Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

"••• Az országgyűlés képviselőházának 250. génykék, ha meg is akartak volna győződni arról, hogy valamely üzem számadásai hogyan állanak, ha ők, szegény ártatlanok meg akarták volna tudni, hogy mi van a Vásárpénztárnál, Sipőcz Jenő a tőle közismert erőszakával ellenállott nekik, abba betekintést nem engedett. (Derültség.) Ha objektívek akarunk lenni és ha igazságos és méltányos határt akarunk vonni az adminisztráció és az autonómia pártjai között azokban, amik a főváros autonómiájában történnek, akkor meg kell állapítanunk, hogy a viszony éppen homlokegyenest megfordított volt. A viszony az. volt, hogy a főváros polgármestere törvényes hatáskörének kifejtésében sem rendelkezett semmi néven nevezendő szabadsággal, ennek a két pártnak a vezére rabláncokra fűzte a polgármestert, az alpolgármestereket és az egész adminisztrációt, akik megmoccanni sem tudtak és nem tudnak, legjobb akaratuk mellett sem képesek felfogásukat, véleményüket érvényesíteni. Szó volt itt -a Képviselő'ház előtt arról, hogy egy autonómiában kell pártoknak lenniök. Ezt a magam részéről egyáltalán nem látom be. Semmikép nem tudom belátni, hogy miért kell a politikai pártok életét átültetni a főváros autonómiájába. Ha egy fővárosnak autonómiája van, ott nem lehet arról szó, hogy összehasonlítsuk a pártokat világnézleti, politikai felfogás, liberalizmus és konzervativizmus stb. szempontjából» hanem arra kell vigyázni, hogy a főváros polgársága miképpen fizessen minél kevesebb adót, minél kevesebb villamosdíjakat, hogy a Beszkárt. kocsijai jól közlekedjenek és így tovább, de ezekhez semmi közük nincs a politikai pártoknak. T. Ház! A napokban jutott a kezembe Jennings: Ridle of the Bates című könyve, amely a londoni autonómiáról számol be a következőkben. A londoni autonómia négy és félmillió ember életére vonatkozik, költségvetése 40 millió fontot tesz ki, tisztviselői létszáma 86.000. A szerző, aki felügyelője ennek az autonómiának, még azt mondja, hogy az autonómia szolgáltatásai olyan simán és hatékonyan folynak, hogy alig veszik észre azokat, és úgy látszik, hogy minél sikeresebb a helyi hivatalok működése, annál kevesebb érdeklődést tanúsít aziránt az átlagpolgár, úgyhogy 1931-ben, amikor 1,954.000 polgár bírt szavazati joggal, az autonómia felújításánál ezzel a szavazati jogával összesen 543.000 élt, vagyis a polgárságnak alig negyedrésze, mert, mint ez a könyv mondja, a többi nem is tudja, hogy autonómia létezik. Ott nincsenek pártok, nincsenek párttusák, ott nem hangos a közgyűlés a világfelfogás, vallási, felekezeti, külpolitikai és belpolitikai kérdések tárgyalásától, ott objektíve foglalkoznak a pártkérdések kikapcsolásával, a város ügyeinek vezetésével. Hogy nálunk micsoda eredményekre vezetett ez a pártgazdálkodás, arra nézve már hivatkoztam a múltkor a közgyűlésben és itt is egy senki által meg nem cáfolt és meg nem cáfolható adatra, amely úgy szól, hogy amikor a főváros kereskedelmi iskoláiban tanári állások üresedtek meg, Szendy Károly, a főváros kiváló tanügyi tanácsnoka, a tanárképző intézet igazgatóságához fordult azzal a kéréssel, hogy adjon egy listát a legjobban képesített 40 állásnélküli kereskedelmi iskolai tanárról, úgy, hogy sorrend szerint jelölje meg, mert ahhoz akarja magát tartani. Akkor belépett a pártpolitika s dr. Dengl János, a kereskedelmi tanárképző igazgatója által kiülése 198U márőius 8-án, csütörtökön. 