Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-247

202 Az országgyűlés képviselőházának 2 Ez a kérdés a felelősség kérdése. A városháza gazdálkodásáért, — méltóztassék nekem elhinni, ezt gyakorlatból mondom — az 1930, évi XVIII. te. alapján úgyszólván senki felelősségre nem vonható. Ez a törvény olyan túlnyomóvá tette a városházán még 1930-ban is a felelőtlen elemek iszámát, hogy a felelőtlen elemek száma ma még sokkal több, mint volt 1920-ban más viszonyok között. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Legújabban éppen a vásárpénztári ügyből kifolyólag láttuk azt, hogy nincs senki, akit nyakon lehetne kapni bármely bűnéért és bármely visszásságáért. Tanúi voltunk annak a tragikomédiának, amely a törvényhatósági tanácsban — amelynek működése bírálatára és méltatására majd vissza fogok térni — lejátszódott, amikor felmerült a politikai, erkölcsi, anyagi és perjogi felelősség kérdése. A t. többségi pártok a magisztrátust tették felelőssé erkölcsileg és politikailag s akkor a mostani polgármester, Sipőcz Jenő úr valósággal fehér-könyvet adott ki, amelyben megvilágította a maga szempontjából, hogy egy szikrányit sem felelős, azért a 20 millióért, amely elveszett, hanem egyedül a tisztelt pártok felelősek. Két törvényhatósági tanácsülésen keresztül valósággal ping-pongot játszottak a felelősség kérdésével és még ma sem tudom, hogy ki győzött ebben a nemes vetélkedésben, még ma sincs megállapítva, hogy a magisztrátus, vagyis a polgármester és a két alpolgármester felelős-e, vagy pedig a t. többségi párt (Tóth Pál: De ha megállapítják, akkor szanatóriumba vonul az illető! — Usetty Béla: Nem is tárgyaltuk ezt két ülésen!) Milyen hatást gyakorol az 1930 : XVIII. tea városiházára. Az 1930. évi XVIII. te. amputálta a városházát, mert a közgyűlés hatáskörét a minimumra redukálta. f Ez a törvény amputálta az autonómiát, tehát az t megbénult, eret vágott rajta, tehát vérszegény lett, elvette tőle a levegőt, úgyhogy fulladozni kezdett. Ez a tény. Most mi történt? Mit tett az igen t. belügyminiszter úr? Az igenét, belügyminiszter úr velünk együtt megállapította, hogy a főváros autonómiája beteg. E tekintetben tökéletesen egy véleményen vagyunk vele, De a t. belügyminiszter úrnak ez a javaslata, amikor megállapítja, hogy az autonómia beteg, azt a diagnózist teszi hozzá: az autonómia beteg, üssük hát agyon. Az én álláspontom^ más, mert én úgy tudom, hogy a civilizált világba© a beteget nem agyonütni, hanem meggyógyítani szokás. Erre módunk is lett volna, (Vázsonyi János: Ügy van!) mert az autonómia szerveinek hatályosabbá tételével sok mindenen segíteni lehetett volna, és ez nem gyengítette volna az önkormányzatot. Ezzel szemben ennek a javaslatnak szerény véleményem szerint az az alapvető hibája, hogy annak a 'bürokráciának ad túlnyomó hatalmat, amely bürokráciáról kiderült, hogy gänzlich untauglich. Ezt konstatálta igen helyesen a t. belügyminisztérium, ezt ma már konstatálják a t. többségi pártok, nekünk nem is kellett most megállapítanunk, mert évek óta hangsúlyozzuk, (Vázsonyi János: Ügy van!) hogy ez a bürokrácia tehetetlen, gyenge és tehetségtelen. En nagyon vártam, hogy ebben az új törvényjavaslatban lesz olyan intézkedés, amely új irányt ad a főváros üzemi és pénzügyi politikájának. Erre az igen t. belügyminiszter úrnak, vagy a belügyminisztériumnak módja lett volna, legfelsőbb felügyeleti joga jussán. Joga