Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

Az országgyűlés képviselőházának 24 végre intézményesen megszüntettessék? Buda­pest, 1934. február 21. Kocsán Károly s. k.« Elnök: Az interpelláció kiadatik a vallás­os közoktatásügyi miniszter úrnak. Következik Kakovszky Tibor képviselő úr írásbeli interpellációja. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Dinich Ödön jegyző (olvassa): »írásbeli in­terpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz. A veszprémmegyei Dáka község határában néhai özv. Beniczky Gáborné, született Batt­hyány Ilona grófnő hagyatékát képező mező­gazdasági ingatlanokból mintegy 325 kataszt­rális holdat kitevő területet dr. Mohácsi Lajos marcalgergelyi lakos, evangélikus lelkész vette haszonbérbe. Dáka község kis- és törpebirtokosai igényt jelentettek be erre a területre, ennek dacára a vármegye közigazgatási albizottsága a dr. Mo­hácsival kötött jogügyletet tudomásul vette. Az érdekelt kisgazdák érdekeik megvédése céljából kérvénnyel folyamodtak a földmíve­lésügyi miniszter úrhoz. Szíveskedjék miniszter úr nyilatkozni arra nézve, hogy van-e tudomása arról, hogy a kis­gazdák sérelmére az ingatlant olyan egyénnek adták bérbe, akinek főfoglalkozása a lelkész­ség, és legfeljebb mellékfoglalkozásként gaz­dálkodik. Hajlandó-e a miniszter úr a dr. Mohácsi Lajossal megkötött jogügylet felbontásával sürgősen intézkedni az iránt, hogy hasonló fel­tételek mellett a hivatásos kisgazdák kapják bérletbe a. szóbanforgó területet? Budapest, 1934. február 25-én. Dr. Eakovszky Tibor s. k.« Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmí­velésügyi miniszter úrnak. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellá­ciók meghallgatására. Sorrend szerint következik Inkey Pál báró úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Dinich Ödön jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr a vagyon-, jövedelem­és kereseti adó alapjainak az egyes adózók­nál való pontos megállapítása céljából az adó­alap kipuhatolásának módját revízió alá venni és a valósággal ellentétes adóvallomá­sok után ^ kivetendő bítrságok és büntetések megszigorítása céljából az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszteni.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Br. Inkey Pál: T. Ház! Először elnézést kell kérnem a Háztól azért, hogy interpellá­cióm anyagával már harmadszor foglalkoz­tatom az interpellációk keretében, de egy­szersmind köszönetet is kell mondanom a pénzügyminiszter úrnak azért, hogy éppen a legutóbbi alkalommal e tárgyban előadott in­terpellációmra adott válasza során és az azj óta tapasztalt intézkedések során lehetővé tette, hogy abból a kérdéskomplexusból, ame­lyet eddig mindig szóvátettem ezen a címen, immár körülbelül csak ez a két kérdés maradt fenn. Ez a két kérdés kapcsolatos azzal a tény­nyel, hogy a bevalláson alapuló személyi adóknál, névszerint a vagyon-, jövedelem- és kereseti adónál az adóalap megállapításának alapjául szolgáló vallomásoknál nem találtam megoldottnak azokat a kérdéseket, amelyek­nek megoldását kívánatosnak tartottam. Hogy a vallomásokban vagy az adómorál KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. _\ '. ülése 193% február 28-án, szerdán. 121 hiányából, vagy spekulatív okokból hibák vannak, arról nem egyszer szó volt már a Házban, azt ismételni nem kell. Hogy most ezt a kérdést szóbahozom, ez azért van, mert ezeknek az adóknak kivetése ügyében kiadott miniszteri rendeletben vagy végrehajtási uta­sításban nem találtam meg azoknak a kéré­seknek teljesítését, amelyeket már többízhen a pénzügyminiszter úrhoz intéztem. Nem ta­láltam meg elsősorban az arravonatkozó in­tézkedést, amit mindenekelőtt szükségesnek tartok, hogy az adóalap megállapításánál, ki­vált olyan esetben, amikor az adóeltitkolás gyanúja fennforog, az adókivető hatóságnak megadássék a bűnügyi téren is általánosan gyakorolni szokott nyomozási eljárás minden lehetősége. Másik kérésem, amelyet már in­terpellációm során szóbahoztam s amely szin­tén nem teljesült, az, hogy az adóvallomás be­adásánál akár a vallomás beadása során, akár annak valamilyen záradékai révén, az esküvel való megerősítés előírassék. Azért tartom szükségesnek ezeket az intézkedéseket, mert hiszen, ha van az állam életében terü­let, amelyre nézve a Kúria homlokzatát dí­szítő »Justitia regnorum fundamentum« elve kell, hogy érvényesüljön, akkor az elsősor­ban az adóztatás. Az adózásnál kell, hogy az igazság érvényesüljön, az adózás igazságos­ságának alapja pedig az, hogy az adóalap a valóságnak megfelelő legyen. Ezekkel a megjegyzéseimmel, amelyekkel rámutattam arra, hogy a végrehajtási utasítás­ban bizonyos kéréseim nem teljesültek, még nem végeztem azokkal a megjegyzésekkel, ame­lyek interpellációm első mondatát indokolják, azért, mert hiszen a jövedelmi adó megállapítá­sánál bizonyos kérdések tulajdonképpen még egyáltalában nincsenek tisztázva. így például a vagyonváltozás hatása a jövedelemre olyan kérdés, amely felett még pénzügyi tudósok vi­tatkoznak, és így még nálunk sincs eldöntve; értem ez alatt a vagyon növekedésének, vagy csökkenésének befolyását a jövedelemre. Itt van azután egy másik kérdés, amit szin­tén szóba kell hoznom és ez az alkalmi üzletek­nek a jövedelmi adóval való kapcsolata, amely alkalmi üzletekre vonatkozólag a mi adókive­tési eljárásunkban nincsenek meg azok az in­tézkedések, amelyek, nézetem szerint, szüksége­sok. így például az állammal kötött üzleteknél az a rendelkezés, hogy az ilyen üzletekre kive­tendő illetékek kiszabása végett ezek az üzletek a pénzügyigazgatóságnak bejelentetnek, néze­tem szerint nem elégséges. Annak eléréséhez, amit az adóztatás terén ebben a tekintetben elérni kellene, kívánatosnak tartanám egy uta­sítás kiadását is arra vonatkozólag, hogy ezek az ügyletek a pénzügyigazgatóság adókivető osztályával is közöltessenek, hogy megállapít; ható legyen ezeknek az üzleteknek pénzügyi haszna az adóztatás szempontjából. Sőt tovább megyek. Vannak bizonyos üzle­tek, amelyeknél nem olyan világos az illetőnek a pénzügyi előnye, tudniillik nem annak, aki közvetlenül szerződést kötött az állammal, ha­nem annak, aki valami üzlet közvetítésében résztvett. Kívánatosnak tartanám abból a cél­ból, hogy az ilyen közvetítésből származó jöve­delem is megállapítható legyen, egy olyan in­tézkedés, utasítás kiadását, nemcsak minden intézménynek, de minden miniszternek is, hogy minden olyan esetben, amikor bárki vala­milyen ügyletben, anyagi üggyel kapcsolatos kérdésben eljár, közvetít, az illető neve bejelen­tendő legyen az illetékes pénzügyigazgatóság­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom