Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-229

Az országgyűlés képviselőházának 229. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Felkiáltások a báloldalon: Arról beszél — Propper Sándor: Mennyire rajta van!) Friedrich István: Wolff Károly akkor nemcsák a keresztény politikai irányzatot képviselte ott, hanem mint a birák és ügyészek egyesületének elnöke, egy nagyon előkelő tisztviselői kart is képviselt. (Ugy van! a baloldalon.) Wolff Károly a magyar tisztviselői társadalomban mégis mint vezetői egyéniség szerepel. Ha tehát én tisztviselő volnék és láttam volna, hogy Wolff Károlyt a Vigadóban milyen szívesen fogadják és még ki is tüntetik utólag, akkor én mint tisztviselő joggal azt gondolhattam volna, hogy Wolff Károly után kell mennem, ha guvernementális akarok lenni, stb., stb. (Derültség.) Egyszerre jöttek a hullámok, a tisztviselők nem tudták, mit csináljanak, tehát beszervezkedtek Tabódyhoz. Amikor be voltak szervezve Tabórlvhoz, jött az, hogy az egész visszakozz és el kellett menniök a budai Vigadóba. (Derültség.) Most tessék elképzelni, Ihova fog itt fejlődni ez a nemzeti egység, mikor ez a hisztéria már azt is kiváltotta a miniszterelnök úrból, hogy egyszerűen szemünkre veti nekünk, hogy mi a legutóbbi időben Bethlen István t. képviselőtársunk londoni, angliai szereplésével meg voltunk elégedve s arról dícsérően nyilatkoztunk. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, az urak ma nem voltak itt, amikor Bethlen István bejött a terembe, Griger t. képviselőtársam beszéde közben és Griger — nagyon helyesen — rögtön üdvözölte Bethlen Istvánt. (Helyeslés a jobboldalon. — Éljenzés és taps.) Nagyon természetes, hogy mi öreg ellenfelei is megtapsoltuk. Örülünk, ha kint bárki -sikereket ér el és hálával tartozunk neki. Elmegyünk mi a hadakozásban messze, de arra senki sem kapható, hogy odáig elmenjünk, hogy ezt az örömünket kifejezésre ne juttassuk. Most engedelmet kérek, azt mondta Gömbös Gvula a budai Vigadóban, hogy a Bethlenféle 'hazajövetelnek valami mellekdongese van. Nincs semmi mellékdöngése. Egy órán keresztül kritizáltam a Bethlen-uralom pénzügyi gazdálkodását. Ha a londoni sikerekre kerül a sor. akkor mint objektív törvényhozó nem mondhatok mást, mint hogy gratulálok és örvendek. Nincs itt semmiféle mellékdöngicselés. És Gömbös Gyulának is tapsoltam itt, az urak szinte haragudtak rám eleijite, hogy mennyit tapsolok. (Derültség. — Heaj Imre: Timeo Danaos!) Nincs egy éve sem annak, hogy ő azt mondta: testvérek, nem akarok többé a lelkeken tiporni. Otthon, a rádiónál is tapsoltam. (Élénk derültség.) Itt is tapsoltam. Amikor később azt mondta, hogy ő a titkos választójog híve, megint tapsoltunk. Ha valaki ilyesmit mond, hogy azt így fogja csinálni, természetes, hogy az ember örül és tapsol. Nem tudom, rám is célzott-e a miniszterelnök^ ur, de nekem semmiféle udvarlási szándékom nincs Bethlen István körül, sem őkörülötte. Mi ezentúl is a barátaimmal mindig objektíve es szerény tehetségünkhöz képest fogunk orientálódni és állástfoglalni. A többi az urak háziügye, amibe mi nem avatkozunk be^. ' Az álláshalmozások tekintetében Imredy Béla miniszter úr a nyári vakáció előtt megígérte itt a Házban, hogy ebben a kérdésben ősszel még intézkedés fog történni. Elismerem, hogy ebben a törvényjavaslatban erre vonatkozólag van valami, de természetes, hogy ez nagyon kevés. Odáig is elmegyek, hogy elisKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 19SS december íU-én, csütörtökön. 