van irányítani, joga van a költségvetést visszaküldeni, joga van a zárszámadásokat \7. ülése 19$ U március 2-án, pénteken. tudomásul nem venni, tehát olyan befolyást gyakorolhat a városházára, amely orvoslás lenne arra az üzemi és pénzügyi gazdálkodásra, amelyet, mint az indokolás mondja, a miniszter úr helytelenít, mi pedig csapnivalóan rossznak tartunk. Csak egy példát hozok fel erre nézve. Három éve elintézetlenül feküsznek a belügyminisztériumban azok a fellebbezések, amelyeket az 1932. évi költségvetés és az 1931. évi zárszámadás ellen beadtunk. A főváros közgyűlése állapítja meg ugyanis a költségvetést, de a zárszámadás soha a főváros közgyűlése elé nem terjesztetik. Sem a Beszkárt, sem a Községi Takarékpénztár — hogy in concreto beszéljek — egyetlen zárszámadását —• noha az autonómiának mégis csak leghivatalosabb szerve a közgyűlés -T- a közgyűlés sohasem látta, pedig ezek a zárszámadások azok, amelyekben egy új pénzügyi gazdálkodás alapjai lefektethetők volnának; hiszen mindenki tudja, hogy a törvényhatósági bizottság szavazza meg a költségvetést, de azt senki sem tudja, hogy a költségvetés felhasználására — ami pedig a legfontosabb — a törvényhatósági bizottságnak semmi ingerenciája nincs, még a zárszámadásokból sem állapíthatja meg, hogy -helyesen használták-e fel a pénzt, illetve arra használták-e fel, amire megszavazták. Legyen szabad most egy pár kérdést intéznem e tekintetben az igen t. belügyminiszter úrhoz. Hogyan lehetséges az és hogyan tűrhette el a belügyminiszter úr, legfőbb felügyeleti jogánál fogva, hogy például a főváros saját pénzét veszi kölcsön kétszeres kamatra a Községi Takarékpénztártól, ha szüksége van pénzre. Ez a legnagyobb nonsens igen t. miniszter úr. A főváros üzemeinek legalább 40 millió pengője van állandóan a Községi Takarékpénztárnál betétként, és ha bármely legnemesebb célra, szociálpolitikai, közegészségügyi célra vagy a közmunkák megindításának céljára pénzre van szükség, akkor a Községi Takarékpénztártól nem a saját pénzét veszik ki, hanem kölcsön kapnak saját pénzükből kétszeres kamatra. Ha még egy intézménynek, ha még egy közületnek ilyen gazdálkodását a Ház elé hozná valaki, én nem hinném el, hogy így van, de a belügyminiszter úr és a t. Ház figyelmébe kell ajánlanom, méltóztassék róla meggyőződni, így van betűről-betűre. • A részvénytársasági forma az üzemi gazdálkodásban teljesen fatálisnak bizonyult. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Itt van a Beszkárt., amely Budapestnek legnagyobb, egyben voltaképpen a legjobb üzeme. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Miért? Azért, mert minden fillért, amely oda befolyik, készpénzben kap meg. (Fábián Béla: Mert nem lehet hitelre utazni!) Azt mondják sokan, hogy itt van a Máv., amelynek szintén készpénzes utasai vannak és mégis nehézségekkel küzd. Na igen, de a Máv. nehézségeit elsősorban a mértéktelen nyugdíjak okozzák, a Beszkárt.nál pedig az a helyzet, hogy a Beszkárt. ma is 30 millió pengővel tartozik a saját nyugdíjpénztárának. (Petracsek Lajos: Befektette! — Fábián Béla: Mibe? — Petracsek Lajos: Építkezésekbe, villamossínekbe, kizárólag!) Beszéljek-e, t. Képviselőház, az úgynevezett formai részvénytársaságokról, amelyeket az urak a Beszkárt. leányvállalatainak szoktak nevezni? Beszéljek-e a Bur.-ról, a pestszentlőrinciről és a többiekről, ahol az igazgatósági tagok száma 45? Ezeknek a vállala-