Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-246
Az országgyűlés képviselőházának ê£6. lyamán vállalta. És most teheti azt, bogy ne viselje ezt a kötelezettségét 1 « De méltóztassék megnézni, 4 és félmillió pengőbe kerülnek évente ezek az iskolák. A város fenntart gimnáziumokat, leányiskolákat, amire nincs kötelezve; fenntartja a pedagógiai szemináriumot, amelynek fenntartására szintén nincs kötelezve, fenntart gyógypedagógiai intézeteket, sőt fenntart gazdasági, mezőgazdasági iskolákat, gazdasági gyakorló intézményeket is, nagyon helyesen, mert helyeselni kell... Elnök: Jb igyelmeztetem a képviselő urat, beszédideje lejárt. Bródy Ernő: Kérek még egy félórát! Elnök: Méltóztatik a beszédidő meghoszszabbítását engedélyezni? (Igen!) A ház megadta. Bródy Ernő: Fenntartja ezeket az intézményeket, mert erkölcsi kötelessége lenntartani. Emlékszem, a városházi költségvetési vita során kifogásoltam a bicskei kastélyvásárlást. (Kassay Károly: Szép dolog volt!) Azt mondtam: itt nagyon fontos az állami és városi feladat meghatározása. (Kassay Károly: Állami ajándék volt!) Mióta városi feladat Bicskén gyermekotthont fenntartani? Ez semmiféle szabályrendeletben, sem az élet semmiféle viszonylatában előírva nincs. Mégis mi történt? Megvette a népjóléti minisztérium a bicskei kastélyt 80.000 pengővel drágábban, mint amennyiért kínálták neki. Batthyány Gyula gróf, a tulajdonos, 420.000 pengőért kínálta, és megvette az állam 500.000 pengőért, mert províziót kellett közben kifizetni. (Kassay Károly: Félreértések elkerülése végett: az állani vette meg és nem a főváros! — Strauss István közbeszól.) Tisztelt képviselő úr, én ezt már előhoztam itt a parlamentben, ezek kipróbált adatok. Elmondtam a Bicskére vonatkozókat és a hidegkúti Holtzspach-intézetre vonatkozókat is. Azt is megvették, drágábban, mint kínálták, de ott megvették külön a berendezést. Külön százezer pengőbe került a berendezés. Amikor pör volt emiatt, két tanú azt állította, hogy ez a berendezés legfeljebb 2000 pengőt ért meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elle/iben a várossal megfizettettek százezer pengőt! De nemcsak ez történt. A népjóléti minisztérium kezelés végett átadta ezt a fővárosnak és most a fővárosnak ez a bicskei és ez a hidegkúti otthon belekerül évente félmillió pengő körüli összegbe. (Zaj.) Amikor én a törvényhatósági bizottságban ezt kifogásoltam és szót emeltem ellene, (Kassay Károly: Ezt látná Gáspárdy? De ezt nem látja! — Egy hang a jobboldalon: Figyelmeztetjük!) olyan hangok hangzottak velem szemben, hogy ne káromoljam az Istent. (Jánossy Gábor: Azt csak nem mondták?!) De ezt mondták. Ne akarjak rosszat tenni egy intézménynek. Azt mondták, mellékes, hogy vették, mennyiért vették, mellékes a történet, ma az egy célt tölt be, ne jöjjek elő ezzel. Én pedig azt mondtam: senkinek kenyerét elvenni nem akarom, senkinek dolgába belekontárkodni nem akarok, csak fáj a lelkem és a szívem, hogy a fővárosnak ilyen terhei vannak. Néhány év óta ráakasztották, a nyakába akasztották és ilyen módon növelik deficitjét. (Strausz István: Miért nem tiltakoztak? — Kassay Károly: Nem lehetett! Ráparancsolt a kormány! — Strausz István: Nem parancsolhat! — Kassay Károly: Kozmának nem parancsolhat? Arról volt szó, hogy valaki keresni akart 50.000 pengőt és ez most félmillióba kerül évente a főülése 193Jp március 1-én, csütörtökön. 