Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Az országgyűlés képviselőházának 251 ti kai célokra felhasználni, igen, vagy nem. Amikor azonban törvényt hozunk, azt nem egy kormánynak hozzuk, hanem a nemzet javára, ebben az esetben a főváros javára is. Minthogy ebben a javaslatban autonómia-sérelemről van szó — elismerem, hogy nem abban a mérték­ben, mint amilyen mértékben a törvényjavas­lat születésénél mutatkozott, de mégis súlyos sérelmek vannak —, ezt nem vagyok hajlandó elfogadni. Igen t. képviselőtársam beszélt arról, hogy a városi érdekeket kell védeni. Igen, ml, városi képviselők — akik nem osztálypárt vagyunk — azt valljuk, hogy ha van gazdakérdés, akkor van a városoknak kérdése is. Tehát a fővárosi és vidéki törvényhatóságok képviselőinek tár­sadalmi osztályra való tekintet nélkül minden­kinek érdekeit egyformán kell szolgálniuk és képviselniük, de mégis figyelembe^ kell venni azt, hogy a főváros lakosságának érdekei igen sok vonatkozásban, ha nem is ellentétesek a vidék érdekeivel, de bizonyos tekintetben azok­kal nincsenek teljes harmóniában. Azt is méltóztatott mondani, hogy elisme­rést várunk — már mint önök, a t. túloldal szé­kesfővárosi képviselői, illetőleg bizottsági tag­jai — a kormánytól és a kormánypárttól. Saj nálnám, ha a képviselő úr másként értené, vagy én másképp érteném a képviselő úr sza­vait, mert éppen azt a munkát, amelyet önök a városházán végeztek — hiszen 15 esztendőn ke­resztül dolgoztunk együtt, helyesebben mondva egy iráaiyban —, elismerjük, annak ellenére, hogy igen sok vonatkozásban, igen gyakran szemben állottunk egymással. Ami a túltengő bürokráciát illeti, ebben a kérdésben is sok tekintetben egyet tudok ér teni előttem szólott t. 'képviselőtársammal, de méltóztatnak azt tudni, hogy amennyire le kell törni, le kell nyesegetni a bürokrácia csökevé­nyeit, éppúgy igaz az, hogy magát a bürokrá­ciá.t, mint ilyent egy alkotmányos városi élet­ben nem lehet megszüntetni. Ezek azok a kér­dések, amelyekben nagyjában s általánosság­ban egyetértek előttem szólott t. képviselőtár­sammal. É Egyetértek még abban is, hogy a jelenlegi kistanács — amint majd erre később rá fogok térni —- az autonómia szempontjából nem fon­tos, legalább is — hogy így fejezzem ki ma­gamat — nem perdöntő, de az adminisztráció gyorsítása szempontjából feltétlenül fontos. Ha tehát a t. kormány a kistanácsot megszünteti, akkor ennek helyére már ebben a törvény­javaslatban kellett volna egy olyan szervet be­iktatni, amely a kistanács munkaképességét és eddigi munkáját pótolni volna hivatott. Végül abban is egyetértek előttem szólott t. képvi­selőtársammal, mint aki nem vagyok a centra­lizmus híve, hanem inkább a decentralizációé. hogy a hatalmat, illetőleg a felelőssséget meg kell osztani. Jobban szerettem volna azt. ha a fővárosnál az egyes szerveknek — például az egyes tanácsi ügyosztályoknak — több felelős­séer mellett nagyobb hatalom biztosíttatnék. •lobiban szerettem volna ezt a felelősséget ki­domborítva látni a törvényjavaslatban, mert hiszen a polgármester — legyen az akár Sipőcz Jenő, aki ellen a legkisebb^ kifogásom sincs, hiszen a főváros életében még nem történt meg az, hogy a polgármestert négyszer válasszák meg — nem rendelkezhetik elegendő fizikai idő­vel arra, hogy abban a nagy hatalmas dzsun­gelben, amelyet a főváros adminisztrációja jelent, át tudjon látni és azt felelősség mellett ülése 193 U miárcius 9-én, pénteken. 