351 mutatott 40 tanár közül egyetlenegyet sem helyeztek el a fővárosnál, mert a pártok másokat jelöltek. A napokban mondta el nekem a főváros egyik magasrangú hivatalnoka, hogy az iskolafűtőket is ugyancsak a pártok delegálják, így van ez a közoktatás terén, de méltóztassék a t. Háznak tudomásul venni, hogy amikor a hatósági és tisztiorvosok állásait betöltik, akkor abba, hogy ki legyen a hatósági és tisztiorvos a fővárosban, semmiféle beleszólása nincs a székesfőváros tisztifőorvosának. Reggel, amikor kávéját issza, a reggeli újságokból értesül arról, hogy a pártok közti kontingensek megfelelő kihasználásával a főpolgármester kiket volt kénytelen hatósági vagy tisztiorvosokként kinevezni. A székesfőváros tisztifőorvosát két esztendeje meg sem kérdezik, minden hozzájárulása nélkül történik, tisztán pártszempontok szerint, a két uralkodó párt megállapítása szerint ezeknek az állásoknak felosztása. Innen van az, amit biztosan nem méltóztattak megérteni, hogy most, amikor száz gyakornoki állást akar a főváros betölteni, én háromszor szólaltam föl a főváros közgyűlésén, hogy méltóztassék végre a száz gyakornoki állást betölteni. Nem voltak betolthetők azért, mert előzetesen a két uralkodó párt azt az ígéretet eszközölte ki a polgármester úrtól, hogy az állásokat maguk között oszthatják fel annak a tíztizenöt százaléknak a kivételével, amely a szegény polgármesternek marad, akinek pedis: a törvény szerint joga lenne az összes állások betöltésére. Vészre aztán most a polgármester sarkára állott és azt mondta: a sok ezer között, akit protezsáltak, én most vizsgálóbizottság útján foe'ok meggyőződni arról, hogy melyik a legjobb képességű, melyik tud legtöbb nyelvet, melyiknek van a legjobb képzettsége Erre a keresztény közséffi párt pártértokezletet tartott, amelyben erélyesen tiltakoztak ez ellen, mint olyan intézkedés ellen, amely a minősítési törvénybe ütközik. Mert a minősítési törvénv megmondja. hoPT milyen minősítés szüksesre^, ;innál többet követelni tehát a főváros polgármesterének sincs joga, vagyis amikor ő Twelvi«mereteket, magasabb ismereteket követel, ahelyett, hogy a pártok protekcióját fof'sdtf* volna el, akkor a Wolf f-nárt által ho7

nff határozat szerint a minősítési törvényt sértette mee\ Nem akarok visszaélni az idővel, de bocsánatot kérek, mégis el kell ezeket mondanom és igazán nem tehetek róla, hogy igen t. előttem szólott képviselőtársam szűzbeszéde hevében két perccel előbb fejezte be felszólalását és így nekem ilyen késő éjjel kell mindezt elmondanom. Felhívom igen t. képviselőtársaim figyelmét arra, (Haljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogyha meg akarnak győződni arról, hogy vájjon azoknak van-e igazuk, akik azt mondják, hogy valamit tenni kell a főváros pénzügyi és gazdasági ügyvitelének megjavítása érdekében, vagy azoknak-e, akik azt hiszik, hogy egy olyan országban, ahol az állam akkora pazarlást fejtett ki, a fővárossal szemben semmiféle eszközhöz nem szabad nyúlni, hanem mindent el kell tűrni, akkor rövid helyszíni szemle útján győződjenek meg arról, hogy nem egészen így állnak ezek az ügyek. Ajánlom, hogy méltóztassék megnézni először is a Németvölgyi-úton felépült elemi iskolát. Állítom, igen t. Képviselőház és teljes bizonyításra is hajlandó vagyok, hogy az egész