Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-242

34 Az országgyűlés képviselőházának 2U2. kötni akar. Márpedig ha e javaslatból törvény lesz, az fog törtenni, hogy lefogják az autonómiának a kezét, és a legkisebb kérdésben is az állam centralisztikus omnipotenciája lesz úrrá a fővároson, a városházán. (Gáspárdy Elemér-* Felelős kormány van! — Esztergályos János: Kinek felelős? — Gáspárdy Elemér: Az országgyűlésnek! — Esztergályos János: Melyik kormány lett felelősségre vonva? — Farkas István: Kinek felelős? Mire arra kerül a sor, megszöknek a miniszterek! — Elnök csenget.) Általában a mi közjogunkban és történelmünkben nemzeti életünknek egyik hatalmas nagy erőforrását jelenti az autonómia. Hiszen ha végigmegyünk a történelem lapjain, látjuk, hogy mennyit harcoltunk mi az autonómiáért, hogy a magyar életnek milyen nagy küzdelmei voltak a becsületes autonómiáért. Csak a közelmúlt példáira hivatkozom. Amikor 1919-ben a bolsevizmus alatt megfosztották a megyéket az autonómiától, megfosztották a törvényhatóságokat az önkormányzattól, akkor felzúdult és felszisszent az egész magyar közélet — igen helyesen — ez ellen az alkotmányellenes intézkedés ellen. Vagy nézzük meg az 1905. évi eseményeket, amikor a darabontkormány kormányzott s az autonómiák élére kormánybiztosokat állított. (Egy hang jobbfelől: Próbált állítani!) Vagy a még régebbi időkben nézzük meg a Bach-korszakbeli küzdelmeket, amikor fel voltak függesztve az autonómiák, a megyei törvényhatóságok, illetve a megyei önkormányzatok. Nézzük meg, hogyan nyilatkozott meg a tiltakozás a magyar életben az autonómiáért való küzdelemben még régebbi időben, I. Lipót alatt, amelynek végső kicsendülése a Rákóczifelkelés volt, (Jánossy Gábor: Szabadságharc!) nézzük meg, hogy II. József császár alatt milyen küzdelme volt a magyar életnek az autonómiákért. Es ha ma nekünk, szociáldemokratáknak kell hivatkoznunk arra és figyelmeztetnünk arra,, hogy ezeket a nemzeti tradíciókat, amelyek az önkormányzatokban csúcsosodtak ki, jobban tiszteljék, akkor azt kell mondanunk .. . (Gáspárdy Elemér: 1919-ben kellett volna ezt megmondaani!) 1919-ben is megmondottuk. (Farkas István: Jobban és bátrabban, mint Ön, uram!) Meg kell mondanunk, hogy nekünk, késő utódoknak jobban kell ügyelnünk erre az önkormányzatra, erre az autonómiára, és ezt az autonómiát nem szűkíteni, hanem bővíteni, kiterjeszteni kellene, mert a magyar életnek az önkormányzat nemcsak nemzeti tradíciója, hanem a magyar társadalomnak, a helyi önkormányzatoknak valóságos élete. Az Önkormányzatok nélkül ugyanis nincs lehetőség arra, hogy akár a fővárosban, akár pedig a vidéken rendes önkormányzati életet tudjunk élni, nincs mód arra, hogy a városok, a megyék fejlődni ^ tudjanak, ha minden pillanatban, amikor bármiféle intézkedésre van szükség, lefogják az autonómiák kezét. Nagyon csodálkozom azon, hogy éppen vidéki képviselőtársaim nem nagyon szeretik, — hogy úgy mondjam — ha a fővárosi autonómiát védjük és a fővárosi autonómiáról beszélünk. A vidéki képviselők, majdnem azt lehetne mondani — tisztelet a kivételeknek — egykedvűen nézik a főváros küzdelmét. (Egy hang jobbfelöl: Sőt bele fognak avatkozni! — Gáspárdy Elemér: A főváros vezetőségének küzdelmét, de nem a főváros polgárságának a küzdelmét!) Persze, abból indulnak ki t. képviselőtársaim, — tessék elhinni — hogy... (Bródy *• ülése 193% február 22-én, csütörtökön. Ernő: Mi képviseljük a fővárost! — Farkas István: Mutassanak fel nekem a túloldalon annyi titkos szavazatot, mint amennyit az ellenzék kapott a választásokon! önök terrorral jöttek össze, de mi a közvéleményt képviseljük! