Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2 révén a jövőben ez nem történhetik meg. A számszék jelentéseit -meg fogja kapni maga az autonómia is és abban a 'helyzetben lesz. hogyha látja, hogy valahol rosszul mennek a dolgok, akkor nem kell majd a miniszter úrnak vagy a kormányzatnak beavatkoznia, hanem az autonómia maga fogja elvégezni azt a tiszti tómunkát, amelyre szükség van az autonómiában és amelyet mindnyájan akarunk és követelünk is az autonómia keretén belül. (Helyeslés a közéven.) En tehát ebből a szempontból sem teszek kifogást. Még abban sem látok veszélyt a főváros autonómiája szempontjából, hogy miniszteri biztosokat küldenek ki az egyes üzemekhez, akik ott ellenőrző jogkört fognak betölteni. Tessék azokat a miniszteri biztosokat igenis instruálni, tessék megmondani, hogy milyen irányban ellenőrizzenek. En csak egyet nem szeretnék: ha az autonómiának ebbe a gazdasági kérdésébe nagyobb erővel akarnának belenyúlni, mint amilyenre szükség van és nagyobb beavatkozási jogkört kívánnának, mint amilyen feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ezeket a gazdasági kérdéseket helyesen és jól tudják elintézni. En ugyanis meg vagyok róla győződve, hogy a miniszter úr nem akar többet ezzel a törvényjavaslattal, minthogy a főváros gazdaságát rendbentartsa a jövőben is. A magam részéről ugyanis tagadom, hogy a főváros úgy vitte volna a maga gazdasági ügyeit, hogy veszély lenne a fővárosnál. Ha van is most tízmillió pengő deficit, métóztassanak elhinni, hogy ez a tízmilliós deficit nem jelent olyan nagy bajt a főváros számára, mert a fővárosnak van annyi anyagi ereje és van annyi tartalékja, hogy elő tudja teremteni ezt a tízmilliót, ha megszorítja kiadásait. En azonban, amint a múltban is mondottam, most is azt mondom, hogyha nem feltétlenül szükséges, akikor ne szorítsa meg kiadásait, mert hiszen ma, amikor a magángazdaság alig produkál valamit, amikor a magángazdasági élet teljesen pang, akkor a közületebnek igenis kötelességük, ihogy bizonyos 'munkaalkalmakat teremtsenek. A főváros még ezekben a nehéz időkben is jó példával járt elől és a munkaalkalmak egész tömegét teremtette meg. (Erdélyi Aladár: Mégis csak a magángazdaságtól kellett elvenni.) Majd rá fogok térni, mélyen t. képviselőtársam, hogy mit vett el a magángazdaságtól és mit vesz el, (Erdélyi Aladár: Az az elmélet!) és hogy ez kárára vagy pedig hasznára volt-e? Amikor a fővárosnak olyan szociális kötelességei vannak, amelyek elől nem térhet ki és amelyekről szintén ki fogom mutatni, hogy mibe kerülnek a fővárosnak, akkor igenis azt mondom, hogy a fővárosnak nem szabad egészen szűkkeblűnek lennie, a fővárosnak mértékkel ugyan, de mégis munkaalkalmakat kell teremtenie és amikor nehézségek vannak, akkor meg kell mutatnia, hogy meg tudja állni a helyét,, hogy segítséget tud nyújtani s munkát tud adni azoknak, akiknek a mai körülmények között még munkát lehet adni. A magam részéről végtelenül sajnálom, hogy amikor mi a vidékkel szemben mindig a legnagyobb lojalitással és a legnagyobb elismeréssel voltunk, akkor a vidéki képviselők részéről ezt nem tapasztaltuk a fővárossal szemben. Én, mint fővárosi ember, aki már régen itt élek a fővárosban és akinek családja nem tegnap vagy tegnapelőtt jött ebbe a városba, magam elismerem, hogy nemcsak a fővárosi polgárok áldozatkészsége és szeretete ?. ülése 193Ip március 6-án, kedden. 