Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 23 olyan faja is, mint amilyenhez az imént szerencsénk volt. (Farkas István: Kores fajtája!) T. Ház! Egyébként, ha a dolog nem volna olyan szomorú, akkor nevetni lehetne azon, hogy micsoda exponensei, micsoda reprezentánsai akadnak ebben az országban és ebben a parlamentben egy olyan irányzatnak, amely állítólag a népnek, a nemzetnek szociális haladását tűzte ki programmjául. Azt kell mondani, hogy a náciknak, a magyar náciknak itt ebben a parlamentben való megjelenése nem jelent mást, mint azt, hogy ennek a halálosan beteg magyar parlamentarizmusnak az ő személyükben, az ő politikai fellépésükben a hullafoltjai mutatkoznak és ütköznek ki. (Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) Ahol a politikának, a politizálásnak és a politikai állásfoglalásnak ez a fajtája elszaporodik, ott mindenféle alkotmányosságot, mindenféle parlamentarizmust és demokráciát elfojtanak, s ahol az ország olyan szerencsétlen, hogy uralomra juthatnak, ott minden alkotmányosságot és minden parlamentarizmust megölnek. Mutatja ezt a német példa, ahol a munkásosztály régi szociális vívmányait a leggyalázatosabban elkobozták és elkobozzák, ahol a munkásosztály jogait eltiporják és eltapossák, ahol a munkásosztály szervezeteit lerombolták és ahol a munkásosztály szervezeteinek becsületes módon megszerzett vagyonát elrabolják és ellopják. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Minden országban s egész Európában, ahol ilyenfajta jelenségek mutatkoznak, védekeznek ; a demokrácia komoly hívei az ilyen jelenségek ellen, védekeznek a parlamentarizmusnak és a demoltráciának ilyen beteg, ilyen elfajzott jelenségeivel szemben. Mindenütt, ahol komolyan védelmezik a demokráciát, ahol igazi parlamentarizmust és igazi alkotmányosságot akarnak, az ilyen elemeket már a parlamentekből is kisöprűzik. Ausztria számos tartománygyűlésében nemcsak a szociáldemokraták, de becsületes keresztény gondolkodású férfiak is kimondották szavaizataikban, hogy az ilyen politikai szélhámosok egy parlamentbe sem valók, mert ők minden parlamentnek ellenségei. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) A nép jogoknak ezeket az ellenségeit igyekeznek kitiporni a politikai közéletből mindenütt, ahol nem örülnek a politikai közélet olyan süllyedésének, mint amilyen süllyedést jelentenek és képviselnek ők világszerte. Sajnos, hogy amikor ezeket állapítjuk meg, Magyarországra vonajtkozóan azt vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy itt a hivatalos kormányzat részéről igenis van ellenük^ néha, itt-ott egy szelíd intelem, egy megintés, de voltaképpen ennek az országnak hivatalos kormányzata olyan cselekedeteket produkál, amely cselekedetek a magyar nácizmus biztatását jelentik. (Büchler József: Osztrák menekült nácik itt politizálnak, izgatnak, agitálnak! A legnagyobb disznóság!) Biztatást jelent az a hivatalos kormányzati politika, amely itt, ebben az országban megnyilvánul. Aki ezt kétségbevonná, annak egy-két példával szolgálhatunk. Kell-e nagyobb biztatás a parlamentarizmus és a demokrácia ellenségei felé, mint az a körülmény, hogy ma akad egy magyar miniszterelnök, aki beszédében azt mondja, hogy gyűjtik az adatokat a titkos választójog számára. Azt kell mondani, hogy ez olyan politikai cinizmus, a demokráciával való akkora szembeszállás, hogy csak egészen rosszul leplezi azt a tényt, hogy itt a hivatalos kormányzatnak sem kell demokrácia», itt a hivatalos KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ?. ülése 19 3 í január 17-én, szerdán. â3Ô kormányzatnak sem kell igazi parlamentárizimus. Aki további bizonyítékokat akar arra, hogy itt a nácizmust, a fasizmust portálják, —- ha talán nem is kifejezett szándékkal — annak számára hivatkozunk a legutóbbi példákból arra, amit a kormány a fővárosi autonómia roncsainak eltakarítása tekintetében tervez, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Aki további bizonyítékokat akar, azzal szemben hivatkozhatunk arra, hogy a magyar kormány félhivatalos lapjai napról-napra a fasizmust, a hitlerizmust, a nácizmust portálják. Ilyen körülmények között azt kell mondanunk, semmi jelentősége, semmi komoly értelme sincs annak, hogyha a hivatalos kormányzat képviselője egyszer vagy máskor elítélő szavakat talál a nácizmussal szemben. De egy ilyen kormányzati politikával szemben fel kell vetni a kérdést, hogy vájjon ilyen politikával lehet-e szolgálni az ország érdekeit, lehet-e szolgálni a revíziót? Ilyen politikával a revíziót lehet kompromittálni, ilyen politikával a revíziónak lehet ártani és hogyha itt napról-napra akadnak felszólalók, akiknek hazafiassága és nemzeti érzése iránt ne^n lehet kétség, de akik bizonyítják, hogy a revízió szempontjából arra volna szükség, hogy itt demokratikus politikát folytassunk, hogy ne olyan politikát, ne olyan kormányzatot csináljunk, amely minket gleich schaltol Németországgal, akkor ideje volna, hogy ezt a magyar kormányzat végre figyelembevegye. Annak semmi jelentősége sincs, ha a miniszterelnök úr egy-egy kortesbeszédében felszólítja Festetics Sándor grófot, hogy 40.000 holdjával ő kezdje meg a szocializálást. Ha Festetics Sándor gróf ezt akarná, akkor nem volna náci(Derültség a baloldalon) Festetics gróf azért csatlakozott a nácikhoz, hogy az ő negyvenezer holdját megmentse, (Ügy van! a szélsőbaloldalon ) Festetics gróf azért csatlakozott a nácizmushoz, hogy megszerezze, megóvja és megtartsa magának a további jogot a magyar parasztság megnyúzásához, a magyar paraszt kizsákmányolásához. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Azért találjuk mi sajnálatosnak nemcsak a nácizmusnak itt való fellépését, hanem azt az antidemokratikus és antiparlamentáris kormányzatot is, amelyet kárhoztatnunk kell és amely ellen napról-napra küzdünk és amellyel szemben, sajnos, ez a törvényhozás olyan _ kevés eredményt tud felmutatni. Azért mondjuk mi, hogy a magyar nácizmus elleni harc komolyságában a kormány részéről egyszerűen nem hiszünk. Ha a kormány komolyan harcol a nácizmus ellen, akkor igazi alkotmányosságra törekedjék. Aki pedig igazi alkotmányosságot akar ebben az országban, az nem törekszik maga is olyan törvények keresztülhajtására, amelyek a fasizmus behozatalát jelentik ebben az országban és az ország életében. Aki a nácizmus ellen akar harcolni, az nem kokettál a hitlerizmussal, a fasizmussal, aki a nácizmust igazi veszedelemnek tartja, az kell, hogy végre arra az útra térjen, amit mi oly régóta követelünk és sürgetünk: a demokratikus reformok útjára, ami nélkül nemcsak a nácizmus, ez a politikai kolera fog itt terjedni, hanem elpusztul az egész magyar alkotmányosság és elpusztul vele az ország is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Az elnök úr napirendi javaslatát nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) U