Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-247

Az országgyűlés képviselőházának 2h lyos János: Az csak muszáj-védelmezés ! — Zaj.) Akiik védelmezték ezt a törvényjavaslatot, legyenek szivesék felvilágosítani bennünket: mi más ez, mint az önkormányzat megcsúfolása és megsemmisítése? Nemcsak megsemmisítése, hanem megcsúfolása is, mert játékot játszatnak velük, üres formalitásokba fullasztják bele egy milliós város választottjainak testületét. Mi ennek a definíciója? Az ember szívesen tapasztal, szívesen tanul, szívesen sajátít el új formákat. Tessék .megmondani: minek lehet ezt nevezni? Csak az, amit én eddig elmondottam a törvényjavaslatban foglalt különböző különleges és különálló erő- és hatalmi tényezőkről, ezeknek különállása és külön működése semmi más, mint a^ törvényhatóság autonómiájának megszüntetése és megcsúfolása. Nem találok rá más kifejezést. Az ember végtére is alaplelkületében szereti és keresi a jót. En is keresem és mindenki keresi ebben a javaslatban a jót, de sajnos, ha az ember tárgyilagos, nem találja meg benne ezt a jót, hanem kénytelen elismerni és elfogadni azt, amit eddig elmondottak a törvényjavaslat tulajdonképpeni szelleméről^ és a törvényhatósági autonómia megszüntetéséről. Tisztelettel felvetem a kérdést, t. Képviselőház, miért szükséges éppen most ez a büntető expedíció a főváros ellen? Mi hozta ezt létre? Miért volt erre szükség most? Miért kell most hadjáratot indítani egy milliós város népe és önkormányzata ellen? (Farkas István: Egyéb bajunk nincs!) Erre választ ad a törvényjavaslat indokolása. Megjegyzem, hogy amikor a törvényjavaslat akár indokolásában, akár szövegezésében őszinte, nem tagadja az autonómia megcsonkítását, csak odáig nem megy el, hogy megszüntetésről beszélne, ezt nem ismeri be, de általában végig csökkent hatáskörű önkormányzatról beszél. Ha tehát ezt a javaslat is beismeri, akkor a javaslat védelmezőinek nincs igazuk, mert az önkormányzat nem marad épségben és nem marad megA javaslat rendeltetéséről és szükségességéről a bizottsági indokolás a következőket inondja (óvassa): »Az együttes bizottság ezen javaslat elbírálásánál atyból indult ki, hogy ezekre az intézkedésekre a főváros háztartása egyensúlyának helyreállítása, közigazgatásának és üzemének racionalizálása érdekében szükség van.« A szöveg magyarságáért mi természetesen nem felelünk, hanem azok, akik szövegezték; én szószerint olvasomr fel. (Tovább olvassa): »A belügyminiszter úr által a bizottsággal közölt adatok szer.nt a székesfőváros 1934. évi költségvetési előirányzata körülbelül tíz millió pengő deficitet mutat, amihez járul még az 1932. évi zárszámadás 2,118.000 pengőuyi hiánya. Számolni kell továbbá a kórházi 18 millió pengőnyi deficit törlesztési részletével és a vásárpénztárnál az 1929. év mérlegében kimutatott 3,730.000 pengőnyi veszteséggel, amely hiányokat még fokozni fogja az 19á3. évi zárszámadás hiánya, amely számszerűleg rnég nincs kitüntetve; és növelni fogja a deficitet körülmény is, hogy a gazdasági válság folytán a bevételek csökkenésével is számolni kell.« A bizottsági indokolás a továbbiakban ezt mondja (olvassa): »Ha a belügyminiszter úr ezen közléseit figyelembe vesszük, úgy számolhatunk azzal, hogy az idei költségvetési év kölüibelül '<& milliónyi hiánnyal zárulhat, amely hiányon a főváros részéről eddig tett intézkedések nem segítenek. Nem lehet számítani arra sem, hogy a főváros helyzetén, illetve deficit7, ülése 193 A március 2-án, pénteken. 189 jén a bevételi oldal emelése útján lehessen segíteni, kölcsön-operáció is kizártnak mutatkozik, aminél fogva a deficit állandóságával, sőt a viszonyok rosszabbodásával, iokozódásával kellene számolni.« A javaslat bizottsági indokolása szerint tehát a kormány rendbe akarja szedni Budapest székesfőváros háztartását, hogy úgy mondjam, Budapest székesfőváros szénáját akarja rendezni. De én azt hiszem, hogy ez az indok nem más, mint könnyen átlátszó hamis ürügy, mert ha felelni akarunk erre a megokolásra. akkor a feleletnek többféle formája vetődik fel és kínálkozik önkéntelenül a lelkünkben. Miért nem ilyen gondos az igen t. kormány a saját háztartásának terén, mért nem siet kodifikálni az államháztartás rendbehozatalát, miért nem siet rendkívüli törvényeket hozni, miért nem rendszabályozza meg önmagát, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor pedig most már jó hosszú esztendők óta állandóan deficites az állami költségvetés? Az urak vidám kedéllyel állanak a saját problémáik előtt, az államháztartás kérdése egyáltaláoan nem izgatja a kormányt. Es ha a belügyminiszter úr, aki az államigazgatásban nem pénzügyi tekintély, hanem rendészeti és szociálpolitikai ügyeket i'nftéz, nem törődik az államháztartással, akkor felötlik a kérdés, vájjon miért törődik olyan nagyon a belügyminiszter úr, mint nem pénzügyi ember, mint nem pénzügyi szakértő, m.ért törődik oly borzasztóan a székesfőváros pénzügyeivel és háztartásával? Azután kérdeznem kell, hogy ha már a különböző kormányok tizenöt esztendő óta milliárdokat fecséreltek el, — a szó egyenes értelmében milliárdokat fecséreltek el, mert hiszen 4'5 milliárd adósságba verték bele az országot — miért nem történik valami itt is a felelősségrevonás terén? Miért hallgat a t. kormány, miért hallgat a t. kormánypárt, miért hallgat mindenki, miért hallgat a kormánypárti sajtó? Miért nem éri gáncs és bírálat azt a kormányt, amely két kézzel szórta a pénzt és majdnem helyrehozhatatlan deficitbe és pénzügyi káoszba döntötte bele az országot. Miért látja meg más szemében a szálkát és miért nem észleli saját szemében a gerendát? De még egyszerűbb kérdéseket is fel lehet vetni, azt, amit Bródy Ernő t. képviselőtársam mondott tegnap kitűnően felépített beszédében: miért helyezkedik a mélyen t. kormány, miért helyezkedik az állam, mint legfőbb erkölcsi testület, a nem fizető adós álláspontjára a székesfőváros közönségével szemben? Hiszen Bródy Ernő t. képviselőtársunk tegnap kimutatta megdönthetetlen számok alapján, tehát aritmetikával, amellyel vitatkozni nem lehet, hogy ha a kormány megfizetné a székesfővárosnál fennálló tartozását és levenné azokat a terheket a fővárosról, amelyek jog szerint nem is illethetik a fővárost, nyomban automatikusan rendbejönne a főváros pénzügyi helyzete, háztartási egyensúlya és semmiféle izgalomra, semmiféle külön kodifikációra nem volna szükség. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha a kormány látja, ho.gy & főváros pénzügyei ziláltak, hogy deficit van és ha látja, — amint az indokolásban mondja — hogy sem több bevételre nem lehet számítani, sem új megtakarításokat nem lehet létrehozni, akkor miért terheli meg a fővárost olyan terhekkel, amelyekről sajátmaga állapítja meg az indokolásban, hogy a főváros közönsége nem bírja ezeket a terheket. En csak egyféle adómoI rált ismerek éspedig olyan, minden irányban 29*