249 tette naggyá ezt a várost, hanem a vidék áldozatkészsége és szeretete is hozzájárult ehhez. Kötelességünk volt azonban ezt mindnyájunknak kölcsönösen megtennünk, mert a magyar nemzetnek szüksége volt egy ilyen fővárosra szüksége volt egy ilyen kultúrközpontra, (Erdélyi Aladár: Szüksége is van!) mint amilyen a főváros és nekünk kötelességünk ezt a színvonalat nemcsak megtartanunk, hanem még magasabb fokra kiépítenünk, még nagyobb mértékben terjesztenünk ezt a kultúrát és na gyobb gazdasági centrummá tennünk a fővárost, mint amilyen a múltban volt. Abban ugyanis mindnyájan egyetértünk, hogy ma a legnagyobb fogyasztóközönség mégis csak a főváros. A főváros az egész országnak egynyolcad része, ha azonban adózásról van §zó. — mint nagyon bölcsen méltóztatnak tudni — akkor a főváros nem ilyen arányban viseli az adókat, hanem sokkal nagyobb arányban. Ha ugyanis meg méltóztatnak nézni az 1932. évi állami egyenesadókat, azokból meg lehet állapítani, hogy összesen 248 millió pengő volt kivetve^ az egész országra, és ebből a főváros 151 millió pengőt fizetett be, tehát az összes adók 62%-át. (Erdélyi Aladár: Sok nagybirtokos adózik Budapesten!) Lehet, hogy Budapesten adózik. (Erdélyi Aladár: De mi után?) Jövedelem után adózik. (Erdélyi Aladár: Az után is!) Jövedelem és vagyonadó után. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az adót tényleg a lakóhely után kell fizetni. (Erdélyi Aladár: Több helyen van lakása, de a budapesti lakása után adózik.) f Mi azt látjuk, hogy az adók legnagyobb részét tényleg a főváros lakossága viselte, és méltóztatnak tudni, hogy a főváros milyen kötelezettséget teljesít. Hogy csak röviden mutassak rá, a főváros kórházaiban ál* landóan 5—600 beteiget tart, akiknek t^bb mint a fele nem fővárosi, hanem vidéki; a főváros a közegészségügyre évenkint 17 millió pengőt áldoz, mert mint méltóztatnak tudni, a főváros nemcsak ezeket tartja a kórházakban, hanem a tuberkulózis és a venereás betearségek elleni védekezés céljából különféle intézményeket is létesített és ezekben az intézetekben évenkint 900.000 betesret kezel, illetőleg lát el tanáccsal. Mindez az 1933-as évi statisztika megállapítása, A közoktatásnál a főváros a nem törvényes kötelezettségre, tehát amire a törvény nem kötelezi, — tehát nem az elemi iskolákra, nem az óvodákra, nem a polgári iskolákra és tanonciskolákra — kiad 4,165.711 pengőt, a törvényes közoktatási kötelezettségre pedig 19,121.000 pengőt és 33,047.000 pengőt. Tartozom megjegyezni, hogy ez az 1932-es évben volt, és hogy az 1933-as évben már körülbelül 10%-kai kevesebbet tudott a főváros ezekre a célokra költeni. Közjótékonyságra, szociális célokra a főváros az elmúlt esztendőben is 16 millió pengőt adott ki és pedig' pénzbeli segély címén. 615.372 pengőt, heti ebédjegyekben 1,590.000 darabot, — ezek tehát hét napra szólottak — csomagot kiadott 700 darabot, kenyéradagot félkilogrammos adagokban 2,099.000 darabot. (Ulain Ferenc: A falusi nyomorúságra ki adja ezeket'? — Felkiáltások a baloldalon: Senki!) Húsáruutalványokban 1,888.400 darabot és egyéb különfélékben kiadott 60.165 darabot. Méltóztatnak tehát látni, hogy a főváros milyen kötelezettségeket teljesít. Ezt azért voltam bátor felemlíteni, mert rá akarok mutatni a másik oldalon annak a vádnak jogtalansáigára, amelyet mindig hallunk mindkét oldalról, de különösen a kiisgazdatársadaloim részéről, hogy a főváros milyen nagy adókat, illetőleg