Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

134 Az, országgyűlés képviselőházának , pénzügyminiszter úrnak, hogy régebben egyik tisztelt képviselőtársam, azt hiszem, Müller Antal volt az, aki egy vámkihágást vagy pedig egy adócsalást hozott ide a Ház elé s erre az igen t. pénzügyminiszter úr olyan választ adott, amely minden tekintetben megnyugtató volt és ebben garanciát láttam arra, hogy a pénzügy­miniszter úr az általa mondott szavakat min­den tekintetben érvényesíteni is fogja. A pénz­ügyminiszter úr ugyanis azt mondotta, hogy minden tudomására jutó adóeltitkolást, vissza­élést a legszigorúbban megtorol és nagyon kérte képviselőtársaimat, hogy ne méltóztassa­nak a dolgokat úgy beállítani, mintha a pénz­ügyminisztériummal való összeköttetésnél fogva bármit is el lehetne ezen a téren érni. Én nagyon örülök a pénzügyminiszter úr ezen ki­jelentésének s köszönöm a pénzügyminiszter úrnak, hogy ezt ilyen kategorikusan vissza­utasította. Báró Inkey Pál t. képviselőtársam itt elő­hozta azt az ügyet, amit ő joggal diffikultál, hogy nincs adófizetési morál. En arra akarok rámutatni az igen t. pénzügyminiszter úr előtt, hogy sajnos, egyes igen jelentékeny, nagy vál­lalatoknál viszont nincs vámfizetési morál. Meg vagyok róla győződve, hogyha ezeket az adato­kat az igen t. pénzügyminiszter úr rendelkezé­sére bocsátom, a miniszter úr el fog járni azzal a szigorral és azzal a rigó rozitáss al, amelyet az ügy nagysága, súlya és hordereje igényel. Igén t. pénzügyminiszter úr, ha más nem kötelezné az igen t. kormányt, kötelezi maga a nemzeti munkaterv 20. §-a, amely azt mondja, hogy a közéleti tisztaság követelményeit minden sze­mélyi tekintet nélkül érvényesíteni kívánja, egyben fokozottabb védelmet biztosít a közélet minden tényezőjének az esetleges alaptalan gyanúsítással vagy rágalmazással szemben. (Gráspárdy Elemér: Ez a fontos!) Rá kell mutatnom arra igen t. belügymi­niszter úr, hogy ez a bizonyos vámcsalás töb­bek között a mezőgazdasági traktorok és azok alkatrészei behozatala körül történt. Nem aka­rok ennek a részleteire most rámutatni, nem akarok hosszasabban foglalkozni azzal, hogy hogyan indította el az egész traktorakciót an­nakidején a földinívelésügyi minisztérium, hogyan csináltak propagandát a. különböző cégek és hogyan járult hozzá 15, illetőleg 20%-kai a földmívelésügyi minisztérium ahhoz, hogy a kisebb gazdákat, illetőleg kisebb bir­tokosokat is felszereljék és azok gazdálkodá­sát is motorizálják. A tény az, hogy annak a propagandának, amelyet egyrészt a magyar kormány, másrészt az igen t. földmívelésügyi minisztérium ezekkel az akciókkal csinált, nem maradt el a hatása, mert kizárólag beho­zatal útján tízmillió kilogramm külföldi trak­tort hoztak be az országba. Az igen t. kormánynak az első pillanatban fel kellett volna, hogy tűnjék, hogy a behoza­tal nem történik azok között a keretek között, amelyek között annak minden körülmények között le kellett volna folynia. Az úgynevezett autonóm magyar szerződéses vámtarifa, vala­mint a vámtörvény annyira precíz, annyira szabatos és annyira precízen és tisztán ír elő mindent, hogy a jóhiszemű vámolónak egy pillanatig sem lehet kétsége és «nincs is lehe­tőség arra, hogy esetleges félreértések lehesse­nek és e félreértések között bárki magának il­legális hasznot tudjon szerezni. Tehát feltétle­nül rosszhiszeműség az, amely ezzel az ügy­gyei kapcsolatban