Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

296 Az országgyűlés képviselőházának 249. ülése 1934 március 7-én, szerdán. niszteri leirat képében — ezt hangsúlyozom — láttak részben napvilágot. (Kun Béla: Különböző bölcsőkbe rakták őket a .fogyasztók kizsákmányolására ! ) Mit is mond ez az általam — hogy plasztikusabb legyen — fiúnak elkeresztelt 74.471. számú miniszteri leirat, amely az Országos Erdészeti Egyesület februári hivatalos füzetében a 153. oldalon olvasható? (olvass®): »A 74.471/33. számú miniszteri leirat szövege a következő: A magyar termelésű tűzifa árvédelme és a magyar tűzifapiac megfelelő szabályozása céljából úgy a külföldi, mint a belföldi tűzifának közforgalmú szállítóeszközökön való szállítását szállítási igazolványokhoz kötöm és az igazolványok kiszolgáltatásával a tisztelt egyesületet bízom meg. 1933 december 27. A miniszter helyett: Dr. Mayer államtitkár.« Azután foglalkozik ez a leirat az igazolványokat szétosztó kiküldendő bizottság tagjaival, a bizottság összeállításával és rendelkezéseket tartalmaz a Tiszántúlt illetőleg is. Méltóztassanak megengedni, hogy, bár nagyon múlik az idő és még elég sokat leszek bátor előadni, (Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) álljunk meg itt egy percre. Először is annak a csodálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy amikor a 33-as bizottság február 16-iki ülésén éppen én hoztam fel, kifogásoltam és felvilágosításokat kértem atekintetben, hogy kikből is áll ez a bizottság, amelyről a miniszterelnöki rendelet 7. $-ának utolsó bekezdése szól, akkor az igen t. földmívelésügyi kormány ott jelenvolt képviselői csodálatos módon nem citálták fejemre ezt a rendeletet, amely már nyolc héttel azelőtt megjelent és amely már nyolc héttel előbb részletesen szabályozta éppen annak a kiküldendő bizottságnak az összeállítását, amelyre vonatkozólag én ott okoskodtam és kérdéseket intéztem. Ez az egyik dolog. A parlamentáris felelősségrevonhatás szempontjából továbbá mégis csak azt hiszem, egyszerűbb, logikusabb és világosabb lenne talán, ha először jelennék meg a m. kir. minisztériumnak, az összkormánynak a rendelete, a miniszterelnök úr aláírásával, (Ügy van! balfelől.) ezt bevárná az illető szakminiszter és csak azután intézne leiratot az illető érdekképviselethez, nem pedig úgy, mint a jelen esetben történt, hogy már nyolc héttel előbb itt volt a leirat. Felmerült az a kérdés, hogy voltaképpen kicsoda és micsoda hatóság kötötte az igazolvány-rendszerhez a belföldi tűzifa szállítását, mert hiszen december 27-én azt mondotta az igen t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy »szállítási igazolványokhoz kötöm« és február 21-én az igen t. miniszterelnök úr aláírásával megjelent rendeletben ugyanez található a 7. § 1. bekezdésében, avval az egy kis — szerintem, ahogyan későbben meg méltóztatnak látni, elég nagy — különbséggel, hogv a miniszterelnök úr határidőt is tesz bele és azt mondja, hogy március 8-tól, míg a földmívelésügyi miniszter úr nem kötött ki határidőt. De azt mondhatja valaki, azt hiszem t. képviselőtársaim is ezen a nézeten vannak; mire való az, hogy én ezt a kérdést kipiszkálom és nyaggatom, micsoda értelme van ennek, miért teszem ezt szóvá. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy én ezt nemcsak a tűzifa miatt teszem szóvá, hanem szóváteszem a jövő érdekében is azért, mert illetékes kormánynyilatkozatok szerint a tervgazdálkodás, az irányított gazdálkodás, vagy irányító gazdaság előtt állunk (Ügy van! a baloldalon.) és ha szokássá válik, hogy olyan kérdésekben, amelyek mint ez a kérdés is, igen helyesen, az összkormány intézkedését igénylik, az egyes szakminiszterek nyolc héttel megelőzhetik az összkormány rendelkezését, akkor attól tartok, hogy követni fogja példájukat az osztályfőnökök egész légiója, akik viszont a miniszter rendelkezései t előtt fognak parancsokat kibocsátani és őket viszont, hogy valahogy el ne késsenek, meg fogják előzni a vidéki, megyei hatóságok. Ebből azután a szakszerű bürokráciának olyan kodifikációs, olyan jogszabály vagy törvényalkotó tevékenysége fog lassan kifejlődni, amely méltán nevezhető a szakszerű bürokrácia autonómiájának (Mozgás a baloldalon.) és abba a helyzetbe fogunk kerülni, hogy külön törvényeket kell majd hoznunk abból a célból» hogy magát az irányítást is irányítsuk. De van még egy szempont, amely igen megnyugtató reám nézve és amelyet a tárgyilagos bírálat kedvéért ezzel a kérdéssel kapcsolatban szintén felhozok. Igen ^t. képviselőtársaimnak, különösen Rassay Károly és Eckhardt igen t. képviselőtársaimnak a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása alatt elmondott beszédeiből, amikor mintegy visszaidézték előttem, — bocsánatot kérek a személyeskedésért — az integer Nagy-Magyarország parlamentje szónoki rutinjának, debatteri készségének és retorikai tökéletességének egész integritását, azt véltem megérteni és az csendült ki beszédeikből, hogy ők valahogyan ezt a Führerprincipet, ezt az elvet látják érvényesülni az önkormányzattal szemben. Engedelmet kérek, ebből a szempontból elismerem, nagyon megnyugtató ez a rendelkezés. (Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassanak nekem megengedni, hallottak, vagy olvastak-e valaha életükben egy Rooseveltről, egy Hitlerről, egy Mussoliniról, egy Dollfussról, egy Dúcéról, egy diktátorról, egy Führerről, vagy akár vezérről, aki akkor bocsát ki általános rendelkezéseket, amikor az alvezére ezt már nyolc héttel előbb megtette. Annakidején iá háborúban, helyettes vezérkari tiszt koromban, amikor afféle cserepéldány voltam, azt tanultam, hogy^ először jön a főparancsnok, a fővezérnek általános diszpozíciója és ez általános diszpozició alapján következnek az alvezérek részletes parancsai és további kommandói. A jelen esetben éppen a megfordítottja történt ennek, mert hiszen a földmívelésügyi minisztérium leiratában jóval korábban, nyolc héttel korábban foglaltatik az általános diszpozició, míg azután az igen t. miniszterelnök úr által aláírt rendeletbe csupán a határidő iktatódik be. Es ha igen t. képviselőtársaim azt mondják, hogy hiszen a határidő igen fontos dolog,^ akkor teljesen igazat adok igen t. képviselőtársaimnak, csak arra kérem önöket, hogy ugyanezt az álláspontot méltóztassanak akkor is hangoztatni, amikor majd a második kérdésemmel kapcsolatban, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) á tűzifa átvételének, lehívásának és kifizetésének határidejéről lesz szó. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Arra kérem az igen t. kormányt, méltóztassék ettől az ilyen csekélységgel, ilyen adminisztratív lapszussal bemutatott példától tartózkodni, tartózkodni attól, hogy ez rendszerré válhasson a principiis obsts elvénél fogva és azért is, mert ha ez netalán rendszerré válnékí, tartok tőle, hogy ugyanoda kerülnénk az állami igazgatás, esetleg a tervgazdálkodás terén is, ahová a költségvetés tekin-