Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

134 Az, országgyűlés képviselőházának , pénzügyminiszter úrnak, hogy régebben egyik tisztelt képviselőtársam, azt hiszem, Müller Antal volt az, aki egy vámkihágást vagy pedig egy adócsalást hozott ide a Ház elé s erre az igen t. pénzügyminiszter úr olyan választ adott, amely minden tekintetben megnyugtató volt és ebben garanciát láttam arra, hogy a pénzügyminiszter úr az általa mondott szavakat minden tekintetben érvényesíteni is fogja. A pénzügyminiszter úr ugyanis azt mondotta, hogy minden tudomására jutó adóeltitkolást, visszaélést a legszigorúbban megtorol és nagyon kérte képviselőtársaimat, hogy ne méltóztassanak a dolgokat úgy beállítani, mintha a pénzügyminisztériummal való összeköttetésnél fogva bármit is el lehetne ezen a téren érni. Én nagyon örülök a pénzügyminiszter úr ezen kijelentésének s köszönöm a pénzügyminiszter úrnak, hogy ezt ilyen kategorikusan visszautasította. Báró Inkey Pál t. képviselőtársam itt előhozta azt az ügyet, amit ő joggal diffikultál, hogy nincs adófizetési morál. En arra akarok rámutatni az igen t. pénzügyminiszter úr előtt, hogy sajnos, egyes igen jelentékeny, nagy vállalatoknál viszont nincs vámfizetési morál. Meg vagyok róla győződve, hogyha ezeket az adatokat az igen t. pénzügyminiszter úr rendelkezésére bocsátom, a miniszter úr el fog járni azzal a szigorral és azzal a rigó rozitáss al, amelyet az ügy nagysága, súlya és hordereje igényel. Igén t. pénzügyminiszter úr, ha más nem kötelezné az igen t. kormányt, kötelezi maga a nemzeti munkaterv 20. §-a, amely azt mondja, hogy a közéleti tisztaság követelményeit minden személyi tekintet nélkül érvényesíteni kívánja, egyben fokozottabb védelmet biztosít a közélet minden tényezőjének az esetleges alaptalan gyanúsítással vagy rágalmazással szemben. (Gráspárdy Elemér: Ez a fontos!) Rá kell mutatnom arra igen t. belügyminiszter úr, hogy ez a bizonyos vámcsalás többek között a mezőgazdasági traktorok és azok alkatrészei behozatala körül történt. Nem akarok ennek a részleteire most rámutatni, nem akarok hosszasabban foglalkozni azzal, hogy hogyan indította el az egész traktorakciót annakidején a földinívelésügyi minisztérium, hogyan csináltak propagandát a. különböző cégek és hogyan járult hozzá 15, illetőleg 20%-kai a földmívelésügyi minisztérium ahhoz, hogy a kisebb gazdákat, illetőleg kisebb birtokosokat is felszereljék és azok gazdálkodását is motorizálják. A tény az, hogy annak a propagandának, amelyet egyrészt a magyar kormány, másrészt az igen t. földmívelésügyi minisztérium ezekkel az akciókkal csinált, nem maradt el a hatása, mert kizárólag behozatal útján tízmillió kilogramm külföldi traktort hoztak be az országba. Az igen t. kormánynak az első pillanatban fel kellett volna, hogy tűnjék, hogy a behozatal nem történik azok között a keretek között, amelyek között annak minden körülmények között le kellett volna folynia. Az úgynevezett autonóm magyar szerződéses vámtarifa, valamint a vámtörvény annyira precíz, annyira szabatos és annyira precízen és tisztán ír elő mindent, hogy a jóhiszemű vámolónak egy pillanatig sem lehet kétsége és «nincs is lehetőség arra, hogy esetleges félreértések lehessenek és e félreértések között bárki magának illegális hasznot tudjon szerezni. Tehát feltétlenül rosszhiszeműség az, amely ezzel