Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-245
Az országgyűlés képviselőházának 24,5. ülése 193 U február 28-án, szerdán, 129 Végül ezzel fejezte be beszédét (olvassa): »A harmadik internacionálé kommün istapártjai Leninnél és Sztálinnál tanulták a kérlelhetetlenségét. A testvér kommunistapártok tudják, hogy Lenin ügye, a világforradalom ügye jó kezekben van.« Itt a gyűlés közönsége tombolva ünnepelte Sztálint. Méltóztassék megengedni, t. Képviselőház, hogy kérdéssel forduljak önökhöz. Méltóztat• nának-e elhinni a magyar miniszterelnök úrnak, ha nem írásban, hanem itt a Képviselőház előtt kijelentené, hogy Magyarország lemond régi területeinek visszaszerzéséről? Méltóztatnának-e ennek a nyilatkozatnak az őszinteségében hinni 1 ? Ha ebben nem méltóztatnának hinni, miért hiszik, t. kormánypárti képviselőtársaim, miért hiszi a kormány és miért hiszi egész Európa, hogy Sztálin vagy azok az orosz forradalmárok, akik nem élhetnek meg a világforradalom nélkül, — mert a tétel az: vagy világforradalom, vagy a szovjet bukása — lemondanak a világforradalom gondolatáról"? Oroszország úgy nem .mondhat íe a világforradalom gondolatáról, mint ahogy az cmiber, aki élni akar, nem mondhat le a levegőről. Elnök: Méltóztassék befejezni 'beszédét, képviselő úr! Fábián Béla: Kénytelen vagyok beszédemet befejezni. Sajnálom, hogy nom volt itt a külügyminiszter úr; sajnálom azért, mert bennem még mindig él a gondolat és a hit abban a lehetőségben, hogy Magyarország kormánya talán meg fogja gondolni és a szerződés megkötése ellenére a szerződést nem fogja ratifikálni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláció ki adatik a külügyminiszter úrnak. Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja a kormányhoz. Kérem az interpelláció ^szövegének a felolvasását. Dinich Ödön jegyző (olvassa): »1. Eszleli-e a t. kormány a parlamentáris alkotmány essentialis részét képező interpellációs jognak hanyatlását? i 2. Miben látja a kormány e súlyos dekadencia okát és mily intézkedéseket kíván foganatba venni annak elhárítására?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! Nem is interpelláció, hanem azt mondhatnám, emlékbeszéd az, amit el kell mondanom a régi magyar parlamentarizmusról, az egészségesről, ebben a beteg parlamentarizmusban, amelyben mi élünk. Az interpellációs jogot reklamálom az üres miniszteri padok előtt és emlékezetébe hozom a t. Képviselőháznak legelőször is azt, hogy egy olyan interpelláció után, mint amilyen az előbb elhangzott, vétkes mulasztás a kormány részéről, hogy itt nem jelenik meg és nem szólal fel. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Akár egyetértünk ezekkel a fejtegetésekkel, akár nem, lehetetlen, hogy a kormány némaságba burkolódzzék és engedje, hogy ezeknek a fejtegetéseknek a nyomán mindenki azt tartsa, amit akar, és a magyar közvéleményben kialakulhasson egy nézet a kormány útmutatása nélkül. Ez súlyos megsértése nemcsak a parlamentarizmusnak, (Ügy van! Ügy van! half elől.) hanem az egész magyar nemzetnek is. Kérdezem a t. Képviselőházat, hogy amikor Szilágyi Dezső, Apponyi Albert és Tisza István ült az elnöki székben, előfordulhatott volna-e az, hogy a felelős kormány részvétele KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXnélkül hangozzanak el interpellációk, amilyenek igen gyakran hangzanak el ebben a Házban, anélkül, hogy válaszra méltatnák őket. Kötelességem kijelenteni a magam objektivitása szempontjából, hogy egy kivételt ismerek a jelenlegi kormányban, éppen az itt jelenlévő Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter urat, aki ezt az alkotmányos kötelességét minden alkalommal teljesíti, minden interpellációnál itt van és megadja a választ. (Ügy van!) A többi miniszter urak azonban negligálják az interpelláló képviselőket. Ez nem egyéni sérelme egy képviselőnek, ez a parlament degradálása, ez nem egyéb az interpellációs jog elkobzásánál. Hova tegyük akkor Kossuth fejtegetéseit az önkormányzatról, melyekben azt mondotta, hogy egy nemzet parlamentarizmusa addig él, ameddig tiszteletben tartják az önkormányzati jogo t, am íg a sérelmeknek interpellációk alakjában való felsorolása és azoknak a kormány részéről való orvoslása megmarad» Ebben a Házban elhangzanak sérelmek. Azt el kell hinniök, t. képviselőtársaim, hogy különösen egy ellenzéki képviselő számára a jog és igazság kutatásában, az egészséges közszellem keresésében és annak a fotográfiának idevarázsolásában, amely az orszásr képét mutatja, — nem úgy, ahogy szócsövekben megjelenik fFarkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van!) és nem úgy, ahogy meghirdetik hivatalos autenticitással, hanem úgy, ahos-y nekünk elmondják kisemberek nagy bajait, sérelmeit — ezekben él az eleven parlamentarizmus, ha ideállanak és az orvoslást is innen kapják. Nem ér ez az egész parlamentarizmus semmit, játék, amelyben ülések alakjában kicserélik az emberek egymás úri gondolkozását, a nép keservei pedig ottmaradnak és legfeljebb egy Tiborc vaffy Bánk bán tudja elsírni a maga .panaszát. (Farkasfalvi Farkas Géza: Elég az élharcosok jelentése!) Nagy kedvem volna felsorolni, hoary régi időkben a közélet megtisztulása mindig eery parlamenti interDeL lació után következett be. Nem akarok fájó sebeket érinteni, de nagyságok buktak le egyegy parlamenti interpelláció tüzében. (Ügy van! Ügy van! a, baloldalon.) Lebuktak olyan eeryéniség-ek. akik a magyar közélet horizontjának élén állottak. Elég volt, ha egy kén viselő i_de állott és azt mondotta: ez a választóm azt hirdeti, hogy egy cHgmtárins megfizetni hagyta magát és már abban a pillanatban nem nézték szabad-e, lehet-e. ízléses-e, csak azt mondották: mee-fizették. ki vele innen! ^— és nem tudott többé a parlament porondján megjelenni. Hogyan álljunk elő és miként hozzuk elő a vidék keserveit és a Budanest külső perifériáin irtózatos szenvedéseket kiálló emberek panaszait? (Fábián Béla: Az ea"ész országban ítrv van!) Ideállunk és elmondjuk, hoq-v bezárják a. boltokat, kávéházakat és vendéglőket, bezárják a kisexisztenciák műhelyeit és nincsen orvoslás. A nénzüP"vminiszter úrnak, aki ennen most lepett be. hallania kell azt, hogy micsoda sírás és jajcatás van és azt mondják azérf. mert a kisembernek nincsen hitele, csak fizetési kötelezettségre. Aiánlanám, hop'v efvszer a kormány tagjai kövessék a stráf kocsikat, nézzék meg- hol állanak mee és hogry nem is a tőkéért, hanem a kamaTokért hogrvan árvereznek el eo-yes embereket. Emlékezzelek a m él ven t. kormány tagiai arra, hog-v erről az oldalról budapesli és vidéki kénviselők egyaránt eseteket soroltak fel, elmondották, hojrv kearvetlenségszámba megy az, hogy egy országban, ahol 20
