Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

176 Az országgyűlés képviselőházának 24> básak a nehéz, kétségbeejtő gazdasági viszo­nyok. (Jánossy Gábor: Ez helyes!) Amikor a lágymányosi kerületi elöljáróságról volt szó... (Zaj. — Rassay Károly: Mi van az adatokkal, Gáspárdy képviselő úr? — Gáspárdy Elemér: Jók, megbízhatók, pontosak voltak, csak a cáfolat nem volt jó. Majd megfelelek! — Ras­say Károly: Helyes! Várjuk a feleletet. — Jánossy Gábor: Majd a részleteknél! — Gás­párdy Elemér: Majd Bródy képviselő úrnak is válaszolok. — Rassay Károly: Még nem is mondott önre semmit, mire feleli) Méltóztas­sék csak egy pillanatra rám figyelni.. Ha a törvény felállította a tizennégy kerületet, élet­érdeke a fővárosnak, hogy ez a 14 kerület meglegyen már. Nem lehetett megcsinálni a gazdasági viszonyok miatt. Ott szó volt pél­dául a ma megalakult lágymányosi kerületről. A törvényhatósági tanács elé került annak az épületnek az ügye, amelyben elhelyeztet­nék ez a kerületi elöljáróság és akkor kide­rült, hogy milyen szabálytalanság történt en­nek az épületnek tovább-bérlése körül a Ver­peléti úton. (Mikecz István: Ezért kell a tör­vény!) Ezért nem kell törvény, mert törvény nélkül mi magunk észleltük a hibákat. (Ras­say Károly: Es tisztviselők csinálták! Most még inkább fogják csinálhatni!) Éppen Ras­say Károly volt az, aki felszólalt és felszóla­lása alapján újira visszaadták az egész ügyet. Nem kell ehhez külön törvény. Méltóztassék elhinni, hogy gonosz emberek a legjobb tör­vényt is elronthatják és rossz törvény mellett is lelkiismeretes és becsületes emberek sokat dolgozhatnak. (Rassay Károly: Azért kell az autonómia, hogy ellenőrizzen teljes erővel! — Jánossy Gábor: Nem az intézményekben van a hiba, hanem az emberekben!) Mondom tehát, hogy maga a törvénynek 3. §-a nem lépett életbe, pedig ezek a rendel­kezések már törvénybe voltak iktatva. Méltóztassék elképzelni, hogy a Svábhegy­ről a Várba kell mennie az elöljáróságra az I. kerületi lakosnak. A VII. kerületben a Zuglóból a Csengery-utcába kell mennie, {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a Csikágóból... (Já­nossy Gábor: A tengeren keresztül, az At­lanti-óceánon keresztüli!) így hívják, nem tetszik ismerni? Majd bemutatom legközelebb. (Derültség.) Csikágó egy pesti városrész, (Já­nossy Gábor: Bocsánat! — Derültség. — Far­kas István: Gyalogoljon ki a Paskál-malom­hoz és jöjjön vissza, tíz kilométert az elöl­járóságra!) ahonnan be kell jönni a Csen­gery-utcába a VII. kerületi elöljáróságra. Az Angyalföldről be kell jönni az Aradi-utcába a VI. kerületi elöljáróságra. Méltóztassék el­képzelni, hogy egy ilyen szegény embernek, akinek ott kell ácsorognia egy délelőtt in­gyentejért, ingyenkenyérért, ingyenruháért, milyen keserves dolog és külön szenvedés ez, mert annak villamosra sem telik. Annak te­hát életérdeke volna, hogy külön kerületi elöljáróság felállíttassék. Azt mondottam az előbb, hogy a törvény nincs végrehajtva. A törvényben van egy sza­kasz, az 53. %, amelynek második pontja má­sodik mondatában ezt mondja (olvassa): »A törvényhozás utasítja a belügyminisztert, hogy a kerületi elől járó hatáskörének szabá­lyozásáról e törvény életbelépésétől számított három éven belül törvényjavaslatot terjesz­szen elő.