Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

Az országgyűlés képviselőházának 2£5. tárnék, a Ház asztalára letegyeni a Vecser­naja Moszkva — ez az orosz kormány esti lapja — február 15-iki számát. Az első olda­lon egy véres horogkereszt, alatta aláírás. Az előtérben látszik két úr, amint menekül és a következő van aláírva: »Otto Bauer és Deutsch megszöknek C seih-Szlovákiába és hátrahagy­ták tevékenységüknek — ez idézőjelben van — itteni nyomát«. Azzal a szociáldemokráciával szemben, amelyet ők az egész világon a legnagyobb el­lenségüknek tekintenek és amely Ausztriában barrikádokat emelt, örömmel állapítják meg, hogy azt Ausztriában leverték, és remélik, hogy abból a vérből, amelyet az osztrák mun­kások a barrikádokon hullattak, egy szélsősé­ges forradalmi propaganda virágai fognak Ausztriában kinőni. (Buchinger Manó: Ugyan­ezt megcsinálják a budapesti keresztény lapok is! Ugyanezt írogatják napról-napra! Ottó Bauert gyalázzák! — Zaj. — Elnök csenget.— Buchinger Manó: A magyar keresztény lapok!) Az az ő részükről, t. képviselőtársaim, még va­lamennyire érthető. Az sem érthető, de még is inkább, mint a szovjet részéről. (Propper Sándor: Vagyis közös gyékényen árulnak a Szovjettel a magyar keresztény lapok! — Zaj. — Elnök* csenget.) Legelsősorban itt van Németország, amely Rapallóban közös frontra lépett és kény­szerítve volt 1925-ben egy megállapodást kötni a szovjettel, amely megállapodás értelmében a szovjet kötelezi magát arra, hogy minden agi­táeiótól és propagandától, amely a kormány, és az állami berendezkedés ellen irányul, tar­tózkodni fog. Mi történt 1 ? Az történt, hogy any­nyira tartózkodtak a propagandától, hogy 6 millió emberre sikerült nekik a kommunista szavazatok számát a legutóbbi választásokon felpropagálniok. Ezt azért húzom alá, mert a kormány részéről olvastam egy kijelentést, a kormányhoz közelálló lapban, amelyben az van, hogy azokban az országokban, amelyekkel a szovjet diplomáciai összeköttetésben van, kevésbbé propagandázik. Azok, hogy úgy fe­jezzem ki magamat, finomabb elbánásban ré­szesülnek. Most azokra az országokra vonatkozólag fogok példákat felolvasni és az agitációra vo­natkozó adatokkal szolgálni, amelyekben az ilyen szerződés már megvolt. Az aztán más do­log, hogy közvetlenül sajátmagunkon tapasz­taltuk, hogy a szovjet semmiféle szerződést, amelyet polgári államokkal köt, magára nézve kötelezőnek nem tart. A szovjetnek a polgári államokkal kötött szerződésekről véle­ménye, hogy addig tartja be őket, amíg azok­nak betartása az ő érdeke. Mennyire igaz ez! Méltóztassanak csak emlékezni arra, hogy Bresztlitovszkban megállapodás jött létre Né­metország. Ausztria, a Szovjet és Magyaror­szág között, amely megállapodás értelmében a hadifoglyokat hazájuk és kormányzatuk ellen fellázítani tilos. Nem tudom, van-e itt t. képvi­selőtársaim között volt hadifogoly. Méltóztas­sanak csak emlékezni a táborokba bejött pro­pagandistákra és arra is. hogy még a breszt­lítovszki megállapodás érvényben léte alatt űfey Németországban, mint Ausztriában mi­ki'n+ 'Inlp-ozott a szovjetpropnganda. Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek Angliára. Anglia több alkalommal kötött a szovjettel megállapodást. Először kötött vele egy megállapodást, amelynek következménye az volt, hogy Litvinov, a jelenlegi szovjet külügyi népbiztos úr az íreket akarta fel­lázítani és az angol munkásság baloldalával ülése 19$% február 28-án, szerdán. 