekintély elve. A történelem során — itt van előttem a miniszter úr beszéde — vannak olyan korszakok, amikor az államhatalmat kell erősíteni és. vannak olyan korszakok, amikor a szegény szabadságjogoknak is van bizonyos szerepük. Ez volt a miniszter Úr beállítása, (vitéz Keresztes-Fischer Fe-