Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

Az országgyűlés képviselőházának 24 gálja, válaszát a legnagyobb mértékben kö-. szonettel tudomásul veszem. Sajnálattal látom azonban ugyanakkor, igen t. pénzügyminiszter úr, hogy a kisemberekkel és a kisemberek érdekeivel szemben nem méltóztatik ennyire megértő magaviseletet tanúsítani, mint aminőt bizonyos cégekkel szemben most méltóztatott mutatni. Ugyanis, sajnos, az igen t. pénzügyminiszter úr megelőzött egy pár dologban,^ mert én sem a motoralkatrészek, se az egyéb alkatrészek vámolása körül előfordult csalásokat ez alkalommmal nem tettem szóvá, mert tekintettel az anyag nagyságára, ezt külön akartam hozni. Ugyancsak nem hoztam fel a kismotorok kérdését sem, amelyet az igen t. pénzügyminiszter úr megemlített, amelyek elvámolásánál — amint igen helyesen méltóztatott említeni — döntő fontosságú a fordulatszám is. Látszik, hogy az igen t. miniszter úr információja ebben a kérdésben teljesen ugyanazon a nyomon halad, amely zsákutcába vezet, illetőleg homokba juttatja az ügyet. Ugyanis, igen t. miniszter úr, az ilyen kis motoroknál — tudvalevőleg vannak három- és hatlóerős kis motorok, amelyeket apró gépek hajtására használnak — tényleg elő van írva a vámtételben, hogy 500 fordulatszámon alul vannak-e vagy pedig 500 (fordulatszámon felül. A Cormiek-motorokról, amelyekről a vizsgálat során a csalásokkal kapcsolatosan szó volt, kétségtelenül bebizonyítható, hogy fordulatszámuk 550. Aki egy kicsit is ért a motorhoz és az autóhoz, az nagyon jól tudja, hogy a szíjtárcsa áttétele végett annak a gazdának, aki veszi, pontosan kell tudnia, hogy milyen fordulatszámmal dolgozik a motor; másrészt pedig ez azért is roppant fontos, mert csak egy bizonyos fordulatszám mellett lehet megkapni az előírt lóerőt, a Cormick-gyár, amely Amerikában van, a világ minden nyelvén kiadta prospektusát — itt van az angol, itt van a német, itt van az amerikai kiadás — s ezek mindenütt 550 fordulatszámot mondanak. Csodálatos módon, szabálytalanul és egészen érthetetlen módon, ez a cég a vámigazgatóságtól kérte, hogy ezt a motort megvizsgáltathassa a technológián. Azt hallom, — szinte nem tudom elhinni — hogy a klimatikus viszonyok használtak ennek a motornak: ugyanis itt csak 500-at fordul, míg külföldön mindenütt a világon 550-et fordul. (Eckhardt Tibor: Ezért kell hat év a vizsgálathoz!) Még egy körülményre kell rámutatnom, igen t. miniszter úr. Autós ember lévén, ha egy lia táron, vámhatáron átmegyek az autómmal, a

z első, amit megnéznek, hogy milyen a típus száma, milyen a motor száma és milyen a súlya. Sőt, ennek minden motoron rajta kell lenni, ráerősített fix cédulán. A Cormick-motoron rajta is van a súlya és rajta van, igen t. miniszter úr, a fordulatszáma. Amikor tehát az 550-es fordulatszámjelzés rajta van, egészen érthetetlen és nem-is tudom megérteni, hogy milyen behatás folytán, egyszerre 50-nel, 10%-kai alacsonyabb fordulatszámot mutat itt Pesten ezeknek a cégeknek. Egyet azonban nem értek. Ha ennek a gépnek klimatikai elváltozása folytán 50-nel, vagyis 10%-kai kevesebb fordulatot mutat ki ez a gép, mi szükség volt akkor hamisítani a cédulát, mert hiszen a cégek úgy rendelték meg a gépet, hogy az 500-as fordulatszámú legyen, és az elvámolás után levették az 500-as fordulatszámjelzést és visszaszerelték az 550-es fordulat- 1 . ütése 1934 februárt 28-án, szerdán. 