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István; Mellettünk szabadon megnyilatkozott a közvélemény, önök meg csendőrszuronnyal jöttek be! — Gáspárdy Elemér: Nagyon régi mese! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Büchler József: Tisztelettel megjegyzem, hogy mi legalább annyira képviseljük a székesfőváros lakosságát, mint például Gáspárdy t. képviselőtársam, mert mi titkos választójog alapján megválasztott képviselői vagyunk a fővárosi törvényhatóságnak. Ügy érzem tehát, hogy mi, akik erről az oldalról ez ellen a javaslat ellen beszélünk, ezt joggal tesszük, mindenesetre több joggal, mint azok a képviselő urak, akik nem a főváros életében élnek, akik nem ismerik annyira a főváros életét, belső struktúráját, társadalmi, gazdasági és politika életét, (Gáspárdy Elemér: Nem külön állam a^ főváros!) ' akik nem ismerik annyira a főváros igazgatását, mint azok a férfiak, kik bent ülnek a főváros törvényhatósági bizottságában, akik abba titkos választójog alapján választattak be. (Gáspárdy Elemér: Nagyon is bent ülnek!) Persze abból indulnak ki a képviselő urak, hogy mindannyiuknak olyan nagy lelke van, hogy mások bajait könnyen és a legnagyobb lelkinyugalommal viselik el. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Milyen tekintetben áll szemben ez a javaslat az önkormányzattal? Ez a javaslat — majdnem azt lehet mondani — minden paragrafusával szembenáll az önkormányzati elvvel? Már magával az 1. §-szal, a főpolgármester kinevezésével is szembenáll az önkormányzati elvvel. Addig, amíg az 1872 : XXXVI. te. volt érvényben, még több jogcím volt arra, hogy az államfő nevezze ki a főpolgármestert, de amióta a főpolgármester a tényleges hatalom birtokosa és a városházi élet ura, azóta minden korlát nélkül kellene választani. Amíg csak reprezentált ELT* 3/ főpolgármester, amíg nem volt semmiféle más joga, mint felügyelni, — és ebből a felügyeletből nem volt sok munkája — addig valóban lehetett szó arról, hogy az államfő nevezze ki, aminthogy a régebbi időkben a főispánoknak csakugyan semmi dolguk, bajuk nem volt, csak egyszerűién felvették a fizetéseket és néha tíz esztendeig sem mentek a megye környékére, vagy legfeljebb csak a választások idején mentek a megyébe. (Farkas István: Hogy korrumpálják a választókat! — Zaj.) Amióta azonban a főpolgármester beleszól az igazgatásba, amióta a felügyeleti jogköre nem fiktív, hanem valóságos élő jog, mert állandóan ott van, igazgat, minden kérdésben megkérdezik a főpolgármestert, minden kérdésben véleményt kell mondania, míg azelőtt néha hosszú időn keresztül oda sem szagolt a főpolgármester a y árosházára, — hiszen Budapesten még a főpolgármesteri hivatalt is egészen más épületbe tették, csak azért, hogy megkülönböztessék az önkormányzatot a főpolgármestertől, mondván, hogy a főpolgármester nem az önkormányzat embere, hanem a kormányzaté, — azóta teljesen lehetetlen dolog, hogy az államfő nevezze ki a főpolgármestert. Hogy ma, aimiikor az autonómia dolgaiban tettekkel tényező a főpolgármester, nevezetesen ő az autonómia elnöke, a bizottságokba, az