381 vinni tudja. Egyetlen egy ember nem képes arra, hogy ezeket a szőnyegen fekvő ügyeket állandóan vizsgálat alatt tarthassa. A t. túloldalt kérem, ne vegye rossznéven, ha én azokat az itt felszólalt képviselőtársai­mat, akik a javaslatot védték, helyesebben, akik a javaslatot megszavazták, két kategó­riába sorozom. Az egyik kategória az, amely felszólalásában objektív kritikát gyakorolt. Az ebbe a kategóriába tartozó egyes képviselő­társaim javaslatokkal, gondolatokkal jöttek. Az ilyen objektív felszólalás itt a vita folya­mán mindig visszhangra talált és éppen olyan objektivitással válaszoltak azokra előttem szóló t. képviselőtársaim, mint amilyennel él­tek azok a képviselőtársaim, akik javaslatok­kal, gondolatokkal állottak elő. A másik kate­góriába sorozom azokat a képviselő urakat, akik a humorra fektették a fősúlyt. (Rassay Károly: Részben tudatos, részben öntudatlan humorra!) Ezekkel egysorba helyezem azokat, akik téves adatokkal jöttek ide a Házha. Ezek­nek felszólalását is általános humor fogadta. Szükség volt ennél a komoly Vitánál a rendkí­vüli komoly elmélyedés mellett arra is, hogy ilyen humoros jeleneteknek legyenek a t. Ház igen t. tagjai az élvezői vagy szemlélői. De, amint mondottam, amíg az objektív kri­tika, a gondolatok és tervek nálunk mindig visszhangra találtak, addig a humorra és a helytelen adatok felsorakoztatására az azt kö­vető hangulat — azt hiszem — megadta a vá­laszt igen t. képviselőtársaimnak. Van egy harmadik csoport is, amelyről meg kell emlékeznem, ez a székesfővárosi képvise­lőknek, a székesfővárosi tanács tagjainak cso­portja, akik itt a Képviselőházban felszólaltak. Ezeknek felszólalásával — amint Payr t. kép­viselőtársam felszólalására is megjegyeztem — legnagyobb részben egyet tudok érteni. Hogy a részletekben nem foglalkozom velük, annak oka tisztán az a 15 esztendő, amely idő alatt a városházán együtt dolgoztunk, igen sokszor egymással szemben, — amint a legutóbbi idő mutatta — igen sokszor együtt, de mindenkor a köz és a főváros érdekében. (Payr Hugó: Ügy van!) " ! °" Igen t. Ház! Nem tudom, hogy miért volt szükség arra, hogy az igen t. kormány ezt a javaslatot a parlament elé hozza. Nem talál­tunk választ sem a bizottságban, sem itt eb bei) a nívós parlamenti vitában arra, miért volt szükség ennek az líj fővárosi törvényjavaslat­nak előterjesztésére. Hiszen szerintem — aki természetesen szintén szem előtt tartom a fő­város érdekeit és elismerem azt, hogy vannak bizonyos szimptomák, bizonyos rendszerek és vannak talán olyan megnyilvánulások is, amelyeket mi feltétlenül meg akarunk változ­tatni — ezek a változtatások a miniszter úr leg­főbb felügyeleti joga alapján nagyon könnyen keresztülvihetők volnának. Ami azt illeti, hogy a költségvetést egyen­súlyban méltóztatnak kívánni tartani, azt hi­szem, a Háznak egyetlen tagja sincs, aki ne he­lyeselné az igen t. miniszter úrnak ezt az elha­tározását* de a mi véleményünk szerint erre a jelenlegi fővárosi törvény is feltétlenül alkal­mas. Igen t. Ház! Csak általánosságban hallot­tunk kifogásokat, amelyek részben a főváros adminisztrációja, részben a tanács, részben pe­dig az önkormányzat ellen elhangzottak. Rész­leteket azonban vajmi keveset hallottunk. De éppen emiatt az általánosság miatt rendkívül furcsán hangzott Lányi Márton t. képviselőtár 55*

Next

/
Oldalképek
Tartalom