az ügygyei kapcsolatban fennforog, s amelyet bizonyítani kívánok. Meg kell jegyeznem, hogy a 806/b. 2. vám%5. ülése 193Jf február 28-án, szerdán. tétel szerint a külföldről behozott mezőgazda sági traktorok vámját négy kategóriába sorozta a vámtarifa és pedig az 5000 kilogramm súlyúakat 60 aranykoronával, az 5000 kilogrammnál kisebb, de 2000 kilogrammnál nagyobb súlyúakat 70 aranykoronával, míg a harmadik kategóriába: a 2000 kilogrammnál kisebb, de az 1500 kilogrammnál magasabb súlyúakat 85 aranykoronával, végül a negyedig súlykategóriát a legfeljebb 1500 kilogrammnál alacsonyabb súlyúakat 30 aranykorona vámmal terhelte. Az első pillanatra szembetűnik a két utolsó kategória, tehát a harmadik és negyedik kategória között jelentkező rendkívül nagy eltérés, mert amíg a harmadik kategóriának 85 aranykorona a behozatali vámtétele métermázsánként, addig a negyedik kategóriánál, tehát az 1500 kilón aluli traktoroknál 30 aranykorona volt a behozatali vám. A magyar kormány annakidején azzal indokolta meg, hogy ilyen alacsony vámtételt állapított meg a IV. kategóriánál, mert — mint mondottam — alkalmat akar adni arra, hogy a gyengébb anyagi körülmények között lévő kisebb mezőgazdaságok a legegyszerűbb és a legkisebb úgynevezett Fordson-traktorokat vásárolhassák meg. Tudvalevőleg ez az egyetlen traktor, amely 1500 kilogramnál kisebb súlyú, mert csak 1300 kilogrammot nyom. (Eckhardt Tibor: Ezek az emberek azután szépen elpusztultak!) Hogy mennyire elszaporodtak ezek a traktorok, rá kell mutatnom arra, hogy az 1925/1928. évben 2000 darab Fordsontraktort hoztak be Magyarországra. (Eckhardt Tibor: Tízezer családot tettek tönkre!) A III. kategória 85 aranykoron ás vámtétele miatt a mezőgazdasági érdekképviseletek igen nagy harcot indítottak, mert éppen a III. kategóriához tartozó, tehát az 1500 kilogrammnál nehezebb és 2000 kilogrammnál könnyebb súlyú gépek voltak legkurrensebbek, ezeket a mezőgazdaság legszívesebben vásárolta. Természetes volt tehát, hogy éppen ennek a legkurrensebb cikknek vámtételét állapították meg 85 aranykoronában, ami természetesen nem a mezőgazdaság érdeke, hanem a rendkívül kitűnően organizált gyáripar szervezettségének sikere volt. A gyáriparral szemben soha nem tudott érvényesülni sem az Omge, sem másféle szervezet sem és nem tudott eredményesen fellépni, mert ezeknek törekvése mindig megtört, mert a magyar gyáripar berendezkedett éppen erre a III. kategóriára, amely 2000 kilogrammon alul és 1500 kilogrammon felül volt. Az első pillanatra azt hinné az ember, hogy a III. kategóriához tartozó traktorokból kevés jöhetett be az országba, csak azért, mert 85 aranykorona vámot kellett fizetni. Nem így áll a dolog. A Statisztikai Szemle, valamint a Statisztikai Évkönyv egészen precízen kimutatja és ez fel kellett volna, hogy tűnjön az igen t. kormány tagjainak is, hogy 1925-től 1928-ig bejött összesen 5,442.500 kilogramm a 30 aranykoronás, tehát a IV. kategória szerinti vámtétel mellett. Ismétlem, 5,442.500 kilogramm jött be a IV. kategória vámtétele mellett, holott csak ebbe az egyetlenegy kategóriába eshetett bele az úgynevezett Fordsontraktor, amelyből összesen csak 2000 darabot importáltak. Ezeknek súlya kitesz 2,600.000 kilogrammot, nyilvávaló tehát, hogy ha az 5,442.500 kilogrammból levonom a 2,600.000 kilogrammot, marad 2,842.500 kilogramm, amit ha-