179 városnak! — Zaj. — Kassay Károly: Tapsoltak nozzá!) Mi elleneztük — már sokat beszéltünk ezekről a dolgokról, nem akarom tenát ezeket újra feleleveníteni — a W enckneim-palota megvételét, a Károlyi-palota megvételét, a Batthyány-paloía megvételét, mert hiszen egyidőben ilyen grófi palotajárvány volt itt. Jelen voltam egy pártközi konferencián, ahol a Károlyi-palota megvásárlásáról volt szó. A többségi pártok ezt elfogadták és akkor, amikor vége volt a konferenciának, a főpolgármester úr azt mondotta, — azért mondom ezt itt el, mert elmondottam már máshol is nyilvánosan — hogy: »Kérem, még nincs vége a konferenciának. Közölnöm kell az urakkal, hogy a miniszterelnökségről egy értesítés érkezett, amely szerint a Karácsonyi-féle palota is eladó.« (Kassay Károly: Hát akkor helyezzék a miniszterelnökséget is gondnokság alá!) Erre azonban már a többségi párt urai is úgy fel voltak háborodva, hogy erről azután nem lehetett beszélni, de tény az, hogy egyidőben az összes elkracholt grófi palotákat Budapest fővárosra akarták rásózni. (Kassay Károly: En gros-ban vásárolták!) Ez volt a helyzet. (Jánossy Gábor: Most megvannak azok az értékek! — Kassay Károly: Vegye meg őket a képviselő úr!) Megvannak ezek az értékek? Semmi szükség sincs arra, hogy a fővárosi könyvtár a Wenckheim-palotábau díszelegjen, semmi szükség sincs arra, hogy a Károlyi-palotában a fővárosnak képtára legyen. Évekig nem tudták, mit csináljanak a Károlyi-palotával, hát végre képtárat rendeztek be ott. (Jánossy Gábor: Az idegenforgalomnak használ! — Kozma Jenő: Amerikában milyen képtárakat láttunk!) Amerikában más viszonyok vannak. (Kassay Károly: Már Amerikában is elbántak volna az urakkal! — Jánossy Gábor: Maradjunk csak Pesten! Halljuk!) En mindig kifogásoltam ezeket a vásárlásokat, mindig szemrehányásokat tettem a kormányzópártoknak ezekért, (Kassay Károly: A kormánnyal védekeztek!) mindig azt mondottam, hogy a mélyen t. kormányzópártok barátsága nekünk nagyon drága. En nem vagyok azon a nézeten, hogy a kormánnyal feltétlenül rossz viszonyban kell lenni. Helyes, ha jóviszonyban van egy városi törvényhatóság a kormánnyal, de akkor az nekem, városnak hozzon valamit, ne pedig én adjak oda mindent, ne tőlem vegyenek el mindent. De ez a jóviszony nagyon drága volt nekünk. (Kassay Károly: Sok millióba került!) Túlságosan sokba került az a jóviszony, amelyet ezek a kormányzópártok fenntartottak. A mélyen t. belügyminiszter úr itt a törvényjavaslat indokolásában arról beszél, hogy mennyi lesz a deficit és azt mondja, hogy a deficit fenyegető réme miatt kell ehhez a lépéshez folyamodni. Én nagyon könnyen el tudnám tüntetni ezt a deficitet. (Jánossy Gábor: Halljuk!) Rögtön nem fog örülni t. barátom. (Jánossy Gábor: Hogyne! Minden jó ember örül annak, ha a hiányt megszüntetik!) Csak a kormány változtassa meg a fővárossal szemben való kegyetlen álláspontját és engedje el a fővárosnak azokat az összegeket, amelyeket most keményen bevasal. Én összeállítottam egy ilyen jegyzéket. (Halljuk! Halljuk!) Kínáljuk fel a törvényes kötelezettség nélkül fenntartott iskolákat az államnak. (Kassay Károly: Ne csak a tanítók kinevezését vegye át!) Vegye át tőlünk ezeket az állam. (Simon András: Hány szegény egyház-
