Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-247

Az országgyűlés képviselőházának 247. ülése 1934 március 2-án, pénteken. 193 kerek 70%. A legantiszociálisabb adónak, amelyik befolyik, 70 százalékát tehát Budapest rója le, a többi adónak számításom szerint körülbelül 50—60, Müller képviselőtársunk számítása szerint 47 százalékát. Mégis horrendum elgondolni azt, hogy az adók felét az ország egy nyolcadrésze kénytelen kiizadni. Ezt az adófizető alanyt tehát nem szabad bántani, ezt babusgatni, simogatni, szeretni kell, erősíteni kell, nem pedig belerúgni. Hogyha így rugdossák, hol van a, gairancia arra, hogy az adózásnak ez az aránya meg fog tudni maradni, ha exisztenciákat tesznek tönkre és omlasztanak össze. Hol marad az ország, hol marad a pénzügyi kormányzat kalkulációja? Honnan fogja elővenni az adókat, ha majd egyszer az önkormányzatában megbántott, az | önkormányzatától megfosztott budapesti közönség nem fogja tudni az adók felét vagy annál többet kiizzadni? Mondom, ez még politikának is rossz, pedig ez még nem minden adózás. Jönnek azután még bőségesen más adók. Jön a forgalmi adó, amelynek az egész országra eső része 94 millió, a fogyasztási adó 116 millió, az illetékek 138 millió pengő összegben, a vámok 78 millió pengő értékben, a jövedékek 95 millió pengő értékben. Ezeknek is körülbelül ezt a s-zazalékat Budapest népe fizeti. (Mihályffy Vilmos: Es a vidék*, fogyasztás!) Igen, nem mondom, nehogy féreértsenek a t. képviselő urak, én nem akarom a vidéket bántani, nem támadom és nem bántom a vidéket, hanem védelmezem a fővárost a vidék sérelme nélkül. Egy ilyen adófizető várost, mint amilyen Budapest, nem^ szabad bántani, nem szabad az érzékenységében megsérteni. Ha semmiféle más szempont nem volna, ennek az egyetlennek is elégségesnek kellene lenni ahhoz, hogy hagyják békében a fővárost és hagyják nyugodni, hagyják dolgozni, ne sértsék meg se önérzetében, se az önrendelkezési jogában. Budapest népe vérig menő terheket visel és ezek alatt roskadozik. À pénzügyi kormányzat fiskálisszempontokat tart legelsősorban és legfőképpen szem előtt. Az nem látja, vagy nem akarja látni, hivatalból nem láthatja ezt a folyamatot, nem érdeklődik az iránt, hogy milyen átalakulás, a jövedelem- és vagyoneloszlásnak milyen hallatlan nagy eltolódása megy végbe napjainkban a főváros életében. Nem látják azt, hogy benn a Belvárosban, ahol a legjobb üzlethelyek voltak, amelyeket azelőtt megrohamoztak a vállalkozók és kereskedők és túllicitálták egymást a bérek felkínálásában, most zárva vannak akárhány helyen az üzlethelyiségek; hogy nemcsak a külvárosban, hanem a Belvárosban minden harmadik-negyedik üzleten ki van téve a nagy cédula, hogy: »Ez az üzlet kiadó«, hogy mindennap egy kávéházat zárnak be és licitálnak el; hogy ezrével és tízezrével járkálnak emberek Budapesten és nem tudják még reggel, hogy miből fognak aznap ebédelni, vagy hogy hová hajtják le a fejüket. A pénzügyminiszter úr, mint legfőbb fiskus, persze ezt nem köteles látni, neki a legfőbb szempontja az, hogy az adókat be kell hajtani, mert neki is kötelezettségei vannak. Ezt Vargha államtitkár úr akárhányszor ki is jelentette minden kertelés nélkül. De a kormánynak politikai szempontokból mégis csak észlelnie kellene ezt a helyzetet és ezeket a viszonyokat és nem volna szabad figyelmen kívül hagynia legalább azt, ami módjában áll, meg kellene tennie a fővárosért. Es ha már anyagilag, gazdasági szempontból nem tud a fővároson és népén segíteni, legalább pszichológiailag kellene olyan atmoszférát teremtenie, hogy ne terhelje őt a felelősség az esetleges még nagyobb bajokért. A főváros népe igenis joggal megkövetelheti, hogy hagyják békében, hogy engedjék nyugodtan dolgozni és verejtékezni az államért. Mert ez a helyzet, ez áll fenn ezen a téren. Ne méltóztassék félremagyarázni, mi nem a pártok uralmát védelmezzük. Ne tessék azt hinni, hogy nekünk szociáldemokratáknak, akik 1925 óta veszünk részt a főváros törvényhatósági életében, minden helyes és minden kedves, ami a fővárosban történik. (Ügy van! Ügy vanî a szélsőbaloldalon.) A világért sem akarjuk mi védelmezni azt a párturalmat, amelyben nekünk nincs részünk és amelyből nem is kértünk részt. Nekünk nincs részünk a főváros javaiban és a főváros vezetésével járó nem tudom én micsoda előnyökben. Mi ezt a párturalmat nem védelmezzük és mi magunk sem vagyunk megelégedve a főváros adminisztrációjával és ügykezelésével. Ismétlem és hangsúlyozom, nekünk nincs és nem is volt részünk ezekben a jogokban és nem is akarunk részt kérni belőlük, <mi csak a kötelességből vettük ki és akarjuk továbbra is kivenni a részünket, de mi védelmezzük a főváros közönségének önrendelkezési jogát és ezért szállunk síkra ez ellen a javaslat ellen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi a városházán oppozieióban vagyunk, éppen úgy, mint itt a képviselőházban, mi sok mindent máskép szeretnénk ott, mint ahogy most van. Kevésnek tartjuk a kultúrát, mert az a felfogásunk, hogy egy ilven milliós nagyvárosnak többre vain szüksége és többre képes, mint amennyi felett ma rendelkezik. Kevésnek tartiuk a szociá