« Ez a törvény 1930 májusában lépett életbe és törvényjavaslatot nem terjesztettek elő. Mondom, hogy még maga ez a törvény sincs végrehajtva. De nemcsak ebben a részé­. ülése 193U március l-én } csütörtökön. ben, hanem több részében is. (Gáspárdy Ele­mér: Reméljük, hogy az új törvény végre lesz hajtva! — Rassay Károly: Honnan tetszik tudni? Majd jön egy főpolgármester! Tisztel­hetjük önt ott? — Zaj és derültség. — Gás­párdy Elemér: Ha én volnék, végre is volna hajtva! — Eckhardt Tibor: Habemus papám! — Propper Sándor: Jelöltesse magát! Szóljon egy-két jó szót a belügyminiszternek, hátha jelölik! — Jánossy Gábor: Az a polgárságtól függ, nem a minisztertől! — Rassay Károly: Kinevezik, nem választják! — Jánossy Gábor: A polgármesterre gondoltam! — Eckhardt Ti­bor: Gábor bácsi mi lesz? — Jánossy Gábor: Én maradok egy szegény Öreg ember! — Propper Sándor: Nem baj, most is egy vidéki úr a főpolgármester! — Jánossy Gábor: Ma­radok egy szegény öreg ember, aki a maga igazságát mindenfelé megmondja! — Zaj.) Elnök: Az igazságot ne méltóztassék közbeszólás alakjában megmondani. (Derült­ség és zaj.) Bródy Ernő: Szabad nekem is hozzászól­nom, mélyen t. Képviselőház? (Derültség.) Azt mondja a törvény 56. §-ának hatodik bekezdése (olvassa): »Minden kerületben ke­rületi választmányt kell alakítani, amely vá­lasztott és állandó tagokból áll. A kerületi választmány elnökét maga választja. A vá­lasztott tagok száma legfeljebb 16, akiket a kerület törvényhatósági választői, a törvény­hatósági bizottsági tagok választásával egy­idejűleg hat évre választanak meg. A kerü­leti választmány választott tagjainak számát, valamint szervezetének és feladatkörének részletes szabályait a törvényhatóság e tör­vény életbeléptetésétől számított egy éven be­lül szabályrendelettel állapítja meg. Meg is alkották. Most méltóztassék elképzelni, hogy mi. történt 1930-ban a törvényhatósági bizott­sági tagokkal egyidőben választottak mind a 14 kerületben kerületig választmányt. (Rassay Károly: Mennyi költségbe került ez a sok cé­dula!) Szóval a választmány megvan, de a kerület az nincs meg. Az nincs! Választmányt választottak, de kerület nincs és kialakult egy törvénymagyarázat, amelynél fogva egyetlen kerületi választmány sem működik; miután négy választmánynak nincs kerülete, ennél­fogva Budapest 14 választókerületében meg­választott kerületi választmány közül egyetlen egy sem működik. (Rassay Károly: Nem szak­szerű úgy sem!) Méltóztatnak tehát látni, hogy maga a törvény sincs végrehajtva. Gondoljunk most erre a legutóbbi esetre, ami a VIII. kerületben történt, a szegény­pénzek elsikkasztására. (Farkas István: Ez az oka!) Nem ez az oka, ezt nem mondom, csak azt mondom, hogy a kerületi választmánynak egyik legfontosabb feladata a szegénygondo­zás. A polgároknak vállalni ok kell a törvény alapján a szegénygondozást, f mint szegény­gyámoknak, azonban egyáltalában nem funk­cionálnak, a megválasztott kerületi választ­mányi tagokat soha egyetlen alkalommal ösz­sze nem hívták, azok meg nem alakultak és egyáltalában nincsenek. (Gáspárdy Elemér: Hát ha nincsenek kerületek!) Azokban a ke­rületekben sem működnek a kerületi választ­mányok, ahol van kerület, mert hiszen csak négynek nincs kerülete, tíznek van. Azonban olyan törvénymagyarázat alakult ki, hogy a kerületi választmányt csak teljes egészében lehet életbeléptetni és ha nem mind a 14 ke­rületben léptethető életbe, akkor egyikben sem. (Jánossy Gábor? Ki magyarázta így a tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom