Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

278 Az országgyűlés képviselőházának i holdon 12 év óta Bori Dániel, ötvenegy holdon 14 év óta Takács Ferenc. A többin a főbérlő maga gazdálkodik. Ezt a 170 hold földet megvette egy meggazdagodott gabonakereskedő, Beck János, az új földesúr. Amikor Jókai az TJj földesurat megírta, valószínű, »hogy nem ez a típus lebegett szeme előtt, a meggazdagodott gabonakereskedő, aki akkor gazdagszik meg, amikor a földbirtokososztály tönkremegy, amikor a kisgazdaportákon napirenden van az árverés. Amikor rettegnek, mert nem tudják a kamatot előteremteni, amikor a búzának nincs ára, akkor előáll egy meggazdagodott gabonakereskedő, akivel szemben részvéttel vagyok azért, mert egyik hozzátartozóját elvesztette a kommün alatt, de ez még nem jogosítja fel őt arra, hogy kisemberek lába alól kihúzza a földet. Neki megvolt a megélhetése, megvolt a kereskedése, úgylátszik, nagyon jól spekulált, nagyon jól keresett. Tiltakozom tehát az ellen, hogy kisemberek lába alól a földet kihúzza. (Fábián Béla: Nem húzta ki a földet a lábuk alól!) Megvette ezt a 170 holdat. Bocsánatot kérek, nem tartom megengedhető dolognak, hogy ma az eladósodott kisembertől földet vásároljanak, hogy a kisemberek ma az utcára kerüljenek. (Fábián Béla: Jobb, ha elárverezik?) Egyáltalán tiltakozom minden árverés ellen. Azért van a védettség, ne árverezzenek. Nem szabad ma a földet elárverezni, különösen amikor az egyik kisember 33 éve, a másik 30 év óta gazdálkodik. (Fábián Béla: Ezt megvette, nem árverezték!) Megvette szabad kézből a birtokot. Ezek a kisemberek, akik 33, 30 és nem tudom hány év óta gazdáikodtak, kis házikókat, tanyákat építettek, most elmentek az új földesúrhoz, megkérték, engedje meg, hogy továbbra is bérlők maradjanak és ő ezt megtagadta. Akkor megtették ajánlatukat, hogy hajlandók tíz kilóval többet adni, mint az új bérlő. Ennek ellenére a földet nem ők kapták me<g. Az adásvételi szerződés 1934 'március 10-én megtörtént. Egy kisgazda, Festő József, aki megszánta ezeket a kisembereket, azt mondotta, hogy amennyiben ők nem képesek kifizetni a vételárat azonnal és az egész 170 holdat nem tudják megvásárolni, ő hajlandó azonnal, a hátralévő részt, maga megvenni. De nem ez a szomorú. Az a szomorú és erre hiteles tanúk vannak, — mert nem szoktam a Házban beszélni addig, míg meg nem győződöm — hogy fentjártak nálam a kisgazdák, akik eskü alatt hajlandók a következőket vallani. Azt mondják: ott házat, .tanyát építettünk, mi lesz a mi befektetésünkkel? Azt mondotta ez az új földesúr, hogy: vigyék a házat a hátukon és hurcolkodjanak ki tanyástul együtt a földről, én a földet maguknak oda nem adom. Nem akarok itt szenvedélyeket felidézni. Szomorú tény ez, és ebből a szomorú tényből nem akarok tőkét kovácsolni és nem akarom ezt propagandaszempontból kihasználni. Felkérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy semmi szín alatt ne engedélyezze ennek az adásvételnek jóváhagyását. A gazdasági albizottság valószínűleg szintén nem fogja jóváhagyni, de ha jóváhagyná, a miniszter úr éljen a jogával, ne engedélyezze, mert lehetetlen, hogy olyan embereket, akik véres verejtékkel termelik mindnyájunk számára a magyar kenyeret, akik 30 éven át ott dolgoznak és verejtékeznek, máról-holnapra meggazdagodott kereskedők kiforgassanak vagyonukból. T. Képviselőház! A másik kérdés, amellyel '49. ülése 193