fennforog, s amelyet bizo­nyítani kívánok. Meg kell jegyeznem, hogy a 806/b. 2. vám­%5. ülése 193Jf február 28-án, szerdán. tétel szerint a külföldről behozott mezőgazda sági traktorok vámját négy kategóriába so­rozta a vámtarifa és pedig az 5000 kilogramm súlyúakat 60 aranykoronával, az 5000 kilo­grammnál kisebb, de 2000 kilogrammnál na­gyobb súlyúakat 70 aranykoronával, míg a harmadik kategóriába: a 2000 kilogrammnál kisebb, de az 1500 kilogrammnál magasabb súlyúakat 85 aranykoronával, végül a negye­dig súlykategóriát a legfeljebb 1500 kilogramm­nál alacsonyabb súlyúakat 30 aranykorona vámmal terhelte. Az első pillanatra szembetűnik a két utolsó kategória, tehát a harmadik és negyedik ka­tegória között jelentkező rendkívül nagy elté­rés, mert amíg a harmadik kategóriának 85 aranykorona a behozatali vámtétele méter­mázsánként, addig a negyedik kategóriánál, tehát az 1500 kilón aluli traktoroknál 30 arany­korona volt a behozatali vám. A magyar kormány annakidején azzal in­dokolta meg, hogy ilyen alacsony vámtételt állapított meg a IV. kategóriánál, mert — mint mondottam — alkalmat akar adni arra, hogy a gyengébb anyagi körülmények között lévő kisebb mezőgazdaságok a legegyszerűbb és a legkisebb úgynevezett Fordson-traktoro­kat vásárolhassák meg. Tudvalevőleg ez az egyetlen traktor, amely 1500 kilogramnál ki­sebb súlyú, mert csak 1300 kilogrammot nyom. (Eckhardt Tibor: Ezek az emberek azután szé­pen elpusztultak!) Hogy mennyire elszaporod­tak ezek a traktorok, rá kell mutatnom arra, hogy az 1925/1928. évben 2000 darab Fordson­traktort hoztak be Magyarországra. (Eckhardt Tibor: Tízezer családot tettek tönkre!) A III. kategória 85 aranykoron ás vámtétele miatt a mezőgazdasági érdekképviseletek igen nagy harcot indítottak, mert éppen a III. kategó­riához tartozó, tehát az 1500 kilogrammnál nehezebb és 2000 kilogrammnál könnyebb súlyú gépek voltak legkurrensebbek, ezeket a mező­gazdaság legszívesebben vásárolta. Természe­tes volt tehát, hogy éppen ennek a legkurren­sebb cikknek vámtételét állapították meg 85 aranykoronában, ami természetesen nem a me­zőgazdaság érdeke, hanem a rendkívül kitű­nően organizált gyáripar szervezettségének si­kere volt. A gyáriparral szemben soha nem tudott érvényesülni sem az Omge, sem más­féle szervezet sem és nem tudott eredménye­sen fellépni, mert ezeknek törekvése mindig megtört, mert a magyar gyáripar berendez­kedett éppen erre a III. kategóriára, amely 2000 kilogrammon alul és 1500 kilogrammon felül volt. Az első pillanatra azt hinné az ember, hogy a III. kategóriához tartozó traktorokból kevés jöhetett be az országba, csak azért, mert 85 aranykorona vámot kellett fizetni. Nem így áll a dolog. A Statisztikai Szemle, vala­mint a Statisztikai Évkönyv egészen precízen kimutatja és ez fel kellett volna, hogy tűnjön az igen t. kormány tagjainak is, hogy 1925-től 1928-ig bejött összesen 5,442.500 kilogramm a 30 aranykoronás, tehát a IV. kategória sze­rinti vámtétel mellett. Ismétlem, 5,442.500 kilo­gramm jött be a IV. kategória vámtétele mel­lett, holott csak ebbe az egyetlenegy kate­góriába eshetett bele az úgynevezett Fordson­traktor, amelyből összesen csak 2000 darabot importáltak. Ezeknek súlya kitesz 2,600.000 ki­logrammot, nyilvávaló tehát, hogy ha az 5,442.500 kilogrammból levonom a 2,600.000 kilo­grammot, marad 2,842.500 kilogramm, amit ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom