Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

Az országgyűlés képviselőházának 2^6. elem a magyar viszonyok összegével merő ellentétben áll, mert nem létezik lehetőség, hogy a kormány az alsó táblánál magának az országgyűlésen többséget biztosítson. E bajok Magyarországot oly állapotba helyezik, melyből csak erőteljes eszközök által szabadulhat. Itt segélyre van szükség! És honnan jöjjön í>z2 Csak felülről jöhet a segedelem! Ilyen gyanánt jelölöm én ki mindenekelőtt egy biztos többség alakítását az alsó táblánál. Továbbá a lehetőség megszerzését, hogy ezen többség a kormány által vezettessék. E célok elsejének elérésére szükséges, hogy a megyék más vezérlet alá jussanak, mint aminő alatt eddig voltak.« Ennek a levélnek következményeképpen született meg az adminisztrátori rendszer. Méltóztatnak tudni, mi volt az adminisztrátor? A főispánok a régi törvény értelmében csak méltóságot jelképeztek. Most azt csinálták, hogy a főispánból hivatalnok legyen. Kimondották egy 1723-as törvény alapján, — mert mindig előkaparintanak egy régi törvényt, ha szükség van rá, tehát itt is előkaparásztak egyet 1723-ból — hogyha a főispán nem lakik helyben, helyetteséül adminisztrátort kell kinevezni, így megtörtént, hogy 32 vármegyében, — miután a főispánok nem laktak helyben, miután a főispánok egyéb méltóságot is bírtak, septemvirek voltak és a felső táblán voltak és a megyében nem laktak — helyükbe adminisztrátort neveztek ki. Az adminisztrátori rendszer miatt az autonómiák lázadoztak és olyan jelenségek következtek be, amelyeknél fogva Deák es Kossuth együtt közösen csinálták az ellenzéki nyilatkozatot; olyan jelenség történt, hogy báró Eötvös József, aki a centralisták, a hét bölcs élén haladt, letette a tollat és azt mondta: miután megvan az önkormányzat veszélye, ennélfogva kikapcsolom az én elvemet és gondolatomat és beállok az alkotmányvédő táborba. (Propper Sándor: Kozma is beállott, de ki is állót mindjárt!) Ez az alkotmányvédő tábor az 1847-iki országgyűlésen az adminisztrátori sérelmet helyezte legelsősorba és ennek az 1847-nek volt a következménye 1848, a békés, forradalomnélküli, reformokat hozó 1848. Méltóztatnak látni, hogy én, mint epigon, mint ezeknek a 40-es éveknek rajongója, aki mindig mint bibliát forgatom az akkori nagyoknak cselekedeteiről szóló írásokat, odamenekülök és látom, hogy milyen ellenállást fejtettek ki annakidején egy technikai, egy adminisztrátori intézménnyel szemben. Fájdalom, ma itt mi egyedül, elhagyatva küszködünk az autonómiáért, küszködünk az alkotmányért. (Jánossy Gábor: Az osztrák centralizmus ellen küzdöttek! Most magyarok vagyunk! — Bassay Károly: Most meg a pártcentralizmus ellen!) Az osztrák centralizmus is alkotmányos úton többséget akart szerezni a maga elveinek. (Ügy van! balfelöl. — Kassay Károly: Most meg pártcentralizmus van! — Jánossy Gábor: Dehogy akart! Esze ágában sem volt!) Tessék erre az útra lépni, (Rassay Károly: Mást sem hallunk, mint a centripetális erőt!)^ nem peídig ia főváros autonómiáját elvenni, félretolni rendes és tisztességes polgárokat, akik városukért a közérdeket akarják szolgálni. Nem ez a mód! Ha változásra van szükség, tessék élni először teljesen azzal a hatalommal, amelyet a törvény biztosít és másodszor tessék oda folyamodni ahhoz a forráshoz, amely egyedül illetékes és egyedül hivatott eldönteni az alkotmányos KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. ülése 1934- március 1-én, csütörtökön. 181 küzdelmeket: a magyar néphez, a főváros közönségéhez, hogy az mondja ki a verdiktet ebben a perben. Nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés és taps bálfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a képviselő úr beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. E határozat következtében a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve, Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken délután 5 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirenden szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van valaki szólásra feliratkozva? Brandt Vilmos jegyző: Farkas Tibor! y Farkas Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi nap folyamán az összes lapok egy hivatalos közlést hoztak le, amely szerint az egész ország területére kiterjedő kémhálózatot lepleztek le a hatóságok és ebben a hivatalos jelentésben van azután egy mondat, amely úgy szól, hogy a letartóztatottak, akik között a társadalom minden rétege képviselve van, az egyik szomszédos állam részére kémkedtek. (Rassay Károly: A legfantasztikusabb nevek vannak már forgalomban!) En azt kérdezem, hogy a józan ésszel, ia bölcs előrelátással összeegyeztethető-e az, hogy amikor éveken keresztül mindenki azt szokta meg, hogy a társadalomnak olyan jelenségeiről, amely jelenségek az emberi élet berendezkedése folytán mindenütt megtalálhatók, rendszerint nem beszélnék, ezeket elhárítják, akkor most ezzel a szokással szakítva egyszerre egy olyan homályos ügy dobatik ide a közvélemény elé, amely a hivatalos közlés szerint egy óriási méreteket öltött nagyszabású kémkedés. Igaz, hogy ugyanakkor ennek a jelentésnek utolsó mondata azt is közli, hogy ezeknek az egész országra kiterjedő szervezethez tartozó egyéneknek a feladata az volt, hogy »trianoni fegyveres erőink belső életét és kiképzésének módszereit kikémleljék és a beszerzett adatokat megbízóiknak átadják.« T. Ház! A fegyveres erők belső életének kikémlelése tulajdonképpen nem igen lehet nagyobbszabású kémakció feladata, hiszen a belső élet nagyon nehezen és nem mint pozitívum közölhető az illető kémek részéről. Ami pedig a kiképzést illeti, annak módszerei a nyilvánosság előtt folynak le. Ezek a dolgok tehát nem igen magyarázzák meg, hogy miért volt szükség arra, hogy ezt a közleményt ilyen formában közzétegyék. Tudjuk azonban, hogy a kémkedések a legtöbb esetben hogyan történnek. Ügy, hogy megkörnyékezik elsősorban azokat az egyéneket, akik hivatásuknál^ fogva alkalmasak arra, hogy a hadsereg belső életéről és kiképzéséről, esetleg a magasabb^ stratégiai célokról, az esetleges mozgósításokról, vagy felvonulásokról szóló terveket közöljék. Elsősorban, sajnos, a hadsereg tagjai szoktak azok lenni, akik kémkedésnél olyan adatokat szolgáltatnak, amelyek azután az országra ká27