Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-245
•^^^^^" Az országgyűlés képviselőházának 24 S, mok tekintetében, a vidéki nagy törvényhatósági városok pedig tob. 200 millió pengő értékű mezőgazdasági produktumot fogyasztanak. Jelenleg exportunk 350 millió pengőt tesz ki mezőgazdasági vonatkozásban. Kassay Károly t. barátom tegnap azt mondotta beszédében, hogy az a megállapítás, mintha a vidék hozzájárulna a főváros terheinek viseléséhez, teljesen téves, mert kizárólag maga a főváros az, (Ügy van! a középen.) amely a fővárosi költségvetés fedezéséről gondoskodik. Bátor vagyok t utalni arra, hogy a főváros 300 millió pengő értékű mezőgazdasági produktumot fogyaszt és ezt az összeget 25% kiadási terheli az állam és a főváros javára. Ez főleg az állatáraknál és az állatproduktumok fogyasztásánál ütközik ki és ebből a 25% költségből, amely több, mint felerészben fővárosi vám, (Ügy van! jobbfelől.) fővárosi fogyasztási adó, kövezetvám, forgalmi adó, ezenkívül százféle olyan illeték, amit a főváros e mezőgazdasági produktumok után a vidéki termelőközönségnek számít fel. (Malasits Géza: A fogyasztó fizeti meg!) Azt mondja a közbeszóló képviselő úr, hogy a fogyasztó fizeti megl Nem mindig a fogyasztó fizeti meg, de különben sem ez a lényege a kérdésnek, hanem az, hogy ezek a különféle vámok, illetékek és fogyasztási adók túl magasak, ezek leszállíthatok és é leszállítás következményeit úgy a fővárosi fogyasztók, mint a termelők élvezhetik. Számítást tettem, amely szerint milliókat lehet megtakarítani a termelőközönség javára és ilyen körülmények között nem lehet azt mondani, hogy amikor örömünkre, itta fővárosban van minden kultúra, minden fejlettség, közegészségügyi, közgazdasági, kulturális intézmény, akkor azoknak a fejlesztéséhez nem járul a vidék hozzá; mikor egyébként is az elhibázott békebeli centralis politika folytán minden intézményt a fővárosba vontak össze (Ügy van! jobbfelől.) és a vidéki közönségnek ide kell jönnie, ide kell fáradnia, a vidéki közönség itt fogyaszt, amiből ismételten csak a főváros közönségének, magának a fővárosnak van haszna. (Ügy van! Ügy van! — Malasits Géza: A fogyasztási adó eltörlését a belügyminiszter megengedi! — Lázár Miklós: A borfogyasztási adó! — Farkas István: Mi indítványoztuk a közgyűlésen, de az egységespárt nem fogadta el és a miniszter nem járult hozzá! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy a belügyminiszter úr figyelmét felhívjam arra ... (Farkas István: Ez demagógia! A miniszternek mondja!) Elnök: Kérem, maradjon a képviselő úr csendben! (Farkas István: De ők nem fogadták el!) Berki Gyula: Ami nekünk hosszú éveken át nem sikerült, tudniillik az, hogy a fővárossal leüljünk a zöldasztalhoz és megállapodjunk. .. (Petrovácz Gyula: Kin múlott?) A fővároson múlt, mert mikor a főváros kiküldöttje megjelent a földmívelésügyi minisztériumiban, (Petrovácz Gyula: Nem volt a fővárostól senki a tárgyaláson!) megígérte, hogy a főváros közgyűlése elé vi sízi ezt a dolgot, de azt mondotta, hogy nem meri odavinni, mert az autonómia ebben a kérdésben nem osztana az ő felfogását, (Petrovácz Gyula: Az egy hivatalnok volt és nem az autonómia! — Farkas István: Ki volt az 1 ? Tessék megmondani a nevét!) Három esztendeig folyt a megbeiszélés, de teljesen eredménytelenül. (Zaj. — Elnök csenget) Ezt megállapították, de egyben megülése 1934 február 28-án, szerdán. 107 állapítást nyert az is, hogy a MÁV-val abban az irányban folytatott tárgyalások, hogy a mezőgazdasági produktumok költségét a belső fogyasztásban csökkentsük, mégis eredményre vezettek, mert a MÄV 20%-kal mérsékelte a viteldíjat, ellenben a főváros kiküldöttje nem volt hajlandó a kormányzattal erről a kérdésről komolyan tárgyalni. (Petrovácz Gyula: Az nem volt a főváros kiküldöttje! Egy hivatalnok volt!) Nagyon melegen ajánlom a t. belügyminiszter úr figyelmébe ezt a kérdésit, annyival is inkább, mert súlyt helyezek arra, hogy a fővárosi pártok vezetősége is tudomást szerezzen arról, hogy eddig a kormánynak minden ilyenirányú törekvése meghiúsult a főváros magatartásán. (Zaj a balközépen.) Ennek a javaslatnak harmadik indoka az, mélyen t. Ház, hogy a közigazgatás egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb legyen. Ez a nagyközönség érdeke. Senki sem szállhat vitába afelől, hogy a főváros közigazgatását igenis, ezen szempontok figyelembevételével jobban is el lehet látni. Mi nem vonjuk kétségbe a fővárosi pártok munkásságát, annak eredményeit tíz esztendő alatt, az ő érdektelenségüket és önzetlenségüket; mi nagyon jól tudjuk, hogy a főváros tanácsa sokszor ötlettermelő tanács volt, amely a főváros különféle institúcióinak fejlesztésére hozott ötleteiket és gondolatokat, de amellett állítjuk, hogy az eddigi közigazgatás a felsorolt szempontoknak teljes mértékben nem felelt meg. Bátor vagyok utalni egy másik indokra is, amely ezt a javaslatot idehozta. Ez az üzemek kérdése. Nem akarok idézni ellenzéki vezető férfiaknak az üzemekről tett nyilatkozataiból, évekre visszamenő nyilatkozatokkal nem akarom alátámasztani felszólalásomat, (Jánossy Gábor: Csak támaszd alá!) de igen élénken emlékszem számos vezető túloldali képviselőtársam felszólalására, amikor üzemi reformokat sürgettek, sürgettek pedig fővárosi és állampénzügyi szempontból és a közönség teherbíróképességének szempontjából. Ennek a^ javaslatnak az is egyik indoka, amit a törvényjavaslat 25. §-a mond, amely szakasz annyira ominózus és amelyről majdnem minden szónok beszédében esett szó. (Olvassa): »A belügyminiszter abból a célból, hogy a székesfőváros költségvetésének egyensúlya biztosíttassék, hogy a teherviselő közönség érdekében a székesfőváros háztartásában és üzemi gazdálkodásaiban fokozott takarékosság érvényesíttessék és végül, hogy a székesfőváros közigazgatásának vitele célszerűen és a gazdaságosság követelményeinek megfelelően szabályoztassék, ia jelen törvény életbeléptetésével egyidejűleg tervezetet bocsát ki.« Ettől az intézkedéstől és a felhatalmazási törvény ezen rendelkezésétől várjuk, hogy megvalósuljon ennek a javaslatnak az a negyedik indoka is, hogy a közüzemi kérdésben tiszta helyzet teremtessék. Lehet, hogy itt sok mese van, lehet hogy itt sok demagógia van, a sajtó és a közélet terén az üzemekkel kapcsolatban, de mi tiszta képet akarunk, főleg pedig azt akarjuk, hogy a mai nehéz körülmények között élő fővárosi lakosság a közüzemi, közfogyasztási cikkeket, mint a villanyt és a gázt, olcsóbban fogyaszthassa és hogy a közüzemeknek másik csoportja, a közlekedési üzemek, a villamos és az autóbusz is bizonyos mértékben még érvényesítse a takarékossági szempontokat. Lehet, hogy ez nehéz feladat, lehet az is, hogy bizonyos vonatkozásokban apró-cseprő 17*
