Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

338 Az országgyűlés képviselőházának 250 körébe, mégis az az érzésein, hogy nagyon is fontos kérdés az, hogy a főváros miként bánik a maga vagyonával és mi az, amit ezzel a vagyonnal a főváros anyagi helyzetének javítása érdekében még tenni lehetne. A főváros vagyoni állapota a legutóbbi évig nagyon szépen fejlődött és emelkedett. Legyen szabad kiegészítenem a Kozma Jenő igen t. képviselőtársam; által felolvasottakat és előadottakat. Én a főváros tiszta vagyonát — községi háztartást és az összes üzemeket együtt — állítottam össze és mutatom be. 1927-ben a fővárosnak 862 millió pengő vagyona volt. (Éber Antal: Kozma csak 400-at mondott!) Azok csak az üzemek voltak. (Payr Hugó: ö tiszta vagyonról beszélt, ez ibrutto-vagyon! — Éber Antal: Ez is tiszta vagyon! A tanácstagok nem tudják, hogy mennyi a főváros vagyona! 150%-os kilengések vannak! — Payr Hugó: Kimutatom több évre visszamenően!) A községi háztartásinak és az intézményeknek és üzemeknek tiszta vagyona együtt 1927-ben 862 milliót tett ki. (Éber Antal: Ez a helyes adat!) 1928-ban ez felemelkedett 874 millióra, 1929-ben felemelkedett 905 millióra. (Ëber Antal: Papiron!) 1930-ban felemelkedett 988 millióra. (Éber Antal: Ez a helyes! — Propper Sándor: Azért kell a gyámkodás?) Itt van az, amire Éber t. képviselőtársamnak az a megjegyzése vonatkozhatnék, hogy: papiron, mert itt történt meg az ingatlanok átértékelése, s eme átértékelés révén 80 millióval emelték az ingatlanok értékét. (Éber Antal: De Kozma csak 400-ról tudott!) Azok az üzemek voltak. (Éber Antal: Nem, ő az egész vagyonról beszélt!) 1932-iben felemelkedett a tiszta vagyon 1022 millióra, 1932-hen pedig 1019 millió volt. (Éber Antal: Gyönyörű fejlődés!) Ez a vágyom — megállapítom, mert hiszen nem akarom ^megkapni hamarosan az ellenmondást a másik oldalról — nem kereskedelmi vagyon. Ez nem likvid vagyon, mem olyan vagyon, amilyet például egy részvénytársaság a maga mérlegébe beállít. Ebben a vagyonban vannak ingatlanok 736 millióval, de ezekben az ingatlanokban benne vannak az összes iskolák, az összes középületek, az összes intézmények és az összes üzemek épületei. Ebből az ezermillióból bútorokra és felszerelési tárgyakra esik közel 51 millió. Bútorokat és felszerelési tárgyakat egy részvénytársaságnál nem szoktak kimutatni, legfeljebb talán a leírások során egy pengővel. Cselekvő tőkék vannak itt felvéve 267 millióval, amely 267 millióval a fővárosnak saját üzemei tartoznak. Ki vannak mutatva a vasútüzemi beruházások 153 millióval, amely 153 millió a Beszkárt. üzemében van elhelyezve. A bevételi hátralékok 61 millióval vannak kimutatva. Egészen biztos, hogy ezek a bevételi hátralékok nem fognak teljes összegükben befolyni. Egy város azonban nem is mutathat ki likvid vagyont, „ mert egy városnak, sajnos, nem is lehet nagyon sok likvid vagyona, mert hiszen ezer és ezer lyuk akad, amelyet be kell dugni, mindig vannak újabb kívánságok, újabb kulturális igények, szociális igények, amelyeket ki kell elégíteni. A fővárosnak nem is kell likvid vagyonának lennie, csak akkor, hogyha adósságai, terhei olyan jellegűek, hogy ezek likviditást kívánnak. Legyen szabad most ezt is ismertetnem. A főváros adóssága 408 millió pengőt tesz ki. (Payr Hugó: Az 50 millió pengős függőadósságokkal együtt!) A függőadósságokkal együtt. Ezek