Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-246
174 Az országgyűlés képviselőházának 21 pai fővárosok közt hogyan ment előre, vagy hátra. A következő statisztikát találom. 18/0ben üudapest Európában a tizenhetedik varos volt lélekszám szerint, üöO.000 lakossal. Nagyon érüekes, hogy 18V0-ben összesen ket olyan varos volt Európában, amelynek egy milliónál több lakosa volt: London és Párizs. Hatvan ev aiatt Budapest a tizenhetedik helyről felszökött a tizenegyedik helyre, Ez is mutatja tehát életképességet es íejlodésképességét. Érdekes, meg kell itt említenem, hogy míg 1870-ben a legnagyobb leiekszámú volt London, 3,266.000 lakossal, 1930-ban Londonnak volt 4,396.000 lakosa. 1870-ben Párizsnak volt 1,842.000, Berlinnek pedig 826.000 lakosa, tehát üerlin meg Párizs mögött volt. Most, 1930-ban megfordult a helyzet, Berlinnek van 4,226.000 lakosa, Párizs pedig utána következik 2,891.000 lakossal. (Ecküarüt Tibor: De ott a külvárosok nincsenek bekapcsolva!) Nincsenek bekapcsolva, mint Berlinbe Charlotten burg és környéke, de tény, hogy Berlin a harmadik helyről felszökött a másodikra és Párizs a harmadik helyre került. Nagyon érdekes ez az öszehasonlítás és ebből az látszik, hogy Budapestnek jelenleg van 1,006.000 lakosa, míg előtte van Glasgow 1,088.000 lakossal, Róma 1,180.000 lakossal, Hamburg 1,123.000 lakossal, Varsó 1,178.000 lakossal, Bécs 1,865.000 lakossal, Leningrad 2,230.000 lakossal, Moszkva 2,780.000 lakossal, Párizs, Berlin és London, amint már mondottam. Budapest tehát időközben több várost elhagyott. Azt akarom csak mindezekből következtetni és megállapítani, hogy Budapest európai viszonylatban is megállta a maga helyét. Budapestre büszkék lehetnek a magyarok, (Ügy van! a középen.) örüljenek, hogy van és igyekezzenek Budapestet fejleszteni. Szeressék ezt a várost, amely az idegenforgalomnak új bázisa. És engedelmet kérek, egy államnak mindig alkalmazkodnia kell a helyzethez. Én nem rekriminálhatok és nem sírhatok örökösen, hogy szerencstélenség ért, hanem alkalmazkodnom kell és bele kell illeszkednem abba a helyzetbe, amelyben vagyok. Ez a helyzet pedig azt követeli, hogy Budapestet, mint idegenforgalmi központot igyekezzem a legmagasabb fokra emelni. (Helyeslés a jobboldalon. — Rassay Károly: De ezt csak szabadsággal lehet a polgárainak csinálni, nem lehet hivatalokkal, bürokratikusán!) Nekünk érdekünk, a vidéknek és az országnak egyformán érdeke: ha itt nagy az idegenforgalom, az a fogyasztó- és termelőképességre is kihat és a vidék annál jobban boldogul, minél jobban tud Budapest exisztálni. Szeretném, ha Budapest az áldozatok terén mindenütt, mintául és például szolgálna, de tessék elhinni, itt a fényes paloták mellett sokszor nagyon'sok nyomor és szenvedés van, nagyon sok emberről nem is tudjuk, miből tengeti életét. A fényes külső mögött nagyon szomorú lakásviszonyok, nagyon szomorú kereseti viszonyok vannak. (Rassay Károly: Itt nincs védett birtok! Itt kíméletlenül elárverezik az embereket!) Nekünk a viszonyokhoz kell alkalmazkodnunk, bele kell illeszkednünk a viszonyokba és Budapestből, ahol rend, nyugalom, kultúra és természetimádat egyaránt megtalálható, idegenforgalmi központot kell teremteni. Erdeke az országnak is, hogy nagyra nőjön és fejlődjék egy ilyen város, amely ilyen csodálatosan fekszik, amelynek szépségben nincs mása a világon, amelyen keresztül