1 politikát, mert a mai helyzetben többje van szüVs=é<r és a főváros néne tö

v

bre képes és többet is akarna, ha urai is akarnának. Kevésnek tartjuk a közegés7ségügy ápolását és keveseknek a közegészségügyi ;

^stitueiókat. Sokkal többre van szükség és sokkal több lehetne, mi sokkal többet iaényeltünk és sokkal több iránt tettünk javaslatot. Mi sokkal lüktetőbb életet sokkai világítóbb kultúrát, sokkal több és jobb közegészségügyet és^ szociálpolitikát akarunk a főváros közületében. Mi tehát n

p

m vagyunk elragadtatva a főváros mai vezetésétől. Jobb közlekedést akarunk. Erről kü^n kellene iereu sokat beszélnünk. (Üay van! Ügy van! a szélsőbnloMalon.) Azt hiszem, e téren a mindenkori belügy™ini;szternek is igen sok és igen súlyos mulasztása és bűne volt. A helyzet ma Budapesten az, hogv a főváros megnőtt a saját ereiéből, egy belső hatalmas, ösztönös őserő dolgozott benne, megnőtt, nagykorú lett, világváros lett belőle és a kormány gyermekcipőben járatba, például a helyi közlekedés terén. (Györki Imre: Hallatlan!) Tisztelettel kérek még egy órai imieghoszszabbítást. Elnök: A képviselő úr egy órai meghoszszabbítást kért. Méltóztatnak ezt megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Propper Sándor: T. Képviselőház! Gyermekcipőben jár a főváros a közlekedés terén, hiszen a fővárosi ember napi életének jelentékeny hányadát a villamos-megálló előtt tölti el, esőben, hóban, napsütésben, kínlódva, küszködve, fáradva, úgyhogy mire elér munkahelyére, akár irodai munkás, akár fizikai munkás, akár iparos, akár kereskedő, ha nem lakik közel a munkahelyéhez, már fáradtan, petyhüd-