127 keresett összeköttetést. Az eredmény az lett, hogy Litvinov urat megkérték, távozzék el Angliából és később .az eredmény az lett, hogy Anglia gazdasági körei, amelyek látták, hogy Németország mennyi árut szállít Szovjet­Oroszországnak, kényszerítették bele a kor­mányt az újabb összeköttetés felvételébe. En­nek az eredménye az lett, hogy az angol kor­mány kénytelen volt a szovjetnek Archos című kereskedelmi kjépvi s eletében nemcsak házkutatást elrendelni, hanem a széfeket, a páncélszekrényeket felrobbantani azért, hogy ezekből a páncélszekrényekből megláthassa és megtalálhassa azokat az összeköttetéseket. amelyek az egyik oldalon az angol szélsőbal, a másik oldalon pedig a szovjetkormány kö­zött voltak. De ma, — Anglia és Szovjet-Orosz­ország közt levő helyzet ellenére, amelyet megindokol bizonyos tekintetekben, nemcsak Anglia ipara, hanem az is, hogy Angliának közös határai vannak a gyarmatokban Szov­jet-Oroszországgal és inkább remél mégis va­lamelyes propaganda-csöndet egyelőre abban az esetben, ha ez a szerződés megvan — mél­tóztattak talán az újságban olvasni, hogy az ausztráliai hadihajóraj zászlóshajóján a na­pokban tört ki a matrózok lázadása, amelyről szintén megállapították, hogy az ezen a hajón kitört lázadás kommunista mozgalmakkal van összeköttetésben. De legközelebbről talán ve­gyük Spanyolországot, amelyben a diplomá­ciai összeköttetés felvétele után azonnal a követ úrral együtt megjelentek a nem diplo­máciai kiküldöttek, akik abiban az országban kipropagandáztak a baloldali demokratikus gondolkozású kormánnyal szemben a töme­gek felkelését és hogy ez hova vezetett, azt t. képviselőtársaim éppen olyan jól tudják, mint én. Most pedig térjüntk rá arra az országra, amely ma az európai közvélemény előtt és ténylegesen is a legjobb viszonyt tartja fenn Olaszországon kívül a szovjettel é$ ez Fran­ciaország. Franciaország az az ország, amely­nek Oroszország mérhetetlen sokat köszönhet a legutóbbi esztendőben azért, mert akkor, amikor Szovjet-Oroszország a legrettenetesebb gazdasági helyzetben kínlódott, amikor Ukraj­nában a népbiztosok tanácsának elnökéről fel­fedezték, hogy ellenforradalmár és Zirohovnak egy szép hajnalon főbe kellett lőnie magát azért, hogy le ne tartóztassák, ugyanakkor megjelent Herriot volt miniszterelnök és Pierre Cot akkori légügyi miniszter, és nem az a fontos, hogy megjelentek, hanem, hogy az orosz rádióban nyilatkozatokat tettek ar­ról, hogy milyen szép eredményeket ért el a szovjet, hogy az, amit nekik megmutattak, mi­lyen gyönyörűséges. Méltóztassanak elképzelni a kegyetlenül szenvedő és harcokat vívó orosz kispolgárságnak és munkásságnak gondolatait akkor, amikor ezek az idegen hatalmasságok országukban megjelentek és ott propaganda­előadást tartottak. (Rakovszky Tibor: Sta­visky barátai!) Ez a Franciaország odáig ment, hogy Fran­ciaországban elfogadták a szovjet katonai at­taséját, holott erről a katonai attaséról az egyik francia lap a megjelenése utáni időben azon­nal megállapította, hogy ő volt az ia katona­tiszt, aki Oroszországban megírta, hogy ^ mi­ként kell propagandát csinálni az idegen álla­mok hadseregében és megírta, hogy a kom­munista fiatalságnak nem szabad távoltartania magát a hadseregtől, hanem be kell mennie a

Next

/
Oldalképek
Tartalom