Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-241
18 Az országgyűlés képviselőházának 24-1. ülése 1984 február 21-én, szerdán. munkáért semmiféle külön díjazás nem jár, ezt elvégzik szorgalmasan, becsületesen — akkor jön egy kinevezés, amely egyszerre elveszi a lehetőségét annak, hogy ezek elő tudjanak lépni. Ezt nemcsak a magam, hanem az intézmény, az intézet tisztviselői szempontjából is a legsérelmesebbnek tartom. Ha valami alkalmas destruálni a tisztviselő munkakedvét, akkor — értsék meg az urak — ez a rendelkezés alkalmas arra, hogy destruálja az intézet adminisztrációját, destruálja az intézet tisztviselői karának munkakedvét, mert azt mondják az illetők, mi a fenének dolgozzunk mi — bocsánatot kérek ezért az imparlamentáris kifejezésért — itt, ebben az intézetben 10 vagy 15 esztendőn keresztül, amikor a becsületes munka jutalmául nem engem neveznek ki, hanem egy csődörös altisztet fognak oda kinevezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. {Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. (Malasits Géza: Csődörös szociálpolitika! — Kabók Lajos: Mindent tudomásul vesznek! — Zaj.) Sorrend szerint következnék Magyar Pál képviselő úr interpellációja. A képviselő úr nyilatkozatot kíván tenni. Magyar Pál: T. Képviselőház! Bármennyire divattá vált — mondhatnám — Európa több országában a parlamentarizmus jelentőségének tagadása és bármennyire igénybe szokták venni egyes politikusok államférfiúi jelentőségük emelésére a parlamentarizmus semmibevevését, szerény nézetem szerint a magyar közvélemény távol áll ettől a politikai divattól. Ezért sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr mégis ennek a divatnak látszik hódolni. Egy rendkívül jelentős gazdaságpolitikai kérdésben hetekkel ezelőtt interpellációt jegyeztem be. Az interpellációt egyízben a miniszter úr hivatali távolléte miatt már halasztottamKövetkezett a parlamenti szünet és így ma lett volna alkalmam olyan interpellációt elmondani, amely az ország gazdasági, termelői életét közelről érdekli, nem abban a formában, ahogyan én elmondottam volna, tehát nem a panaszok felsorolásában, nem az interpelláció kérdéseinek megindokolásában, hanem a pénzügyminiszter úr válaszában. Elnök: A képviselő úr nyilatkozatot óhajt tenni vagy pedig interpellációját akarja elmondani'? A képviselő úrnak nincs joga beszédet tartani, anélkül, hogy interpellációját elmondaná. Magyar Pál: Bocsánatot kérek, már be is fejezem. Minthogy a pénzügyminiszter úr nem jelent meg, interpellációmat nem mondom el, nem indokolom meg, hanem várom azt az időpontot, amikor a pénzügyminiszter úr a parlamentet méltónak fogja tartani arra, hogy tanácskozásain résztvegyen. (Zaj jobbfelől. — Esztergályos János: De nagy szakálla lesz a képviselő úrnak!) Elnök: Az interpelláció töröltetik. Sorrend szerint következik Kórod i-Katona János képviselő úr interpellációja a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz a válóperi tárgyalások ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a m. kir. igazságügyminiszter úrnak arról, hogy botrányos üázassági válóperek egyes sajtóorgánumokban olymódon tárgyaltatnak, hogy ezáltal házasságok és családok felbomlásának propagandáját szolgálják? 2. Hajlandó-e a m. kir. igazságügyminiszter úr törvényes intézkedéssel az összes házassági válópertárgyalásokat zártakká nyilvánítani, s addig is a bírói kar figyelmébe ajánlani, bogiidén és más hasonló tárgyú ügyek tárgyalásánál a perrendtartásban megadott jogánál fogva szigorúan éljen a zárt tárgyalások elrendelésének jogával?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kóródi Katona János: T. Ház! Annak, hogy a házassági válóperek nyilvános tárgyalásának kérdését idehozom a Képviselőház elé, egyedüli oka az, hogy az utóbbi időben megdöbbentő jelenség, hogy egyes orgánumok — megjegyzem, hogy a magyar sajtónak csak egy-két orgánuma — bizonyos családi ügyeknek, válópereknek tárgyalását olyan módon pertraktálja, amely sem az illetők családi érdekeinek, sem a magyar társadalom közerkölcsiségének meg nem felel. Én tisztelem a sajtószabadságot. Koránt sem akarok evvel általánosítani és nem akarom ezzel az egész sajtót megvádolni, de méltóztassék csak a mai vagy a tegnapi napilapokat elővenni; azok közt vannak olyan sajtóorgánumok, amelyeket én nem fogok megnevezni, amelyek szinte abból élnek, hogy naponként egy család belső ügyeit tárgyalják és olyan dolgokat, amelyek nem valók a nyilvánosság elé. Egyszer már fel kell szólalni innen a parlament terméből ez ellen a rendszer ellen (Helyeslés jobbfelől,) és kérnünk kell az illetékes hatóságokat, hogy amennyiben az illető bíró nem tartotta szükségesnek, hogy elrendelje ezekben az ügyekben a zárt tárgyalást, pedig a perrendtartás erre neki módot ad, akkor történjék hivatalos intézkedés arra vonatkozólag, hogy az összes házassági válóperi tárgyalásokat törvényes úton zárttá nyilvánítsák. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Magyarország a házassági válóperek terén enélkül is megdöbbentő helyet foglal el. Az 1931. évi statisztika szerint minden százezer lakosra például Ausztriában 29, Belgiumban 30, Csehszlovákiában 38, Finnországban 23, Norvégiában 30, Romániában 38, nálunk azonban 50 válás esik és ebben a tekintetben egy nívón vagyunk Franciaországgal. Az elintézésre váró házassági pereknek száma 1932-ben 13.276 volt, 455-tel több, mint 1931-ben. Az 1930 : XXXIV. te. megszigorítja a hűtlen, elhagyásra alapított házassági perekben a bontóeljárást; ez egy évig bizonyos süllyedést idézett elő a házassági válóperek számában, ez a szám azonban 1932-ben már ismételten emelkedett. T. Ház! Feltétlenül fontos és súlyos dolog itt érvül előhoznom azt, hogy a felbontott házasságból származó gyermekek száma 1932-ben 2734 volt. Ennyi gyermek maradt annak az akaratlan vagy sokszor céltudatos propagandának eredményeként apátlanul vagy anyátlanul, amelyet itt a sajtó a maga magatartásával elősegít és propagál. A válóperek terén sajnálatos módon Budapest vezet, mert mialatt Budapesten az összes válópereknek a száma 1932-ben 1396 volt, ez a
