Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. gármesteri rendeletet, amelynek értelmében nemcsak 5%-kai csökkentették a munkások fizetését, hanem kimondották egyben azt is, hogy maximálják a munkabéreket. Egy pengőben mondották ki az óránként fizethető >mun* kabért, amelyet a legjobb szakmunkás kaphat, * és csak nagy nehézségek árán lehetett ez alól kivételt tenni olyan munkások számára, akik különleges képességük, különleges szakképzettségük és régi alkalmaztatásuk révén rászolgáltak arra, hogy egy pengőn felüli bérük megmaradhasson, ha az 5%-os csökkentés egy pengőig nem vitte volna le bérüket. A törvényjavaslat indokolásában is igen érdekes megállapítások vannak, amelyek teljesen jogosulttá teszik azt, hogy itt igenis beszélni kell a munkabérekről. Az indokolásban ugyanis a következőket lehet olvasni (olvassa): »A Budapest székesfőváros közigazgatásában, különösen pedig a háztartásában és üzemi gazdálkodásában mutatkozó rendellenességek, amelyek a közönség és a sajtó kritikáját is magukra hívták, a kormányt már régóta foglalkoztatják. A 33-as bizottság által kiküldött 6-os albizottság a főváros 1932. évi költségvetésére nézve többek között a következő megállapításokat tette: » bár a székesfőváros 1932. évi költségvetése normális viszonyok között kellő takarékossággal összeállítottnak volna tekinthető, ennek a költségvetésnek az összeállításánál nem vétettek figyelembe a mai, egészen rendkívüli viszonyok, amelyekkel költségvetésének összeállításánál a székesfővárosnak is számolni kellett volna.« (Éber Antal: Ez igaz! Ez helyes megállapítás!) Tessék még egy kicsit figyelni (tovább olvassa): »Nemcsak a személyi járandóságok«, — és itt ez a fontos — »hanem az egyéb kiadások terén is igen messzemenő megtakarítások lehetősége mutatkozik.« Tulajdonképpen csak ezt kifogásolom. Most ebben a pillanatban, vagyis felszólalásomban nem vitatom azt, hogy az egyéb kiadások terén milyen gazdálkodás történt, hogy messzemenő megtakarítások eszközölhetők-e vagy sem, hanem most tulajdonképpen csak azt vitatom, hogy a személyi járandóságok terén azokat a megtakarításokat, amelyeket tulajdonképpen tervbevettek, nem mondom, hogy elérni nem lehet; lehet, de nem szabad. Mert miről van szó, t. Képviselőház? Arról, hogy Budapest székesfővárosnak az irányítása, vezetése mellett vannak még üzemek, amelyek nem részvénytársasági jelleggel bírnak s amelyekben mintegy tizenegyezer munkás van alkalmazva. Ha ehhez hozzászámítjuk a részvénytársasági jelleggel bíró üzemeket is, kerekszámban kifejezve mintegy húszezer alkalmazottról van szó, tehát húszezer munkás és alkalmazott keresetét akarják most megnyomorítani. Hogy ez közgazdasági szempontból mit jelent, (Propper Sándor: Szociális szempontból!) és szociális szempontból, de mondom, elsősorban kazgazdasági szempontból, erre nézve nem kell egyebet mondanom, csak utalnom azokra <iz állami tisztviselői fizetéscsökkentésekre, amelyeket szintén a takarékosság örve és jelszava alatt hajtottak végre s amelyeknek végrehajtása, a célt nem érte el. mert közgazdasági életünk ezáltal nem javult, mert nagy tömegeket tettek fogyasztóképtelenekké, ami újabb és újabb munkanélküliséget vont maga után; egy szóval, nemhogy megjavították volna, amit javítani akartak, hanem még inkább elrontották. (Éber Antal: De mi legyen ülése 193 U március 8-án, csütörtökön. 341 akkor a deficittel? — Büchler József: Még nagyobb lesz a deficit!) Az üzemek gazdálkodása legjobb tudomásom szerint nem deficites, mert az üzemek igen tekintélyes összeget szolgáltatnak be a főváros pénztárába. Amely üzemek pedig tekintélyes összeget szolgáltatnak be a főváros pénztárába, azokra nem lehet azt mondani, hogy deficitesek és mert deficitesek, meg kell nyomorítani az alkalmazottak fizetését. (Zaj.) Engedelmet kérek, ezt csak nem lehet letagadni. Én az üzemek munkásairól beszélek, éppen ezért azt mondom, hogy ne nyúljanak az üzemek munkásainak, alkalmazottainak fizetéséhez, mert a legnagyobb szerencsétlenség az, amikor az amúgyis bajban lévő és a megélhetéshez elégséges keresettel nem bíró alkalmazottak és munkások kereseteit még jobban megnyomorítják. Nem kertelek én ebben az egész kérdésben, hanem rámutatok arra, hogy ebben a fizetéscsökkentési tervben és elgondolásban bizonyos mértékig benne van a magyar ipari kapitalisták keze és gondolatvilága. A Gyosz. — tökéletesen és precízen megjelölte a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesülete — régóta játszik rnár olyan szerepet a főváros nmnkabérpolitikájában, hogy a főváros is olyan irányt szabott meg, amilyen irányt a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesülete a saját munkásaival szemben követ; vagyis nagyjában azonos munkabérpolitika volt tapasztalható ezideig és most a Gyosz,-ban úgy látják, hogy mivel ők semmi különösebb indokot nem találnak a munkabérek további alásüllyesztésére

; kell tehát egy további indokot teremteni. Ez az indok pedig úgy volna a legalkalmasabb és legcélszerűbb, hogy a legnagyobb fővárosi üzemek munkásainak kereseti nívója szálljon alá, hogv ez részükre precedensül szolgáljon és követendő például, mondván, hogyan fizethetek én magánkapitalista, magárivállalkozó ekkora munkabért, amikor a főváros a maga üzemeiben ilyen és ilyen munkabért fizet. (Éber Antal: De a Gyosz.-nak nincs befolyása a kormányra!) Hogy mekkora befolyása van a Gyosz.-nak a kormányra, azt hiszem, erről nem kell beszélnem, és azt hiszem, a képviselő úr sem olyan naiv, hogy ezt kérdésként felteheti hozzám. (Propper Sándor: Több befolyása van, mint a Képviselőháznak! — Esztergályos János: És mint az Iparkamarának!) Hogy a Gyosz.-hoz tartozó Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesülete mennyire benn van a kereskedelemügyi minisztériumban és mennyire tudja ott a maga befolyását érvényesíteni, arra nézve elegendő, ha megemlítem azt, hogy jelenleg ki ül a kereskedelmi miniszteri székben. Fabinyi miniszter úrról köztudomású, hogy a Ganz-gyár igazgatója volt és a Ganz-gyár igazgatói székéből került a kereskedelmi miniszteri székbe. (Bud János: Nem lehet így beszélni valakiről! Higyje el, hogy a legjobb az a miniszter!) Én befolyásról beszélek, amely befolyás igenis érvényesül. (Propper Sándor: Nem szégyen ez, csak baj! — Bud János: Nem baj, az egy elsőrendű miniszter és nem lehet róla így beszélni! — Büchler József: Ne prokátoroskodjék a képviselő úr! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kabók Lajos: Tisztelt volt miniszter úr, engem nem tetszett jól megérteni. Eber Antal képviselőtársam itt közbeszólt valamit, befolyásról beszélt és azt kérdezte, hogy vájjon mennyiben érvényesülhet a Gyosz. befolyása 5Q*