If. március 7-én, szerdánI foglalkozni akarok, — sietek, mert csak pár perc áll rendelkezésemre — a legutóbbi ülésünk ügye, amelyet Érden tartottunk. Azt hallottam itt a múltkoriban, hogy különös elbánásban részesülünk, hogy a kormány engedélyezi gyűléseinket, jobban, mint másokét és, hogy bennünket bizonyos támogatásban részesít. Szomorú eset, amelyet most szintén elő fogok adni. 1934 március 4-én délután 4 órakor gyűlést (hirdettünk, mozgalmunk egyik gyűlését Feüér megyében, Érd községben. Két nappal a gyűlés megtartása előtt jelentést kaptam, hogy jó lesz vigyázni, mert ott két hektoliter bort fog a községi bíró csapra ütni és meg fogja gátolni, hogy a párt ott a száját kinyithassa. Erre, bár betegágyból keltem fel és lázas voltam, de mégis kimentem a községbe. Mikor a vendéglőbe bementem, ahol a gyűlést megtartottuk, láttam, hogy a hír megfelel a valóságnak. Kovács Antalnak hívják azt az embert, aki községi bírói tisztet tölt ott be, aki felheccelte, felbérelte a községi csőszt, a községi útkaparót, egyik-másik községi alkalmazottat és ingyenborral előkészítette a gyűlést. Amikor a Himnuszt elénekeltük és az első szót kimondottam, az egész társaság elkezdett ordítozni, úgyhogy kénytelenek voltunk a gyűlést megszakítani. Mikor a rendezők látták, — mert fel vagyunk erre készülve, de eddig csak a kommunisták részéről tapasztaltuk gyűléseink megzavarását, nem pedig a községi elöljárók, a községi bíró és esküdtek részéről — hogy ki lesznek szorítva, a községi bíró, a községi esküdt, Kovács Antal bíró, Kovács Simon nevű öccsével furkósbottal kezükben az asztalra ugrott és a bíró botjával rátámadt Pécseli Pál munkásra, aki az ütést felfogta. Ekkor a köz

: ségi bíró által felbérelt Kozár Balázs községi munkás hátulról orozva háromszor fejbevágta fokosszerű furkosbotjával. A harmadik ütés után Pécseli munkástestvérünk vértől elborítva eszméletlenül esett össze. Mikor őket kiszorítottuk és beszédemet elmondottam, —mert a népgyűlést mégis megtartottuk — rámutattam arra, hogy szerettem volna, ha ilyen bátorságot, ilyen hősiességet tanúsítottak volna ezek az élgárdisták, ezek az élharcosok a komműnnel szemben. Akkor tudtam meg, hogy nemcsak a bíró úr, aki bíróvá választása előtt hat hónapot ült börtönben súlyos testi sértés miatt, hanem az esküdt úr és egy másik gentleman is a kommunista direktóriumnak tagjai voltak. óvást emelek itt az ellen, hogy a hatóság emberei csináljanak ilyeneket a főszolgabíró jelenlétében. Meszlényi főszolgabíró, akit nagyrabecsülök, jelen volt, előttem állott, sajnálkozását fejezte ki a

z eset felett (Simon András: Na látja!) és maga tiltakozott az ellen, hogy afe ő jelenlétében közegei a legvéresebb inzultusokat kövessék el. Talán propagandaszempontból köszönetet is kellene mondanunk ezért, mert amikor az emberek láttáik, hogy a községi bíró, az esküdt és társai, a felbérelt cigányok, hogyan akarják belénk fojtani a szót, akkor azok is csatlakolztak hozzánk, akik különben esetleg nem csatlakoztak volna. (Simon András: A bíró is?) Én nem kívánok az egységes pártnak ilyen sikereket. Most a legújabban, mint hallottam, valamilyen nemzetietlen irányzattal szemben éles harcot hirdetnek. Talán ez a községi bíró megkapta már az utasítást, hogy ezentúl így kell velünk szembehelyezkedni. Mi a törvénytisztelet alapján állunk, mi az ősi alkotmányhoz ragaszko-