139 számjelzést. (Zaj a baloldalon.) Ismételten hangsúlyozom, a legnagyobb mértékben meg vagyok nyugodva, ha az igen t. pénzügyminiszter úr az általam bemutatott jelentés alapján kivizsgáltatja a dolgot. Kérem is ezt. Direkt kinyomtattam az egész dolgot, mert nem lehetett egy rövid szövegbe belesüríteni, és alkalmat akarok adni az igen t. vámcsalóknak is, nehogy azt mondják, hogy itt a mentelmi jog védelmével élek vissza, hogy tessék engem felelősségre vonni, tessék a magyar bíróság elé állítani, ha itt a tényeknek meg nem felelő és a valósággal ellenkező dolgokat állítottam. (Eekhardt Tibor: Hat évig vizsgálni egy ilyen ügyet! — Hegymegi Kiss Pál: Még meg se lehet büntetni!) Hatévi vizsgálat után ne méltóztassék megváratni, amíg ennek a dolognak a büntetőjogi része elévül. Ha meg méltóztatik nézni akármilyen prospektust, világosak ezek a dolgok. A miniszter úr azt mondotta, hogy volt egy bizonyos idő, volt egy Spannung, különösen a cseh kereskedelmi szerződés életbelépése előtt, amely alatt a cégek tényleg visszaélhettek a rendezetlen helyzettel. Én már tudom, ki informálta a miniszter urat. Ez sem felel meg a valóságnak. Elsősorban az történt, hogy a hajtószíjtárcsát, a nagykerekeket levették és levették a kapaszkodót. Ha azonban meg méltóztatik nézni egy ilyen vázat és ha van köztünk gazdaember, az nagyon jól tudja, hogy ha egy traktort kivisznek a szántóföldre kapaszkodó nélkül, olyan, mintha a halat szárazföldre teszik. Nem tud megmozdulni, mert annak a traktornak járnia kell, és a kapaszkodó igenis szerves alkatrésze a gépnek. De mást is mondok. Egy bizonyos cég szakvéleményt is kért, nem kisebb embertől, mint éppen a Köztelek egyik szerkesztőjétől, nem kisebb embertől, mint Szabó Gusztáv műegyetemi tanártól. En megnyugszom Szabó Gusztáv műegyetemi tanár véleményében. Méltóztassék megkérdezni, vájjon a kapaszkodó alkatrésze-e a traktornak, igen, vagy nem. Ha az igen t. tanár urnák az lesz a véleménye, hogy nem, akkor bár csodálkozom rajta, de megnyugszom. Ki kell jelentenem, igen t. miniszter úr, hogyha így vámolnák el a dolgokat, és ha ez jogcímet adhat arra, hogy azokat alacsonyabb súlykategória szerint vámolják el, akkor ismét félrevezették a miniszter urat. Mert a vámtörvény megint precízen előírja, hogyan kell elvámolni az »egyéb alkatrészeket.« Különbséget kell^ tenni a motornál a motoralkatrész és az egyéb alkatrész között, ami tehát nem motoralkatrész. Ha a kapaszkodót nem mint motoralkatrészt vámolják el, hanem mint egyéb alkatrészt, még mindig nem esik a 30 aranykoronás vámtétel alá. Ezzel tehát csak azt akarom igazolni, hogy itt is tudatosan becsapták a magyar kincstárt. Ezek a szempontok tehát, amelyeket az igen t. pénzügyminiszter úr, — meg vagyok róla győződve — a lehető legnagyobb jóhiszeműséggel hozott ide, nem nyugtathatnak meg engem, és meg vagyok győződve arról is, hogy a pénzügyminiszter úr ilyen rövid idő alatt ezt a kéridlést természetesen nem is ismerheti úgy, amint én, aki evvel a kérdéssel hossiziabb időn át foglalkoztam. Kérem azonban az igen t. miniszter urat, vegyen magának fáradságot és vizsgáitassa ki ezt az ügyet már csak azért is, mert ezért a többmiillió pengőért falvaknak kell elvérezniök nehéz árverések útján. (Úgy van! a baloldalon.) Amikor én alz igen t. pénzügyminiszter úrhoz 21*