Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

â46 Az országgyűlés képviselőházának pára gondolok, amikor Európa legjobbjai, tu­dósok és politikusok mind-mind idejöttek és itt a mieinkkel ankéteket és megértő megbe­széléseket tartottak. Kívánom, hogy ez a kor­szak támadjon fel, ismerjenek rá, hogy egy önkormányzati erőben magát kiélni tudó és kiélő nemzet fővárosa ragyogtatja itt kultúr­fölényének sugárzó kévéjét és ettől ellenfeleink kábuljanak el, ellenségeink hátráljanak meg, barátaink pedig bizalommal forduljanak ide. Mivel én nem látom e törvényjavaslatban ezeket a garanciákat, hanem az önkormányzat aláásását, azért nem fogadom el azt a részle­tes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Usetty Béla! Usety Béla: T. Képviselőház! A mélyen t. túloldal napokon keresztül erősen reklamálta, hogy miért nem szólalunk fel és különösen Lázár igen t ; barátom volt az, aki hangot adott annak a kívánságnak, hogy szólaljanak fel már a fővárosi képviselők is. (Györki Imre: Igaza van!) Magam is azt mondom, hogy teljes mér­tékben igaza volt, mert elsősorban bennünket, fővárosiakat érdekel ez a javaslat, (Lázár Mik­lós: XJgy van!) bár azt mondom, hogy ez nem­csak a főváros kérdése, hanem az egész nemzet kérdése (Lázár Miklós: Űgy van!) és így min­denkinek joga, sőt kötelessége is beleszólni abba, (Erdélyi Aladár: De csak okosan!) hogy miként alakítsuk meg a jövendő fővárost, ha máír az 1930 : XVIII. tcikket a kormányzat nem tartja imiegfelelőneík. Mi tehát elegeit teszünk ennek a kötelessé­günknek, mert szívbeli kötelességet teljesítünk akkor, amikor hozzászólunk ehhez a kérdéshez. Nekem igen nehéz a helyzetem ebben a kérdés­ben, (Erdélyi Aladár: Na, miért?) mert amikor az 1930 : XVIIL tcikket tárgyaltuk, én ültem az előadói székben és én védtem azt az 1930. évi XVIII. tcikket. amely meggyőződésem szerint abban az időben egészen megfelelő, helyes és jó volt és amelyért ma is merném vállalni a felelősséget. Lehet, hogy az idők folyása kény­szeríti a kormányzatot arra, hogy bizonyos megfontolások révén ezt a törvényjavaslatom megváltoztassa, megreformálja. Én ma is azon az állásponton vagyok, hogy az 1930 : XVIIL te. alapján is keresztül lehetett volna vinni nagyjából azokat az elgondolásokat, amelyeket a mostani reformjavaslatba a kormányzat bevett. Akkor, amikor a kormányzat eredeti terve mellett állott, amelyben, 'mint méltóztatik na­gyon jól tudni, az foglaltatott, hogy az önkor­mányzat felfüggeszítessék és kormánybiztos delegáltassák, bár kormánypárti vagyok és is­merem a fegyelmet, mégis azt mondottam, hogy nem. helyes ez az elgondolás és nem. is vol­tam hajlandó odaállni a támogatók sorába, ha­nem megmondottam egészen őszintén és nyil­tan a magam álláspontját. Azt mondottam, hogy sajnálom, nem vagyok hajlandó ehhez az elgondoláshoz hozzájárulni, mert ebben vesze­delmet látok a főváros autonómiája szempont­jából, az autonómia mellett pedig leszögeztük magunkat nemcsak az 1930 : XVIIL teikknél, hanem az azt megelőző törvényalkotásoknál is. Ezt az autonómiát tehát nekünk meg kellett védenünk és itt csak elismeréssel kell adóznunk, különösen a miniszterelnök úr ő nagyméltósá­gának és a belügyminiszter úr ő nagyméltósá­gának, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy ezeket az elgondolásokat megfontolás táirgyává tették és eládltak az eredeti tervtől, és így^ le­lehetett ülni a részletkérdéseket megbeszélni. 