Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

388 Az országgyűlés képviselőházának í a maga kötelességét az egész vonalon szintén maradék nélkül teljesítetteAz üzemekről nem beszélek, csak annyit jelentek ki, bogy megnyugtató volt, amikor a miniszter úr egy ujságnyilatkozatban nagyon keményen azt mondotta: már pedig ezeknek az üzemeknek bérbeadásáról, hasznosításáról nem lehet szó. Mi elhisszük, hogy a miniszter úr alatt nem lehet szó, de méltóztassék vigyázni, nehogy ^elkövetkezzenek olyan idők, amikor ilyen kísérletek történhetnek, mert a törvényhatóságban pl. már volt ilyen felszólalás, s a sajtóban is, közgazdasági lapokban volt erre alludálás, egész cikekk jelentek meg arról, hogy mi volna helyes; az ő véleményük szerint helyes, mi szerintünk a főváros nagy közönségének érdekei ellenére való volna ez. (Büchler József: Az elektromos művek eladása!) A miniszter úr kemény nyilatkozata engem ebben a kérdésben megnyugtatna. A főváros hitele szempontjából — ezt a kérdést már sokan fejtegették — nem tartom szerencsésnek a törvényjavaslatot. Csak egy mondattal térek ki erre. Ha nincs is diktatúra, — mert hiszen az a blokk, amely megalakult, a diktatúra első megnyilvánulása, első megalakulása ellen lépett fel, hogy úgy mondjam fortyant fel, mert ha az első lépés megy, neun tudjuk mi lesz a második és mi következik azután s ma ez a javaslat nem ezt mutatja, olyan értelemben, mint az első javaslat — de azért ez a javaslat is alkalmas arra, hogy olyan színezetben tüntesse fel a jövőben esetleg kölcsönt felvenni akaró székesfővárost, hogy a kölcsön felvételénél az a tőke, amely »non ölet«, nagyon nehezen fog megmozdulni, legalább is sokkal nehezebben fog rendelkezésre állani, mint állana akkor, ha itt a teljes autonómia felhatalmazása mellett biztosíttatnék annak a tőkének kamatozása, fruktifikálása. Még egy dolgot említek fel s evvel be is fejezem beszédemet. Méltóztatnak tudni, hogy a fővárostól rendkívül sok mindent elvont az igen t. pénzügyi kormányzat. A jövedelmek mindig csökkentek, — erről is beszéltek — a kiadások pedig, különösen a szociálpolitikai kiadások, a nyomor enyhítésére szolgáló kiadások mindig emelkedtek. En egy pillanatig sem hiszem, hogy a belügyminiszter úr ezeknél a szociálpolitikai kiadásoknál, a nyomorenyhítő-akciók lezsugorításával — amely akciók pedig a rendnek, a fegyelemnek, az állam közrendjének egyik biztosítéka kell, hogy legyenek — akarna takarékoskodni. Nem, egy pillanatig sem hisszük ezt. De viszont más oldalról vannak olyan kiadásaink, — ezt a részt itt még senki sem említette meg — amelyek egyenesen, hogy azt mondjam, a deficitet jelentékenyen növelik. Eltekintve attól, hogy a város forgalmiadórészesedése 14 millióról 5*2 millió pengőre esett, azt látjuk, hogy az állam jövedelme ugyanakkor 36 millióról 40 millió pengőre ment fel. A borfogyasztási adóról beszéltek, a bélyegilleték eltörléséről beszéltek, ezeket tehát nem ismétlem. Itt vannak a tanügyi kérdések. Meg kell állapítanom, hogy ennek a Háznak egyetlen egy felszólaló tagja sem volt, aki a főváros nagyszerű kultúrintézményeit, kiváló közegészségügyi berendezkedését, nagyszerű szociális alkotásait, fürdőintézményeit el ne ismerte volna. Budapest fürdővárosnak egyik exponense például olyan programme! mondott itt, hogy azt 20 esztendő múlva sem lehet megvalósítani. (Rassay Károly: Ki volt az?) Program'51. ülése 193Jt március 9-én, pénteken. mokat adni nagyon könnyű, de a meglévő szűk keretek között kulturális, szociális és egyéb közegészségügyi intézményeket a fővároshoz méltóan és a vidéki lakosság igényeinek kielégítésére is fenntartani, igen nehéz. Mi ezt nem felhánytorgatásképpen mondjuk s ha már köszönetet nem is, de legalább elismerést várunk az igen t. kormánytól. Nem pedig azt a kritikát, nem azt a szíven verő, lelket marcangoló és lealacsonyító kritikát várjuk, mint amilyen ebben az indokolásban van. Mi nem hánytorgatjuk fel, hogy az állam helyett két reáliskolát, négy leánygimnáziumot, tíz felsőkereskedelmi iskolát tartunk fenn. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hogyan az állam helyett? — Petrovácz Gyula: Ha mi nem tartjuk fenn, akkor fenn kell tartania az államnak! — Rassay Károly: Nem vagyunk rá kötelesek!) A község nem köteles ezeket fenntartani és ha mi beszüntetjük, a kormány kénytelen ezeket felállítani, de a székesfővárosnak esze ágában sincs ezeket megt szüntetni. Mi nem hánytorgatjuk fel azt sein, ' hogy ezek a kitűnő intézmények három és félmillió pengőbe kerültek, ezeknek az intézményeknek a felszerelése, felállítása 15 millió pengőbe került. Mi ezt nem kérjük a kormánytól, de legalább annak elismerését várjuk, hogy itt ez a szegény, sokszor leócsárolt főváros kulturális kötelességeinek igenis eleget tett. Itt van például a III. kerületi reáliskola, az állami reáliskola és tessék megnézni a mi budgetünket, 30.000 pengővel járul hozzá a székesfőváros. Ezzel szemben azonban még a tanügyi kinevezéseket is ellenőirzi a kormány, hozzájárulást kíván, vétójoga van és most még további megszorításokat akar. Igyekeztem a legtárgyilagosabban foglalkozni ezzel a kérdéssel és nagyon szeretném, ha mi csalódnánk. Azt hiszem, hogy az igen t. kormány nem fog csalódni, de az igen t. belügyminiszter úr rövidesen meg fogja majd érni azt az időt, amikor az ő nyilatkozatai, elgondolása, kívánsága és akarata ellenére ez a törvény mégis alkalmas lesz rá és fel fogják használni politikai célok szolgálatára. Ez aggaszt bennünket, de nem azért, mintha törvényhatósági mandátumunkat féltenők, erről szó . sincs, mert hiszen nemcsak a titkos választás, de egyéb is van, amely ezt részünkre biztosítja és amit már el is mondottam. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) A belügyminiszter úr személye iránt a legmesszebbmenő tisztelettel és elismeréssel vagyok, de bármennyire is érzem bensőmben, hogy ennél a törvényjavaslatnál a miniszter úr talán még egy lépéssel tovább is elment volna; bármennyire érzem, hogy vannak ennek a törvényjavaslatnak intézkedései, amelyek jóhatásúak lesznek; bármennyire tudom azt, — hiszen mi magunk is sürgettük — hogy a fővárosi autonómiának egyes rendelkezéseit meg kell változtatni — magunk is meg akartuk változtatni és ezt el is tudtuk volna érni egy kétszakaszos törvénnyel, — mondom, minden tiszteletem és a miniszter úr működése iránti elismerésem mellett is sajnálatomra nem tudom a törvényjavaslatot elfogadni. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Nincs senki feljegyezve.