Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

148 Az országgyűlés képviselőházának í teljesen megnyugtató és kielégítő választ kaptam. Ebből a válaszból kitűnik, hogy a jóminőségű búzák el szaporítása tervszerűen folyik, ûgyïtogy ma már az ország búzatermő területének egyharmadrésze ilyen jóminőségű búzával van bevetve. A magam információi alapján is meg kell állapítanom, hogy a külföld kifogásai és panaszai a magyar biízával szemben lényegesen elhalkultak és nem is annyira a minőségre, mint inkább a minőség külön féleségére irányulnak. Ha ezeket a külföldi panaszokat orvosolni akarjuk, akkor a magyar államnak áldozatot kell hoznia a magyar búza érdekében. A külföldre csakis ilyen egalizált búzát engedhetünk ki, ennek pedig előfeltétele a tárházi szolgálatBúzatermő vidékeinken a tárházi szolgálatot kell jól kiépíteni. Ezeket a tárházakat kellene felszerelni megfelelő osztályozó és tisztítógépekkel, ezeknek a tárházaknak feladata volna azután a búzákat megfelelő minőségűekre osztályozni, csoportokba gyűjteni, legalább is 500 vagonos tételekben, hogy így nagy tömegű, megbízható minőséget kínálhassunk fel a külföldi vevőknek. Ezek a tárházak természetesen felszerelendők volnának minősítő laboratóriumokkal. Ezeknek a laboratóriumoknak feladata volna a huzat megfelelő minőségűekre osztályozni. Tudatában vagyok annak, hogy a tárházi szolgálat berendezése nagy tőkét igényel és kiszolgálása is költséget jelent, de mégsem szabad elzárkóznunk az ilyen áldozat elől, mert különben nem tudjuk kihasználni a lehetőségeket, amelyeket a magyar búza jelent a közgazdasági életben. Etekintetben eddig a külföldi piacon Kanada volt a legerősebb versenytársunk, amely éppen kiépített tárházi szolgálatával tudott megbízható minőségeket hozni a külföldi piacra. De fel kell hívnom a kormányzat figyelmét arra a lényeges körülményre, hogy Argentina még fokozottabb tárházi szolgálattal akarja Kanada verser, y ét letörni és e célból ott új búzatörvényt adnak ki, amely ki fog terjeszkedni a búza nemesítésére, termelésére és kereskedelmére. Az argentínai buzatörvény azt fogja tartalmazni, hogy a fő búzatermő vidékek nagyobb állomásain silókat létesítenek, amelyek megfelelő osztályozó berendezéssel és minősítő laboratóriummal lesznek ellátva. Ezeknek a minősítő laboratóriumoknak feladata volna azután az, hogy a gazdákat tájékoztassák, melyek azok a jóminőségű búzák, amelyeknek termelése fenntartandó és melyek azok, amelyek a termeléstől elzárandók. Hogy milyen szigorúnak készül ez az argentínai buzatörvény. mutatja az is, hogy ellenőrizni fogják a huzák minőségét hajóberakás előtt, de ellenőrizni fogják akkor is, ha a búza az európai kikötőkbe befutott. Erre a felbecsülhetetlen fontosságú ' körülményre azért is fel kell hívnom a kormányzat figyelmét, mert mi ezeket a külföldi megmozdulásokat nem nézhetjük tétlenül. Vagy megtesszük a megfelelő ellenintézkedéseket vagy pedig belenyugszunk abba, hogy a minket érdeklő piacot elveszítjük és csak annyi búzát termelünk, amennyi a belföldi fogyasztásra elegendő. De rá kell mutatnom egy másik jelenségre is, amely azt mutatja, hogy a magyar búza minőségére fokozottabb^ gondot kell fordítanunk. Az elmúlt év őszén Münchenben tbuzakiállítás volt, amelyen kiállításra kerültek a Bajorország egész területén termett különféle tavaszi és őszi huzafajták. Mindegyik kiállított U5. ülése 193