123 merem, hogy az államkincstár körüli álláshalmozások megszüntetése által nem lehet sokat megtakarítani. Lojálisán elismerem. Van azonban ennek egy etikai oldala, amely ránk nézve, mint törvényhozókra tarthatatlan. Nem tudunk I abba belenyugodni, —- és ezt tessék kérem végre valahára szívesen tudomásu. venni — hogy amikor az országban ilyen példátlan nyomor van, s amikor a kultuszminiszter úrnak — talán egészen helyesen — meg kell tiltania a tanároknak és tanítóknak a magánleckeórákat, akkor a törvényhozás berkeiben még mindig legyenek olyan urak, akik az államkincstár részéről két-háromféle címen és azonkívül még valami államilag alimentált intézettől fizetéseket húzzanak. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Értsék meg, senkit sem akarunk ezzel megbántani. Elítélem mindig azt a szándékot, hogy minduntalan más emberek zsebében kotorásszunk és kétségbeeséssel látom, maholnap odafajul az életünk, hogy az emberek azt lesik, hogy a másiknak miből telik betevő falatra, de lehetetlen a közvélemény előtt ezt az állapotot tovább megvédeni. Tessék kimenni a hegyvidékre Budapest közelében. A budapesti államrendőrség legényei 10—15 fokos hidegben közönséges pantallónadrágban és kis cipőben állanak őrt. Nem kaptak sem meleg bricsesznadrágot, sem halinacsizmát. Most tessék elképzelni, ha ott tartunk a takarékosság terén, ihogy a 10 fokos hidegben őrtálló rendőrnek már nem tudunk ruhát adni, az Isten áldja meg, nem tűrhetjük tovább azt, hogy itt körülöttünk egyesek, mint törvényhozók, 4—5 fizetést élvezzenek. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Még egy érdekes momentumra akarom felhívni a miniszter úr figyelmét ezzel kapcsolatban, A Bszkrt.-ról van szó. A Bszkrt.-nak nyugdíjasai vannak; valami 1600 nyugdíjasról van szó, akiknek külön nyugdíjalapjuk van, s ezt a nyugdíjalapot a Bszikrt. használja, mint forgó vagy beruházási tőkét kezeli és ezért kamatot f fizetv a nyugdíjalapnak. A Bszkrt. nyugdíjalapjának évenkint másfélmillió pengő feleslege van. Ezek a Bszkrt. nyugdíjasok azelőtt egyáltalában nem voltak közalkalmazottak, hanem részvénytársasági alkalmazottak, magánalkalmazottak voltak, akik 30 évén keresztül befizették a nyugdíj-járulékot, s akiknek az ő magántulajdonukat képező nyugdíjalapjuk van. Ez a nyugdíjalap nem passzív ,hanem aktív. Most mégis egy rendelkezés alapján ezek a szegény emberek 30 százalékkal kevesebbet kapnak a saját pénzükből, mint amihez nekik joguk van. Utánajártam a dolognak s nagynehezen kiástak egy rendelkezést, amelynek az indoka az, hogy nem jó vért szülne, ha a Bszkrt.-nyugdíjasok több nyugdíjat élveznének, mint más állami intézet, vagy közlekedési vállalat nyugdíjasai. (Gáspárdy Elemér: Nagyon helyes! Egyenlő elbánás! — Élénk ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Maguk fizették be a saját pénzükből. — Sándor Pál: Az ő tulajdonuk. — Büchler József: Hol a magántulajdon szentsége! — Zaj.) T. Képviselőház! En neon takarok csatlakozni sem a himnuszokhoz, sem az elítélésekhez, amelyek a tisztviselőtársadalommal ^ kapcsolatban itt elhangzottak. Mi 1919-ben választójogi rendeletünkbe azért vettük be azt^a rendelkezést, hogy az állami tisztviselők képviselőkké választhatók, anélkül, hogy statusukból ki kellene válniok, mert alkotmány ozó nemzetgyűlést akartunk egybehívni, és ezért igenis 17