Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-245
Az országgyűlés képviselőházának 2£5. tárnék, a Ház asztalára letegyeni a Vecsernaja Moszkva — ez az orosz kormány esti lapja — február 15-iki számát. Az első oldalon egy véres horogkereszt, alatta aláírás. Az előtérben látszik két úr, amint menekül és a következő van aláírva: »Otto Bauer és Deutsch megszöknek C seih-Szlovákiába és hátrahagyták tevékenységüknek — ez idézőjelben van — itteni nyomát«. Azzal a szociáldemokráciával szemben, amelyet ők az egész világon a legnagyobb ellenségüknek tekintenek és amely Ausztriában barrikádokat emelt, örömmel állapítják meg, hogy azt Ausztriában leverték, és remélik, hogy abból a vérből, amelyet az osztrák munkások a barrikádokon hullattak, egy szélsőséges forradalmi propaganda virágai fognak Ausztriában kinőni. (Buchinger Manó: Ugyanezt megcsinálják a budapesti keresztény lapok is! Ugyanezt írogatják napról-napra! Ottó Bauert gyalázzák! — Zaj. — Elnök csenget.— Buchinger Manó: A magyar keresztény lapok!) Az az ő részükről, t. képviselőtársaim, még valamennyire érthető. Az sem érthető, de még is inkább, mint a szovjet részéről. (Propper Sándor: Vagyis közös gyékényen árulnak a Szovjettel a magyar keresztény lapok! — Zaj. — Elnök* csenget.) Legelsősorban itt van Németország, amely Rapallóban közös frontra lépett és kényszerítve volt 1925-ben egy megállapodást kötni a szovjettel, amely megállapodás értelmében a szovjet kötelezi magát arra, hogy minden agitáeiótól és propagandától, amely a kormány, és az állami berendezkedés ellen irányul, tartózkodni fog. Mi történt 1 ? Az történt, hogy anynyira tartózkodtak a propagandától, hogy 6 millió emberre sikerült nekik a kommunista szavazatok számát a legutóbbi választásokon felpropagálniok. Ezt azért húzom alá, mert a kormány részéről olvastam egy kijelentést, a kormányhoz közelálló lapban, amelyben az van, hogy azokban az országokban, amelyekkel a szovjet diplomáciai összeköttetésben van, kevésbbé propagandázik. Azok, hogy úgy fejezzem ki magamat, finomabb elbánásban részesülnek. Most azokra az országokra vonatkozólag fogok példákat felolvasni és az agitációra vonatkozó adatokkal szolgálni, amelyekben az ilyen szerződés már megvolt. Az aztán más dolog, hogy közvetlenül sajátmagunkon tapasztaltuk, hogy a szovjet semmiféle szerződést, amelyet polgári államokkal köt, magára nézve kötelezőnek nem tart. A szovjetnek a polgári államokkal kötött szerződésekről véleménye, hogy addig tartja be őket, amíg azoknak betartása az ő érdeke. Mennyire igaz ez! Méltóztassanak csak emlékezni arra, hogy Bresztlitovszkban megállapodás jött létre Németország. Ausztria, a Szovjet és Magyarország között, amely megállapodás értelmében a hadifoglyokat hazájuk és kormányzatuk ellen fellázítani tilos. Nem tudom, van-e itt t. képviselőtársaim között volt hadifogoly. Méltóztassanak csak emlékezni a táborokba bejött propagandistákra és arra is. hogy még a bresztlítovszki megállapodás érvényben léte alatt űfey Németországban, mint Ausztriában miki'n+ 'Inlp-ozott a szovjetpropnganda. Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek Angliára. Anglia több alkalommal kötött a szovjettel megállapodást. Először kötött vele egy megállapodást, amelynek következménye az volt, hogy Litvinov, a jelenlegi szovjet külügyi népbiztos úr az íreket akarta fellázítani és az angol munkásság baloldalával ülése 19$% február 28-án, szerdán. 127 keresett összeköttetést. Az eredmény az lett, hogy Litvinov urat megkérték, távozzék el Angliából és később .az eredmény az lett, hogy Anglia gazdasági körei, amelyek látták, hogy Németország mennyi árut szállít SzovjetOroszországnak, kényszerítették bele a kormányt az újabb összeköttetés felvételébe. Ennek az eredménye az lett, hogy az angol kormány kénytelen volt a szovjetnek Archos című kereskedelmi kjépvi s eletében nemcsak házkutatást elrendelni, hanem a széfeket, a páncélszekrényeket felrobbantani azért, hogy ezekből a páncélszekrényekből megláthassa és megtalálhassa azokat az összeköttetéseket. amelyek az egyik oldalon az angol szélsőbal, a másik oldalon pedig a szovjetkormány között voltak. De ma, — Anglia és Szovjet-Oroszország közt levő helyzet ellenére, amelyet megindokol bizonyos tekintetekben, nemcsak Anglia ipara, hanem az is, hogy Angliának közös határai vannak a gyarmatokban Szovjet-Oroszországgal és inkább remél mégis valamelyes propaganda-csöndet egyelőre abban az esetben, ha ez a szerződés megvan — méltóztattak talán az újságban olvasni, hogy az ausztráliai hadihajóraj zászlóshajóján a napokban tört ki a matrózok lázadása, amelyről szintén megállapították, hogy az ezen a hajón kitört lázadás kommunista mozgalmakkal van összeköttetésben. De legközelebbről talán vegyük Spanyolországot, amelyben a diplomáciai összeköttetés felvétele után azonnal a követ úrral együtt megjelentek a nem diplomáciai kiküldöttek, akik abiban az országban kipropagandáztak a baloldali demokratikus gondolkozású kormánnyal szemben a tömegek felkelését és hogy ez hova vezetett, azt t. képviselőtársaim éppen olyan jól tudják, mint én. Most pedig térjüntk rá arra az országra, amely ma az európai közvélemény előtt és ténylegesen is a legjobb viszonyt tartja fenn Olaszországon kívül a szovjettel é$ ez Franciaország. Franciaország az az ország, amelynek Oroszország mérhetetlen sokat köszönhet a legutóbbi esztendőben azért, mert akkor, amikor Szovjet-Oroszország a legrettenetesebb gazdasági helyzetben kínlódott, amikor Ukrajnában a népbiztosok tanácsának elnökéről felfedezték, hogy ellenforradalmár és Zirohovnak egy szép hajnalon főbe kellett lőnie magát azért, hogy le ne tartóztassák, ugyanakkor megjelent Herriot volt miniszterelnök és Pierre Cot akkori légügyi miniszter, és nem az a fontos, hogy megjelentek, hanem, hogy az orosz rádióban nyilatkozatokat tettek arról, hogy milyen szép eredményeket ért el a szovjet, hogy az, amit nekik megmutattak, milyen gyönyörűséges. Méltóztassanak elképzelni a kegyetlenül szenvedő és harcokat vívó orosz kispolgárságnak és munkásságnak gondolatait akkor, amikor ezek az idegen hatalmasságok országukban megjelentek és ott propagandaelőadást tartottak. (Rakovszky Tibor: Stavisky barátai!) Ez a Franciaország odáig ment, hogy Franciaországban elfogadták a szovjet katonai attaséját, holott erről a katonai attaséról az egyik francia lap a megjelenése utáni időben azonnal megállapította, hogy ő volt az ia katonatiszt, aki Oroszországban megírta, hogy ^ miként kell propagandát csinálni az idegen államok hadseregében és megírta, hogy a kommunista fiatalságnak nem szabad távoltartania magát a hadseregtől, hanem be kell mennie a
