Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-247
190 Az országgyűlés képviselőházának 2U7. ülése 193% március 2-án, pénteken. kötelező, kétoldalú adómorált, amely nemcsak az adófizetőtől kívánja meg az adó megfizetését, hanem .az adókivetőtől is megkívánja, hogy ne terhelje meg jobban az adófizető közönséget, mint amennyire az adófizető a terheket elbírja. Az olyan egyoldalú adómorál, amilyet a t. kormány prédikál és iniciál a maga javaslataiban, nem lehet eredményes. Ha a pénzügyi kormányzat egyeseket és testületeket hatalmas összegekkel terhel meg, olyanokkal, amelyeket nem bír el, maga töri át az adómorál elvét és maga mintegy mutatja azt az utat, amely az adó nemfizetéséhez, az adókkal adósnak maradáshoz vezet. Az 1930 : XVIII. te. elég hatalmat ad a belügyminiszter úrnak a beavatkozásra. Ezt is felolvasta tegnap szószerint az 1930 : XVIII. tcikkből Bródy t. képviselőtársam. Hatalmat ad ez a törvény a belügyminiszternek nemcsak a beavatkozásra, hanem a prohibícióra is. Ha a mindenkori belügyminiszter ott áll a maga helyén, a helyzet magaslatán, akkor az 1930. évi XVIII. te. alapján érvényesítheti a maga akaratát és megakadályozhatja azt, hogy a főváros deficites költségvetéssel dolgozzék és ebből a célból nincs szükség külön törvényre. Ebből a szempontból ez a törvényjavaslat egészen nyugodtan elmaradhatott volna és megtakaríthattuk volna magunknak mint törvényhozásnak, a kormány önmagának és a közönségnek is az ezzel járó izgalmakat és egyebeket. Erre a javaslatra tehát még ebből a szempontból sincs szükség. - Az okot, amely ezt a javaslatot létrehozta, egészen máshol kell keresni. Ha az ember keres és kutat és a korábbi tapasztalatok alapján indul el, ha empirikus alapon akar rátapintani azokra az okokra, amelyek ezt a törvényjavaslatot előhívták, akkor önkéntelenül arra jön rá, hogy ennek előterjesztésére az illetékeseket nem bírta rá semmi más, mint a kormány hatalmi birtokállományának növelése iránti törekvés. Ez az első, ami az ember szemébe ötlik, a centralizmus további kifejlesztése: még több hatalom, sőt minden hatalom a kormánynak mindenféle tekintetben, minden téren és minden szempontból. A második ok, amelyre az ember rábukkan, az lehet, — én legalább úgy látom — hogy a kormány, — amely a maga pénzügyeit sem tudja rendben^ tartani, amelyekre szintén igen alaposan ráférne a gyámkodás, hiszen ki is kérte a maga számára a Népszövetség pénzügyi bizottságának gyámkodását, s most is itt ül felettünk ez a mélyen t. idegen gyám úr —- pénzforrások után kutat és miután, úgy látszik, már mindent kimerített és miután, úgylátszik, az adózók zsebe már csakugyan üres, abból nem lehet^ kivenni semmit, s úgy látszik, már észleli a pénzügyi kormányzat, hogy teljesen és alaposan kiforgatta az adózók zsebeit, vagy ahol még van valami, ahhoz nem lehet hozzányúlni, mert hiába nyúlna, elcsapnák a kezét onnan, úgylátszik, hogy -a fővárosnál, a főváros üzemeiben, a főváros lukrativ vállalkozásaiban még észlel valami kis pénzmagot, amelyhez közelebb akar férkőzni, én nem mondom, hogy rögtön rá akarja tenni a kezét, mert ezzel nem jöhetne, mert ha ezzel az indokkal jönne, akkor nagyon hamar belebuknék ebbe a vállalkozásába, de közel akar férkőzni a fővárosnál esetleg még felfedezhető, még létező pénzforrásokhoz és én nagyon félek attól, ami bekövetkezik, és figyeljék meg azok az igen t. képviselő urak, akik ezért a javaslatért olyan nagyon rajonganak, akik