248. ülése 1984 március 6-án, kedden. T. Képviselőház! Két szempontból kívánnék a javaslattal foglalkozni, az egyik a politikai, a másik a gazdasági része. A politikai résznél nem tulajdonítok nagy fontosságot annak, hogy most a főpolgármes­tert nem választani fogja a főváros törvény­hatósági bizottsága, hanem a kormányzó úr fogja kinevezni, nem tulajdonítok pedig fon­tosságot ennek azért, mert az a bifurkált el­gondolás, amely benne volt az 1930 : XVIIL tc­ben, már akkor sem látszott egészen helyesnek és én magam is azon az állásponton voltam akkor, hogy ezt nem lehet így megoldani, már jogi szempontból sem, mert ha az autonómia választja meg, akkor csak az autonómia ment­heti is fel, akkor nem lehet megcsinálni azt. hogy a kormányzat mentse fel a főpolgármes­tert, amikor mi, mint autonóm testület, meg­választottuk. Ha tehát most a törvényjavaslat azzal jön, hogy megszünteti ezt a bifurkált helyzetet, hogy akkor, amikor az autonómja fogja megválasztani a főpogármestert, a kor­mányzat mentse őt fel, mert nem egészen he­lyes ez az elgondolás jogászi szempontból sem; helyes az a kinevezési rendszer, akkor méltóz­tassék kinevezni, méltóztassék a kormányzat­nak oda juttatnia azt az embert, aki iránt a bi­zalom megvan és aki összeköttetést teremthet a főváros autonómiája és a kormányzat kö­zött. Ezt az elgondolást én nem tudom helyte­leníteni a javaslatban. Amit én végtelenül sajnálok a politikai résznél, ez az, hogy a törvényhatósági tanácsot megszünteti ez a javaslat. Meg is mondom, hogy miért. Annak idején az volt az elgondo­lás, hogy mivel a törvényhatóság közgyűlése borzasztó módon el volt foglalva, — hetenként tartottunk akkor ülést és 350—400 tárgya is volt azoknak a közgyűléseknek — akkor nem lehetett megkívánni attól a közgyűléstől, hogy alapos munkát végezzen, hogy részleteibe is belehatoljon minden egyes kormányzati vagy közigazgatási ténykedésbe, akkor felületesen intéztettek el azok a dolgok, ezt nekünk itt be kell vallanunk. Akkor mi is láttuk azt, hogy egy szűkebb testület, amelyet maga a közgyű­lés delegál, tehát az autonómia, amely ezeket a kérdéseket behatóbban tudja tanulmányozni jobban és gyorsabban tudja is azokat elintézni és mégis a lényeg ugyanaz marad, mert az autonómia eszméje megmarad és a laikus elem az, amely ezekbe a kérdésekbe beleszól és amely a kormányzati és politikai elveit a köz­igazgatásban érvényesíti. Én az autonómia súlypontját ebben látom Nem akarok olyan messzire menni, mint Gál igen t. képviselőtársam, aki visszament az an­gol, francia és a többi törvényhozásra. Én tel­jesen megelégszem az 1872 : XXXVI. te. har­madik szakaszának idézésével, amelyben egé­szen részletesen körül van írva, hogy mi az az autonómia és mit kell nekünk az autonómia keretén belül elvégeznünk. Én úgy látom, hogy az 1930 : XVIIL tc.-nek a törvényhatósági ta­nácsra vonatkozó része ezt az autonómiát ma­gában foglalja és egész nyugodt lélekkel mondhatom, hogy aki a törvényhatósági ta­nácsnak tagja volt, annak be kell látnia azt hogy ezt a feladatot tényleg nagyjában és egészében elvégeztük. Felmerült az a gondolat, hogy túlságosan so,k politikát vittek bele az egyes pártok az ügyek intézésébe, mert hiszen több pártnak az exponensei voltak benne, amint hogy a .tör­vényhatósági közgyűlés is az összes pártok képviselőiből áll, akiket a választók küldtek be

Next

/
Oldalképek
Tartalom