Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2. tantól, hanem évtizedek óta erőteljesen dolgozik ebben az irányban és remélem, hogy a mai gazdasági reformok korszakában ezt a eélt meg is tudja majd valósítani. (Homonnay Tivadar: Wolff Károly programmja!) Ami az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen nem is annyira a székesfővárosi autonómiáról szóló törvény egyes intézkedéseinek megváltoztatásáról szól, hanem inkább azokat a szükségeseknek látszó intézkedéseket foglalja magában, amelyek ezidőszerint általános elvi szempontokat érintenek. Nagy aggodalommal kell, hogy tekintsem ezt a törvényjavaslatot magát és úgy érzem, kár mulandó, röpke politikai elgondolások kedvéért a magyar alkotmánynak ilyen biztosítékát, mint az autonómia, a magyar törvénytárból kiküszöbölni. Az autonómia volt mindig a nemzet empirikus védelme, mert bármit mond is a teória, a magyar nemzetnek, mint olyannak kialakítását és fennmaradását tulajdonképpen az önkormányzati rendszereknek köszönhetjük. Rassay igen t. képviselőtársam a múlt alkalommal helyesen fejtette ki, hogy a magyar nemzet alapja egyedül az önkormányzat. A magyar nemzet mindig önkormányzati életet élt, azt lehet mondani, Szent István óta. Akármilyen teóriákat fogadjunk is el és akármennyire mondjuk, hogy egyesek szerint nem Szent István idejében, hanem csak a XIII. században alakult ki az önkormányzat, a városoké még talán csak a XV. században, mégis valamennyiünknek meg kell állapítanunk, hogy a magyar autonómia sokszázéves és ezt a sokszázéves autonómiát meg kell őriznünk a jövőre. Nem tudom megérteni, miért kell ilyen fontos törvényhez, mint amilyen a székesfőváros közigazgatásáról szóló törvény, ilyen könnyedén hozzányúlni, amikoir, ha megnézzük Franciaország jogszolgáltatását, akkor meg kell állapítanunk, hogy nagyon sok, túlnyomóan sok olyan törvényes intézkedés áll fenn még ma is, amelyek Napoleon korából származnak és amelyeket 30—40 novelláris módosítással láttak el, de az alaptörvényt mégis meg tudták tartani. (Za.j u baloldalon.) Angliáról nem is beszélek. (Homonnay Tivadar: Azért nem is hivatkozik rá az indokolás. Egy szó sincs róla!) Az 1872 : XXXVI. tcikk, amely a székesfőváros törvényhatóságának alakításáról és rendezéséről szól, szerintem a törvényhozásban a legszerencsésebb törvény, amelyet a magunk részéről az autonómia szempontjából elkönyvelni tudunk. Nemcsak az akkori szemüvegen át nézve, hanem a mai szemüvegen át is teljes bizonyossággal megállapítható, hogy ez a törvény egészen precízen körülírja az önkormányzat jellegét; biztosítja a feltétlen és kizárólagos jogot és rendelkezést ; minden autonóm feladatban és részben országos ügyekben az önkormányzat részére. Azonban az ellenőrzés lehetőségét is megadja magának az államhatalomnak, magának a belügyminiszternek is, amellett a kautéla mellett, hogy biztosítja azt, hogy maga a polgárság panaszjogával bármikor élhessen a belügyminiszter intézkedése ellen. Ezt a törvényt tulajdonképpen 1920-ban sem változtatták volna meg, ha nem hozta volna magával az idők szelleme, hogy 1920-ban általános, titkos választójog alapján kelljen megalkotni a székesfőváros törvényhatóságát. Akkor született meg az 1920 : IX. te., amely tulajdonképpen semmi mást nem csinált, mint ráhelyezkedett az 1919-es magyar kormány KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. '. ülése 1934 március 6-án, kedden. 221 válaszójogi rendeletére, ezt törvénybe iktatta és ennek alapján folytatták le azután a székesfővárosban a törvényhatósági választásokat. Nem is tudnék a fővárosban más választási rendszert elképzelni, mint a titkos választási rendszert (Müller Antal: Ügy van!) és kívánatosnak tartanám, ha ez a példa végre-valahára annyira ragadós lenne, hogy az egész országban a titkos választójog alapján választanának. En ettől sohasem félek, mert bízom a magyar embernek a judíciumában, amellyel meg tudja magának választani azokat az embereket, aki mögé akar állani. Bízom abban is, hogy titkos szavazás mellett befolyásmentes lesz a választás és nem lesz ok arra, hogy a hatósági visszaéléseket, amelyek egy-egy ilyen választási aktusnál meg szoktak nyilvánulni, itt a Képviselőházban állandóan interpellációkban és felszólalásokban kelljen szóvá tenni. A magam részéről azt szeretném, ha az egész törvényhozás választása ilyen módon töirténnék meg. T. Képviselőház! A belügyminiszter úr ennek a törvényjavaslatnak indokolásában azt mondotta, hogy a »Budapest székesfőváros közigazgatásában, különösen pedig háztartásában és üzemi gazdálkodásában mutatkozó rendellenességek, amelyek a közönség és a .sajtó kritikáját is magukra hívták, a kormányt már régóta foglalkoztatják.« T. belügyminiszter úr, az 1927 : V. te, amely az önkormányzatok hatályosabb ellenőrzéséről szól, lehetőséget nyújtott aura, hogy a belügyminiszter úr az ellenőrzési jogát a törvényen messze túlmenően gyakorolhassa. (Müller Antal: Ügy van!) Ez a törvény még ma is életben van és ma is megadja azt a jogot, hogy a miniszter úr a költségvetésből tételeket kihagyhat, oda újakat felvehet, másokat törölhet onnan, azonkívül megadja még azt a jogot is. hogy pénzügyi ellenőrt is küldíhet ki a törvényhatóságok ellenőrzésére. Megállapítom, hogy ez rendelkezésére állott a belügyminiszter úrnak és a belügyminiszter úr ezzel a jogával nem élt a fővárossal szemben, (vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: Mert nem is lehet!) Lehet, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ez a törvény nem vonatkozik a fővárosra, méltóztassék ezt már egyszer tudomásul venni!) Vonatkozbatik a fővárosra is. De különben is az 1930:XVIII. te. is megadta a belügyminiszter úrnak a jogot az, ellenőrzésre. Lehetett volna módot találni arra, hogy a kormányzat a székesfővárosnak ezzel a gazdálkodásával, amelyet aggodalommal néz a nagyközönség és a sajtó kritikája, régi időktől kezdve foglalkozzék és úgy érzem, hogy ebben a kérdésben a belügyminiszter urat bizonyos mulasztás terheli azért, mert nem avatkozott bele a székesfőváros gazdálkodásába. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy ez a javaslat a székesfőváros autonómiájának leglényegesebb részét bizonyos mértékben sutba dobja akkor, amikor a tervezetben a belügyminiszter úr kodifikálná óhajt. Nagyon jól tudjuk, hogy mielőtt idáig jutottunk, az 1930. évi XVIII. te. létrehozatalát és létre jövetelét sem a székesfőváros törvényhatóságának pártjai kívánták. A székesfővárosnak egyetlenegy pártja — köztük mi lis, a keresztény községi párt — sem kívánta ezt a törvényt. Én nagyon . jól ismerem ennek a megszületését. Ez úgy történt, hogy igenis a kormányzat annakidején kívánta ennek a törvénynek a megalkotását azért, mert az akkori főpolgármesternek olyan 34