a következőkből alakulnak: tör- » . ülése 193% máfcius 8-án, csütörtökön. lesztéses kölcsönből 354 millió pengő, függőkölcsönből, amely eredetileg volt 45 millió, most már azonban a dollár árfolyamesése folytán csak 37 millió és külön forgótőke 8 millió. Ez az adósság túlnyomórészt kötvényesített adósság, ez a kötvényesített adósság pedig azért kellemes, mert a külföldi valuták értéké- * nek esése folytán ez az adósság mindig kisebb teher lesz. Éppen most folyik egy nagyon érdekes és nagy spekuláció a fővárosi kötvényekkel. A közelmúltban 33%-ról 49%-ra hajtották fel a fővárosi kötvények árfolyamát. De ha így is van, (hogy felhajtották 50%-ra, vagy pedig esetleg föl fogják hajtani 6tí— 70%-ra, mindenhogyan kétségtelen, hogy a főváros azt az értéket nem fogja visszafizetni, amely értékeket ő a kontraháláskor kapott. Egészen kétségtelen, hogy a kötvények visszavásárlása során módjában lesz sokkal kisebb összeggel kibújni terhei alól, mint amilyen összeget kapott. Csak az egyik kölcsönről akarom részleteiben kimutatni, hogy milyen a helyzet. Az 1927-es évi 20 millió dolláros kölcsönnél a főváros 108 millió pengővel tartozott. A 108 'millió pengő 45 millióval csökkent a dollár áresése folytán és a megmaradó 70 millió is a mai viszonyok között, hogyha így maradnának ezek a kötvények, körülbelül 38— 40 millió pengős áldozattal kifizethető lenne, illetve ezek a kötvények idővel beszerezhetők lesznek. (Éber Antal: Csak legyen meg ez a 38—40 millió pengő!) 35 évünk van rá, idővel majd szépen vissza fogjuk vásárolni. (Payr Hugó: Ha esze volna a városnak, pengőkötvényt adna érte!) Kétségtelen, hogy az amortizációs kölcsönök nem olyan terhek, amelyek bármiféle komolyabb vagy súlyosabb veszélyt jelentenének. De van a fővárosnak magyar bankoktól felvett f üggőkölcsönei : 37 millió pengő. Ezeket a kölcsönöket most félévről félévre szoktuk imteghossiaabbíani. Ezek a kölcsönök talán jelenthetnének veszélyt, hogyha nem a magyar főváros állna szemben magyar bankokkal, azonban még abban az esetben is, ha a fővárosnak ezt a 37 millió pengőt vissza kellene fizetni, állítom, a fővárosnak van annyi anyagi ereje, van annyi tartaléka, hogy egy év alatt vissza tudja fizetni ezt a 37 milliót. Veszélyt tehát én nem látok a főváros vagyoni viszonyai és terhei figyelembevétele mellett, mert a főváros összes terhei — átszámítva a mostani valutáris érték szerint — (Payr Hugó: Egyetlenegy üzem többet ér, mint az egész!) körülbelül annyi értéket képviselnek, mint amennyit a legjobb üzem, az elektromos üzem ér, vagy amennyi a Bszkrt.-ba be van van fektetve. De itt van egy nagyon érdekes kérdés, amelynek megoldása révén talán mégis lehetne pénzt teremteni hogyan Eber igen t. képviselőtársam mondja, hogy ezek a kötvények visszavásárolhatok legyenek. A főváros körülbelül 14 millió^ pengőt fizetett be a transzferkasszába. Bocsánatot kérek, hogy mindig kerek számokban heszélek, de így I könnyebb megérteni a dolgokat. Nem akarom a t. Házat a pontos számadatokkal fárasztani. Ebből körülbelül hatmillió pengőt a transzferkassza kifizet szelvények beváltására, nyolcmillió pengő azonban benn marad a taranszferkasszában. Nem látom semmi akadályát annak, hogy a főváros ezt a nyolc millió pengőt visszakapja abból a célból, hogy kötvényeit összevásárolja. A transzferkasszába immár harmadik éve rakjuk a pénzt és ha a gazdasági