Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

•1 Az országgyűlés képviselőházának 251 fővárost is teljesen a maga képére alakítsa át, átalakítsa már csak abból a nagyon is érthető, nagyon is felfogható és bizonyos mértékben talán honorálható irigykedésből is, amellyel az önként bilincset vállalt rabszolga, a szájkosarat vállalt szolga -még a leghalkabb szót s a legszelídebb mozgolódást is nézi. Számunkira tehát nem maradt más, mint az a kötelesség, hogy a törvény életbelépése után is folytassuk a törvény elleni harcot, éppen úgy, mint ahogy folytattuk, a lényegben teljesen hasonló elődje ellen is. Számunkra megmarad ennek a harcnak a kötelességé, hogy a törvény életbelépése után elkövetkező mindennapokban is állandóan rámutassunk az ellenforradalom egyéb alkotásai között erre is, mint olyanra, amelyet a dolgozó tömegek úgy tartanak nyilván, mint legelemibb politikai és gazdasági érdekeik elleni hadjáratot, mint a hadjáratot, mint a leplezetlen osztályérdeknek s a nyilt osztályelnyomatásnak letagadhatatlan bizonyságát. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Úgy tartjuk nyilván ezt a törvényt is a többi között, mint bizonyítékát annak, hogy egy fasiszta rendszer bevezetésének egyáltalában nincs szüksége páa*thadseregre, nem kell neki okvetlenül fizikai erőszak és ágyúknak felvonultatása, mert untig elég, ha van — és nálunk van — egy olyan politikai függő helyzetben lévő többség, amely magára nézve nem tartja kötelezőnek egy politikai harc fair szabályait. (Farkas István: Tökéletesen így van!) Elnök: Képviselőtársunkat figyelmeztetnem kell, hogy a sértő kifejezésektől tartózkodjék. (Farkas István: Nem sértő, de igazság! =— Györki Imre: Igazság! Csak kellemetlen, de nem sértő! — Zaj.) Csendet kérek! (Farkas István: Olyan finom, hogy igazán semmi kifogásuk nem lehet ellene!) Kérem a képviselő urakat, hogy az elnöki kijelentéshez ne tessék" semmiféle megállapítáist tenni, Kéthly Anna: De ugyanakkor, amikor mi a javaslat igazi arcának és, valódi szándékainak megmutatására ezekből a padokból vállalkozni kénytelenek vagyunk, egyet nagyon élesen ki akarunk hangsúlyozni és ez az> hogy mi, amikor a javaslattal szemben állunk, amikor a javaslattal nem vállalunk közösséget, ez nem jelenti azt sem, hogy akár egy pillanatig is, egy gondolattal is a most birtokban ülő pártoknak védelmére akarnánk kelni. Nekünk nincs közünk ahhoz és nincs felelősségünk azért, ami a Városházán másfél évtizeden át történt, sem ahhoz a politikai erőszakhoz, amely az ellenforradalom legmáimorosabb napjaiban élvezte ki fenékig a hatalmat, sem ahhoz a vicinalitáshoz. amely később akarta a főváros intézését asztaltársaságok színvonalára leszorítani, sem ahhoz a hoci-nesze-rendszerhez, amellyel pártok és pártvezérek kisajátították és kimunkálták a maguk számára a főváros vadászterületeit a polgármesteri állás betöltésétől kezdve egészen az itatóspapír kiosztásáig. És ha odaátról, a túlsó oldalról a javaslat védelmezésére az az érv hangzik el — jelzem azonban, hogy igen gyönge védelmül —, hogy ezentúl a fővárosban ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése után sokkal kevesebb pártpolitikai szempont fog érvényesülni, akkor én azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy ez az argumentum nálunk védelmezőkre, figyelőkre és elismerőkre találna; azonban az a baj, hogy itt is hiba van, ennél az argumentumnál, mert aki figyel, az látja a kísérő jelenségeket, az — hogy magyarra fordítsam az ismert német ülése 198% március 9-én, pénteken. 