ezt a javaslatot olyan nagyon védelmezik, vigyázzanak rá, hogy néhány hét vagy néhány hónap múlva majd meg fogják látni e törvénynyel kapcsolatban, különböző új pénzügyi tranzakciók kibontakozását. Nem tudom ebben a pillanatban, hogy ezek mik lehetnek, nem tudom, hol vannak tönkrement bankok, nem tudom, hol vannak elárvult főurak, nem tudom, hol vannak... (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hogyan lehet így beszéloaiH) Én a multak tapasztalatai alapján beszélek (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ha a mélyen t. belügyminiszter úr nem ismerné azt a lajstromot, amely a főváros önkormányzatában így napirendre került, szívesen ismertetem, csak nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Mondom, nagyon félek attól, és nagyon féltem a főváros adófizető közönségét, hogy röviddel a javaslat törvényerőre emelkedése és életbeléptetése után majd ismét találkozunk különböző pénzügyi tranzakciókkal, adásvételi ügyletekkel, amelyek a múltban, sajnos, nagyon-nagyon sok esetben fordulitak elő a székesfőváros törvényhatóságának életében. Van azután egy harmadik feltevés is. A kormány magában a javaslat indokolásában a párturalmi rendszert kifogásolja, de ugyanez a kormány a maga politikai kreatúráit akarja a főváros nyakába sózni. (Györki Imre: Az élharcosokat!) Ez a harmadik feltevés, amelyből én kiindulok. Ettől is félek és a kérdésnek erre a részére is kérek egy kis figyelmet. Figyeljük majd meg, hogy néhány hét, vagy hónap múlva a főváros státuszában és különböző pozíciókban milyen nyugdíjazások, milyen eltolódások fognak bekövetkezni és milyen új, nagy városmentő zsenik fognak a fővárosba bevonulni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a terveknek szálláscsirnáJlíója szerény felfogásom szerint ez a javaslat. Abban, hogy a főváros háztartása deficites, szerény véleményem szerint a kormány a fő bűnös, mert miközben a kormány pazarolta a pénzt, ugyanerre kötelezte a székesfőváros törvényhatóságát is. Hangsúlyozom és ismétlem, hogy kötelezte Saját praxisomból tudom, hogy a székesfőváros védekezett ezek ellen a terhek ellen, sőt volt egy eset, amidőn, a főváros törvényhatósági bizottságának baloldala hosszú, hetekig tartó, az éjszakákba is belenyúló, reggelekig tartó tárgyalásokon megnyilvánuló obstrukciót folytatott az ellen, hogy a fővárost illetéktelenül megterheljék olyan ügyletekkel, olyan ügyletek terheivel, amelyekből a székesfőváros közönsége nem kért és amelyekben nem akar résztvenni. Közismertek ezek az ügyletek. Előttem szólott igen t. képviselőtársaim már rámutattak ezekre és én nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de egy-két esetet fel kell hoznom, amelyekben nekem is részem volt. Elmondok tehát egy-két esetet ismétlés nélkül. Az egyik az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár esete. (Büchler József: Az üzletben nem volt részed, csak az ellenállásban!) Természetesen csak az ellenállásban. Az^ Egyesült Fővárosi Takarékpénztár annakidején alapszabályszerűen csődbe került, megbukott bank volt. Olyan volt, mint a többi bukott bank, (Farkas István: Meg kellett tehát vétetni a bankot.) mint amilyen volt világszerte másutt is. Igen ám, de az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár igazgatóságában igen befolyásos kormánypárti urak ültek, (Büchler József: Akkor nagyon befolyásos!) ezek aztán eljártak a kormánynál, mentési akciókat kezdeményeztek és az igen t.
