Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-251
Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 193% március 9-én, pénteken. 371 nem veszi el az autonómiát, ami nem volt, nem is teremti meg azt, amire pedig a főváros népének szerintünk joga volna. Nem teremti meg, de még jobban meghamisítja a választók akaratát, még jobban növeli a kinevezettek arányát, meghagyja a kerületek beosztásából származó pluralitást, meghagyja a régi szelvényrendszert, legerkölcstelenebb módját a választói akarat felvizezésének és meghagyja a régi szavazási módszert. A cél, az elbujtatott szándék, az őszintén meg nem vallott szándék: engedelmes és megfelelő többségnek kialakítása, a rendszernek a lecölöpözése, a választók kisemmizése. Ezzel a céllal egészen szorosan összefügg a tisztviselők kinevezésének módja. Tegnap Lányi képviselőtársam azt kérdezte, vájjon lényege-e az autonómiának az, hogy a tisztviselőt az autonómia választja-e, vagy pedig a kormányzat nevezi kii Azt mondotta, nem látjuk-e be mi magunk is, milyen megalázó az a kilincselés a pártvezéreknél, az egyes bizottsági tagoknál, amikor a tisztviselő választásának ideje eljön s amikor a kilincselés folyamán nem a tisztviselők rátermettsége, alkalmassága, szakismerete, hanem az egyes pártokkal való ismeretségének, jó barátságának mérve lenne, vagy lett volna szerinte irányadó a kinevezésnél? Én ezzel a kérdéssel szemben egy mácsik kérdést vagyok kénytelen feldobni és ez az: ha megalázónak tartja a képviselő úr, hogy a tisztviselőnek végig keli kilincselnie a bizottsági tagokat vagy a pártvezetőket — többesben —, akkor mennyivel kevésbbé megalázó az, ha csak egy párt vezetőjénél kell könyörögnie. Ha eddig a pártvezérek a kiválasztásnál nem a legjobb munkaerőkben, nem a legjobb rátermettséggel bírókban egyeztek meg és kötötték meg azokat a sokat hánytorgatott kompromiszszumokat, akkor vájjon hol ad a javaslat biztosítékot arra, hogy egy párt és annak vezetője érvényesíteni fogja azokat a szempontokat és kevésbbé fog csalódni annak a tisztviselőnek a rátermettségében, mint azok a többek, akikhez eddig állítólag el kellett menni? A képviselő úr nem gondol arra, hogy az egy pártnak, az egy pártvezetőnek semmiféle gátlása, üdvös félelme nem lesz a másiktól, amikor egy rokont, hozzátartozót, egy protekcióst ki akar neveztetni? Vagy talán csak azt akarja ezzel kifejezni, hogy egy született hivatalbelinek — akinek már a bölcsőjébe teszik az állást, akiről már a bölcsőben megállapítják, hogy 21 éves korára ebbe és ebbe a pozícióba fogják eljuttatni — lealázó az, hogy esetleg el kell mennie egyszerű emberekhez a maga képzettségét és rátermettségét bizonyítani? Ez tényleg lehet érv a kinevezések mellett, ez lehet folytatása annak, ami eddig a vármegyéknél volt, de miért vitatják el a tisztviselőválasztásnál a többség kiválasztóképességét és mivel indokolják a vezetői vagy egy párti kiválasztás abszolút helyességét és csalhatatlanságát? Azonkívül mi lesz az összekötő kapocs a város tisztviselője és népe között? Mennyivel helyesebb és erkölcsösebb az, hogy a város alkalmazottai ne azoktól függjenek, akiknek verejtékes adófilléreiből a fizetésüket kapják, hanem függjenek valami földöntúli, vagy legalább is földi számonkéréssel el nem érhető hatalomtól, amelyhez az autonómiának semmi köze nincsen. Ezentúl eszerint a rendszer szerint sehol sem érvényesülhet a választók akarata az autonómián keresztül, akár polgármesKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. tért, akár irodai segédmunkást kell választani. A városnak első és utolsó szolgájáig elmozdíthatatlan s a közönségtől, a választóktól nem függő bürokraták fogják átvenni a hatalmat. Ha még ezek a bürokraták legalább a szó igazi és nemes értelmében valóban tisztviselők volnának, de ezek mit sem fognak attól tartani, hogy dolgukat és hivatalukat a közönség tetszése vagy érdekei ellenére végzik-e el. Ezek a biztos nyugdíjasok, ezek a leépített szolgabírák, ezek a közigazgatási feleslegek fölényesen fumigálhatják a gondolatviláguktól olyan messzire, holdtávolra eső városi közönség óhaját. Ezt én nem feltevésként, nem mint elképzelést mondom, hanem tapasztalatból állíthatom, mert látom az Oti.-nál és a Mabi.-nál s azoknak bürokráciájánál, az ott szerzett tapasztalatokra támaszkodva állíthatom, hogyf az a tisztviselő, aki az autonómiától független, akinek megválasztásából a választóközönség akarata ki van zárva, az nem is törődik azzal, (Farkas István: TJgy van! Lelketlenség!) hogy a választóközönség Ízlése szerint intézze el a dolgokat. (Farkas István: Felfelé: szervilizmus, talpnyalás; lefelé: gőg, butaság!) Elnök: Farkas István képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Kéthly Anna: Ha mi ilyen aggodalmakat táplálunk ezzel a bürokráciával szemben, tessék megengedni, hogy még egy másik bizonyítékra hivatkozzam, Sipőcz polgármester lírnak tegnap beterjesztett jelentésére (Halljuk! Halljuk!), amelyben egészen megbízható, nem kifogásolható adatok alapján kimutatja, hogy a város munkáját, ennek a csonka, csorbított autonómiának munkáját a bürokrácia ide-oda tologatása, felelőtlensége, a városi érdekekhez nemkötöttsége mennyire akadályozza. Beszéljek a Rudasfürdőről, beszéljek az Erzsébet sugárútról, beszéljek a házépítésekről, beszéljek ezernyi olyan tényről, amelyeket itt felsorolni túlságosan sok időt venne igénybe s amelyek mind azt mutatják, hogy ma a várostól független bürokrácia mit csinál és mit csinál majd akkor, ha a városnál ugyanez a bürokrácia a másikkal karöltve fogja a város népének sorsát intézni. Itt van a kinevezéseknek ez a módszere. Ezzel kapcsolatban még egy másik szándékra is rá kell mutatnom, mert ez a kinevezés egy másik szándékot is takar. Valamikoir Magyarországon neim volt olyan állás, amelyre nem kvalifikált volna a jogászi képesítés. Ma nincs Magyarországon állás, amelyre nem kvalifikálna a militarizmushoz való tartozás. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A gyermekvédő liga igazgatója éppúgy lehet, mint textilgyári igazgató vagy szociálpolitikai szakértő, minden. (Farkas István: Sebészfőorvos is az lehet könynyen, aki militarista!) A magasabbb rangosztályokban generálisok vagy ezredesek, az alacsonyabbakban őrmesterek és folyamőrök tevékenykednék. Mérnök, orvos, jogász vegyész? Valamennyinek a helyén ott vannak, valamennyinek a helyén megjelennek ezek az egészen újsütetű univerzál zsenik. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Neon tudnak semmit!) Az én megítélésem szerint a főváros is ilyen lerakodóhelynek készül, főleg és elsősorban az üzemek, a magántőke gyűlöletének és a bürokrácia irigységének ezek a botránykövei. Megint ki akarom emelni azt, hogy tőlem semmi sein áll távolabb, mint az, hogy a mai adminisztrációnak a fővárosban feltétlen hódolattal adózzam. Nem fejezhetem ki elisme54