h február 28-án, szerdán. huza mellett ott volt a vizsgálat, amely szembeszökően mutatja meg a búza süthetőségi értékét. Ha valaki a kiállításon felületesen vizsgálta ezeket a búzákat akkor azt állapíthatta meg, hoffy a magyar búza értékben messze felülmúlja a bajor búzát, de tüzetesebb vizsgálatok alapján az volt megállapítható, hogy vannak Bajorország egész területén termelt búzafajták, melyek már elérik a jó középminőségű magyar biízát. Ez különösen szembeszökő volt a Lan,g-féle Tasziló nevű búzánál, amelynek süthetősége majdnem eléri a jóminőségű magyar búza süthetőségi értékét. Ebből azt a konzekvenciát kell levonnunk, hogy ha rosszabb klimatikus viszonyok mellett az a német nemesítő t ilyen eredményt tud elérni és búzája süthetőségi értékét ennyire meg tudja javítani, akkor a magyar búzanemesítők fokozott céltudatos munkával a mainál sokkal jobb minőséget is el tudnak érni. Nem szabad megelégednünk azzal a minőséggel, amelyet elértünk. Elismerem, hogy a földművelésügyi miniszter úr céltudatos munkával elérte azt, hogy a magyar búza minőségét jelentékeny módon javította, de ha azt nézzük, hogy a külföldön milyen megmozdulások mutatkoznak, akkor nekünk nem szabad' ezen minőségnél megállnunk. T. Ház! A búza jobb értékesítése az egész gazdatársadalmon egyöntetűen segítene és ha adódik olyan lehetőség, hogy a búza árát űr emeljük, hogy az a fogyasztónak külön terhét nem jelenti, akkor feltétlenül meg kell ragadui az ilyen lehetőséget. Egészen természetes, hogy a búza árának egyoldalú emelésével a magyar mezőgazdaságon még nem segítettünk, hanem a magyar mezőgazdasági produktumok árának egyöntetű emelésére van szükség. Annak a felismerésnek, hogy a mezőgazdaság képezi ennek az országnak létalapját, az kellene, hogy legyen a következménye, hogy ennek a szegény, nehéz helyzetben lévő mezőgazdaságnak mindenképnen segítségére menjünk. A valóságban azonban nem ezt tapasztaljuk, mert, hogv csak egy példát legyen szabad felhoznom, itt van egy kérdés, amely a kisembereket és az egész magyar mezőgazdaságot nagyon súlyosan érinti, és ez a vámőrlés kérdése. Pár évvel ezelőtt, ha egy métermázsa búzát az. ember cserélésre bevitt a malomba, egy métermázsa búza után kapott 59 kiló lisztet, majd később 58-at, 56-ot, félévvel ezelőtt 54-et és ma már 52 kilónál tartunk. Amikor állandóan azt hangoztatjuk, hogy a kisembereken akarunk segíteni, szabad-e az embereket, a • dolgozó társadalmat ennyire izgatni, hogy egv métermázsa búza után 52 kiló lisztet kap? Én elismerem, hogy a malomipar sincs rózsás helyzetben, hogy a malomipar is érzi ennek az elhibázott gazdaságpolitikaiak minden helytelen következményét, de ha azt hangoztatjuk, hogy a kisembereken akarunk segíteni, akkor ilyeneket még sem szabad megengedni. Utóvégre van egy másik mód is arra, hogy a molnárokon segítsünk, de a kormányzat és az ipar úgy megszokták már, hogy mindig csak a gazda veszít, hogy nem is gondolnak arra, hogy van erre egy más lehetőség is. Ha a molnárokon segíteni akart volna a kormányzat, méltóztattak volna az üzemi anyagok árát, az üzemi terheket csökkenteni, pl. a kőszén, az olaj és egyéb szükségleteket. Van egy másik mód is, amellyel a pénzügyminiszter úr nagyon szépen segíthetett volna a kisembere-