egy ilyen folyó szalad és amelyet hegyek környeznek. (Rassay Károly: Ne legyen bürokratizálva!) '/ ülése 193U március 1-en, csütörtökön. Ez az érdek, igen t. Képviselőház! Amikor tehát egy ilyen javaslat van előttünk, meg kell kérüeznünk, mi az oka, mi a magyarázata annak, hogy Budapestre ezt a szégyenbélyeget kellett ütni. (Janossy Gábor: Nem szégyenbélyeg ez! Megmondja az indokolás, hogy mire való! — Propper Sándor: Hogyne! Gondnokság alá helyezés! — Parkas István: Szégyen ez!) Kiemeltem már az előbb, hogy én a vidékkel teljesen együttérzek. (Janossy Gábor: Természetesen!) Ëz nálam természetes dolog. (Janossy Gábor: Minden magyarnál!) Gondosan áttanulmányoztam annak a 6-os bizottságnak a jelentését, amelyet az autonóm testületek háztartásának megvizsgálására küldöttek ki és amely 1933-ban terjesztette elő a maga jelentését. Ebben a jelentésben a vármegyékre és a törvényhatóságokra vonatkozólag a következőket találtam. Azt mondja ez a 6-os bizottsági jelentés (olvassa): »Egyes vármegyék csak alapjaiknál vagy pénzintézeteknél felvett függőkölcsönnel képesek fedezni háztartási kiadásaikat«, (Rassay Károly: Miért nem megy a miniszteri biztos oda 1 ? — vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: Megy! — Tovább olvassa:) »míg mások úgy segítenek magukon, hogy nem fizetik pontosan alkalmazottaikat és szállítóikat vagy a belügyminisztérium segít rajtuk úgy, hogy a községi alkalmazottak fizetési alapja javára előlegeket utal ki.« Azt mondja tovább ez a jelentés (olvassa): »A személyi járandóságok és á nyugdíjkiadások arányszáma a vármegyei háztartásban az 1931/32. költségvetés szerint 70'96%.« Míg az államnál — mondja — 55%, addig a vármegyénél 70%. Igaz, hogy a iiyugdíjterhek szökkentik ezt fel ennyire, de a személyi kiadások mégis 70%-kai szerepelnek a vármegyénél, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ott jóformán nincs is más kiadás! — Rassay Károly: Ez a baj! Mert ha legalább volna más kiadás is! Sem kultúra, sem egyéb!) Meg is jegyzi a jelentés, hogy sem kulturális, sem közegészségügyi, sem szociális szempontból a vármegyék nem tudnak teljesíteni semmiféle kiadást. Most méltóztassanak nézni, mit mond a jelentés a városi törvényhatóságokról. Ezt mondja (olvassa): »Egyes törvényhatósági joggal felruházott városok eladósodottsága a város lakosságának teherbíróképességéhez és a város vagyonának jövedelmezőségéhez képest aggályosan nagy. Nem egy város^ évi kölcsönszolgálata meghaladja az illető város adóalapját és nagyobb, mint a város vagyonából eredő jövedelme. A törvényhatósági joggal felruházott városok kiadásaiból sokkal nagyobb részt emésztenek fel az igazgatási kiadások, mint a székesfővárosnál«. Kifejezetten ezt mondja a jelentés (olvassa): »E városok egyéb .célokra, nevezetesen közoktatásra, közegészségügyre, közjótékonyságra sokkal kevesebbet költenek, mint a székesfőváros. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Egyes törvényhatósági joggal felruházott városok kedvezőtlen pénzügyi helyzetének előidézéséhez hozzájárult, hogy az elmúlt években az állami igazgatás egyes terein lábrakapott alkotási vágy átragadt a városok vezetőire és hogy a kormányzat nem egy esetben túlságosan kihasználta az egyes városok^ közötti versenyt is olymódon, hogy egyes állami intézményeknek valamely városban vató létesítése érdekében olyan anyagi hozzájárulásokat ki-
