Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-238

392 Az országgyűlés képviselőházának 238. mondja ki, hogy Büchler József országgyűlési képviselő mentelmi joga ebben^ az ügyben nem sértetett meg és további intézkedésre nincs szükség. Elnök: Kíván valaki szólni"? Esztergályos János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna! T. Képviselőház! Egészen különösnek tartom, hogy a mentelmi bizottság egy mentelmi jogsérelem elbírálásánál az érdekeltek elfogult és egyoldalú jelentésére támaszkodik és megelégszik azzal, hogy a belügyminiszter úr bemutatja azoknak a csendőröknek jelentését, akik ellen vádat emeltek. Szerintem ebben az esetben a csendőr a vádlott, a vádlottnak pedig egy régi elv szerint joga van hazudni. Elnök: Joga van tagadni! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kéthly Anna: Ezt Zsitvay Leó mondta, tehát azt hiszem, nagyon előkelő forráshoz nyúltam, amikor őt idéztem. (Mozgás.) Képviselőtársam bejelentette mentelmi jogának megsértését a csendőrök bánásmódja miatt azért, mert a csendőrök őt letartóztatták, szabad mozgásában akadályozták és erre a belügyminiszter úr ugyanazoknak a csendőröknek jelentését adja át a mentelmi bizottságnak, s a mentelmi bizottság ezt a jelentést minden további nélkül, mint valóságot elfogadja. A csendőrnek legtermészetesebb érdeke az, hogy képviselőtársam bejelentésével szemben a maga verzióját adja elő, hiszen ha a valóságot adná elő, az reánézye — remélem legalább — olyan súlyos következményt vonna maga után, hogy az alól akármiféle eszközzel is, de ki akar bújni. De még akkor is, ha ezt az elfogult és a csendőr saját érdekében készült jelentést nézzük, egészen különösnek tartom, hogy a mentelmi bizottság nem állapította meg a mentelmi jog sérelmét, hiszen jelentés tele van ellenmondásokkal. En nem vagyok jogász, de ha t. képviselőtársam, aki a mentelmi bizottságnak előadója, ezt jogászi szemmel végignézi, egymásután minden sorban rábukkan az ellenmondásokra. T. Ház! Azt mondja itt a jelentés (olvassa): K . . nevezettek nem igazolták magukat kielégítően.« A képviselőknek van egy rendes képviselői igazolványuk, amely arcképpel van ellátva. Ezt az igazolványt mutatta fel Büchler József képviselőtársunk ez előtt a csendőr járőr előtt. Nem tudom, mi az még, amivel ezenfelül és ezenkívül kielégítően igazolhatta volna magát a csendőr előtt? Később azt mondja a jelentés (olvassa): »... a két idegen közül az egyik magát Büchler József országgyűlési képviselőnek mondja, de ezt kellőleg nem akarja igazolni.« Még elképzelni is lehetetlen, hogy valaki, aki egy csendőrrel áll szemben, akkor, ha őt igazolásra szólítja fel s ha úgy szólítja fel igazolásra, ahogy ebben az^ esetben történt, hogy a szuronyt ráfogta és szuronyszegezve beszélt vele, az ilyen szituációban valaki a kellő igazolást elmulasztaná vagy meg akarná tagadni. Később azt mondja egy helyen a jelentés (olvassa): ». . . Esztár község főjegyzője kérte a járőrt, hogy miután a helyi szociáldemokrata csoport feloszlott, ő és a volt vezetőség is kérik, hogy nevezett országgyűlési képviselő a község nyugalma érdekében tervezett látogatáiSától tekintsen el.« A jegyzőnek erre semmiféle joga nem volt, legkevésbbé volt joga ahhoz, hogy ezt a kérést, amelyet ő kérésnek állít be. ülése 193% január 25-én, csütörtökön. a járőrökön keresztül közölje a képviselővel. Azt képzelem, — legalább nem tudom, hogy ez így van-e még — hogy Magyarországon még van annyi szabadság, hogy ha valaki egyik vagy másik községbe el akar menni, ehhez nem kell sem a főjegyzőtől, sem a csendőr járőrtől engedélyt kérnie s ha a főjegyzőnek esetleg ez ellen kifogása van, akkor ezt egyszerűen a csendőrjárőr közvetítésével akadályoztassa meg. Azt mondja a jelentés, hogy (olvassa): »Kun István kismarjai lakos, fuvaros, vallomása szerint a csendőrök Büchler József képviselővel udvariasan beszéltek.« A képviselőtársam felemlítette a mentelmi bizottságban is, mentelmi bejelentésében is azt a durva hangot, amellyel a csendőrök vele értekeztek. Nos, ha ezzel szemben egy fuvaros, aki őket odavitte, viszont az udvarias hangról beszél, akkor méltóztassék elképzelni, hogy elZ EL fuvaros ott marad abban a községben, annak a főjegyzőnek és azoknak a csendőröknek — hogy úgy mondjam — a »hatáskörében«, tehát a mentelmi bizottság az ő vallomását sem fogadhatta volna el egy ilyen jelentés alapjául. Azt mondja a jelentés (olvassa): »Egyébként is nevezett képviselő . . . törvényhozói hivatása gyakorlásának szabadságában és függetlenségében nem akadályoztatott.« Ha őt ilyen körülmények között szuronnyal és esendőrjárőrrel felkérik, hogy egy községbe ne menjen be, akkor ez szerintem olyan tökéletes, el nem tussolható és el nem tagadható akadályoXJCIS ti ci törvényhozói hivatás gyakorlásának, hogy nem is tudom, minek kell hát történnie, hogy ezt valóban ilyen módon minősítsék és a törvényhozói hivatás gyakorlása megakadályozásának ismerjék el. TTjból hangsúlyozom, hogy az ilyen ellenmondásokkal teli jelentés, amelyet az érdekelt vádlottak adtak le a mentelmi bizottságnak, semmiesetre sem szolgálhat a megállapítás alapjául. En tehát kérem, hogy ezt az ügyet a Képviselőház adja vissza a mentelmi bizottságnak azzal, hogy ennek alaposabb és a nemérdekelt vádlottakkal való kivizsgálását sürgősen rendelje el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Van valaki még feliratkozva? Esztergályos János jegyző: Senki! Elnök: Szólásra senki sincs felírva, szólni senki sem kíván, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kéthly Anna képviselőtársunk egy ellenindítványt tett . . . (Farkas István: A kérdés feltevéséhez kérek szót.) Tessék. Farkas István: Kérem a határozatképesség megállapítását. Elnök: A képviselő úrnak ehhez joga van. Elrendelem a Ház határozatképességének a megállapítását. Kérem a jegyző urat, méltóztassék a jelenlevőket megszámlálni. Esztergályos János jegyző (megszámlálja a jelenlevő képviselőket): Huszonhat! Elnök: T. Képviselőház! A jegyző úr jelentése szerint nem vagyunk ötvenen, így . . (Felkiáltások jobbfelől: Huszonnyolcan vagyunk! Harmincan vagyunk!) Akkor sincs ötven. Nem azt mondtam, hogy huszonnyolcan vagyunk, hanem azt, hogy nem vagyunk ötvenen. A Ház nem határozatképes. Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést újból megnyitom.