3G7 mondást — látja a szándékot és rossz kedve lesz tőle. Mert ez az ellenérv úgy lenne helyesen fogalmazva, hogy a fővárosban ezentúl kevesebb politikai párt szempontja fog érvényesülni. (Farkas István: Ez igaz, de mindig csak pártpolitika!) Ezekhez a szempontokhoz — ismételjük — nekünk nem volt közünk sem a múltban, sem most nincs közünk. Amit mi a fővárosban tettünk, az az ellenőrzésnek, a kritikának szerepe volt. Amit mi ott tettünk, az a megfeszített igyekezet volt, hogy a főváros rendelkezésére álló eszközökkel és a főváros rendelkezésére álló anyagi lehetőségekkel azokon segítsünk, akiknek erre legtöbb joguk volt és akiknek erre a legnagyobb szükségük volt. Mi nem a törzsfcnökök és kortesek, hanem a gyermekek, szegények, az öregek, az ínségesek szempontjai szerint irányítottuk a szociális munkát és minden munkás és minden polgár életének gondjai vezették egyéb tevékenységünket a fővárosban. Bennünket tehát tulajdonképpen nem is érdekelhet a javaslat körül folyó háborúnak az a része, amely most nem egyéb, mint az új hitbizománytulajdonosok személyének kijelölése. T. Képviselőház! Ehhez a munkához nem lehet közünk. Nem érdekelhet bennünket az, hogy a kormány ezzel a javaslattal le akarja hengerelni a saját városházi frakcióját, azt a városházi frakciót, amelynek nagyon érdekesen a kormányhoz való viszonya ebben a pillanatban körülbelül ugyanaz, vagy tökéletesen nem más, mint a leépítésre ítélt alkalmazottnak hízelgő és szorongó hűsége a főnökhöz, aki abban reménykedik és abban bizakodik, hogy ha ő az odaadásnak kellő megnyilvánulását szállítja, ha a maga kifogásai, a maga aggodalmai mellé a bizalom nyilatkozatát szállítja, mert védeni nem tudja, támadni nem meri a javaslatot, akkor ezzel a magatartással megnyílik előtte újból a kormánynak, a gazdának a szíve és az új berendezkedésnél majd megfelelő szerepet fog megint kapni. Egészen különös és egészen jellemző erre vonatkozólag megfigyelni a vitát, — mint már bevezető szavaim ban is mondottam — a vitának azt a részét, amely a túloldalról részben a vidéki, részben a budapesti kerületeket képviselő kormánypárti képviselőktől elhangzott. De azt is el kell mondanunk, hogy bennünket nem érdekelnek az intézményes reakciónak azok a képviselői sem, akik bevitték a városházára a politikai gyűlölködés szellemét; akik ott tűzzel-vassal irtották a más véleményen levőket és akiket nem ér most el egyéb, mint a saját végzetük. Azt üzenik nekik: kelj fel, hogy a helyedre ülhessek. Ez a mondás sem olyan friss és nem is a mai idők felfedezése. Mindenesetre nagyon érdekes, hogy a mór megtette a kötelességét, kipucolta a hadállásokat, s most a mór elmehet. Emlékeztetnem kell ezzel kapcsolatban mindenkit arra, hogy mikor a régi, elavult, korszerűtlen fővárosi törvénymegváltoztatását első ízben hozták a Képviselőház elé, akkor ebbe a törvénybe belevitték mindazt, amit az akkori érdekeltek szükségesnek és jónak láttak arra, hogy a kisebbségből többséget csináljanak, hogy a választók akaratát felvizezzék és meghamisítsák. Mi annak a törvényjavaslatnak a tárgyalásakor ugyanilyen erővel, ugyanilyen vehemenciával és ugyanannyi joggal tiltakoztunk ez ellen a szándék ellen. Mi voltunk azok, akik ezzel a szándékkal szembehelyezkedtünk és most az idők furcsa játéka, hogy együtt vagyunk ennek a törvényjavaslatnak az ellenzésében azok-