Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-249
292 Az országgyűlés képviselőházának 24 Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Csak egészen röviden kívánok válaszolni az igen t. interpelláló képviselő úrnak, akinek teljes jóhiszeműségét és tiszta intencióit egyáltalában nem kívánom a legcsekélyebb mértékben sem kétségbevonni. Bizonyos adatok azonban, amelyeket ő itt felsorolni szíves volt, az én információmmal nem teljes mértékben egyeznek, nevezetesen nem egyezik az az információja, hogy a kényszer árveréseknél szedett 10%-ból 4%-ot az eladó fizetne. Az én információin szerint a vevő fizeti az egész járulékot, de ez egy részletkérdés, ténykérdés, amelyet bármikor könnyen tisztázhatunk. Ami a tényeket illeti, az, hogy a kezelési költség 3% volna, ez nem áll. (Lázár Miklós: Három százalékig megy!) Akkor rendben van. Három százalékig megy, azonban a központban csak 1%-os tétel van. Csupán az egészen kis kölcsönöknél, a 4 pengőig menő kölcsönöknél van ilyen aránylag magas költségtétel, ami természetes is, mert a kis tételek kezelése a kölcsönökhöz képest aránylag igen nagy költséggel jár. En csak egy szempontra vagyok bátor rámutatni. Először is köztudomású, hogy a postatakarékpénztár helyzete épp úgy, mint az állami üzemek helyzete nem a legjobb. A postatakarékpénztár ugyan az aktív üzemek közé tartozik, azonban aktivitása csak igen csekély mértékben áll fenn. A postatakarékpénztár egyik üzletága a zálogházi üzlet, amelynél bizonyos mérsékelt haszon mutatkozik és csupán arról lehet szó, hogy erről a mérsékelt haszonról a postatakarékpénztár lemondjon. Ezeknél a konsziderációknál természetesen a postatakarékpénztár helyzete is kell, hogy figyelembe jöjjön. Ha bizonyos külföldi államokban lévő zálogházak helyzetével hasonlítjuk össze a mi zálogházunk helyzetét és különösen az itt szedett kamat- és költségtételeket, arra a megállapításra jutunk, hogy számos nagy külföldi városban a tételek magasabbak mint nálunk. Nevezetesen nálunk, ha az ember átlagot vesz a fiókoknál és a központban felvett kölcsönök után fizetett tételek között és egy hathónapos időtartamból indul ki, a helyzet az, hogy nálunk a kamat körülbelül 13'5% ezen kölcsönök után, Bécsben közel 15%, Berlinben 19%, Zürichben majdnem 15%. Van pár város, különösen a francia és olasz városok, ahol alacsonyabb tételek vannak, ezek a tulajdonképpeni monte di pieta-knak eredő pontjai; itt ezek a tételek alacsonyak, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy Franciaország, Olaszország és Belgium tőkeereje is lényegesen nagyobb, ott az egész kamatnivó sokkal alacsonyabb fokon áll mint nálunk. Ezzel csak azt akartam kimutatni, hogy a magyar postatakarékpénztár zálogházüzletága egyáltalában nem folytat uzsorát, hanem egy igen rezonábilis, sőt nagy külföldi városoknál, melyek hasonló helyzetben vannak mint mi, sokkal méltányosabb üzletpolitikát folytat. Ettől eltekintve, én az egész kérdést hajlandó vagyok tárgyalás alá venni és azokat r a könnyítéseket, amelyeket a legszegényebb néposztály részére meg lehet tenni, esetleg a költségtételeknek megfelelő fokozatos adaptálásával, nagyon szívesen hajlandó vagyok konszideráeió tárgyává tenni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) 9. ülése 19 3 U március 7-én, szerdánElnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Lázár Miklós: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden válaszoljak én is az igen t, pénzügyminiszter úrnak. Mindenekelőtt legyen szabad indokolnom, hogy miért mertem azt mondani a postatakarékpénztárnak erre a gestiojára, hogy uzsora. Tudtommal a büntetőtörvénykönyvben ma 8%-ban van megállapítva az a kamat, amely már az uzsora vétségének határain táncol. En bátor voltam 18%-ot kimutatni, tehát a 18%-os kamat minden jogász, sőt laikus előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy bizonyos mértékig mégis megérett arra a vádra, hogy uzsorakamatnak neveztessék. Ami az árverési csarnok költséget illeti, ez külön 10%. Ha ehhez, a 18%-hoz ezt a 10%-ot hozzászámítottam volna, akkor 28% lett volna az az összeg, amelyet egy állami szociális intézmény a legnehezebb helyzetben lévő klienseiből kivesz. De nem is mélyedek el ebbe. Nem akarom ugyanazt az utat választani, amelyet Sándor Pál t, barátom választott, aki felszólította az igen t. pénzügyminiszter urat, hogyha az egy dobozban levő gyufák számáról meg akar győződni, ha átmegy a Házból a pénzügyminisztériumba, a legközelebbi trafikban vegyen egy doboz gyufát, mert valóban ennél világosabban és egyszerűbben nem győződhetik meg arról, hogy hány szál gyufa van abban a dobozban. Nem akarom tehát azt mondani az igen t. pénzügyminiszter úrnak, hogy a legközelebbi zálogházba tegye be valamely értéktárgyát egy félórára, (Derültség.) bár akkor tökéletesen igazolva fogja látni, hogy minden egyes adat, amelyet felhoztam, megfelel a valóságnak. (Jánossy Gábor: De irangrejtve csinálja!) Természetesen rangrejtve. Egyébként, amint — bevallom — előre vártam is, az igen t. pénzügyminiszter úr emberséges és méltányos válasza (Jánossy Gábor: Ügy van!) könnyűvé tette számomra azt, hogy válaszát tudomásul vegyem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Östör József képviselő úr a házszabályok 143. $-a a) pontja értelmében személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. Az engedélyt a képviselő úrnak megadtam és így a szó östör József képviselő urat illeti. Östör József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Tegnap Eckhardt Tibor t. képviselő úr beszéd© közben az ellenzék részéről bizonyos közbeszólások hangzottak el, amelyeknek személyemre vonatkozó részével röviden foglalkozni kívánok és ezért kértem engedélyt az elnök úrtól személyes kérdésben való felszólalásra. Eckhardt Tibor képviselő úr beszédének a részében arra tért ki, hogy a nemzeti egység pártjának képviselői, vagy tagjai bizonyos ügyekben, bizonyos kérdésekben előnyben részesülnek akár más képviselők, akár pedig más párthoz tartozó választók ügyeivel szemben. (Jánossy Gábor: Szó sincs róla! Megfordítva! Az ellenzéki jobban elér valamit, mint egy kormánypárti! — Felkiáltások bálfelöl: üljön át ide! — Jánossy Gábor: Azért most már nem megyek át az ellenzékbe! — Derültség.) Eckhardt Tibor képviselő úr beszédének e
