Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-228
Äz országgyűlés képviselőházának 228 Az eladó neve és lakhelye: Az olasz jutaszindikátus. Érthetetlen, hogy amikor Olaszországgal a legnagyobb barátságban vagyunk, olasz árukat sem engednek be. (Rakovszky Tibor: Ugyanez van a rézgáliceal ! — Rassay Károly: Jobb volna pedig, mint hogy narancsot engednek be.) Az engedély megadása után nevezett jutagyár 'kérelme ügyében (Zaj a jobboldalon.— Halljuk! Halljuk! bafelől.) május 27-én, tehát három nappal később, a kereskedelemügyi miniszter úr azt a végzést hozta: «az engedélyt nem adom meg. A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter rendeletéből: Olvashatatlan aláírás, miniszteri osztálytanácsos. A kereskedelemügyi minisztérium körpecsétje.» Ennél nem is kellene többet mondanom, mert azt hiszem, hogy ezzel az egy beadványnyal be van bizonyítva, hog-y igenis adtak be beadványokat és akartak behozni olcsó zsákokat, de ezt nem tudták véghezvinni. Annál feltűnőbb ez, miután akkor, amikor nekünk a vidéken 6 és Va pengős búzánk van, fontos, hogy minden fillért, amit zsákért ki akarunk vinni, olcsó zsákokért tudjunk kivinni. A gabonakereskedők az újabb időkben beadtak heremagszállítás céljára szolgáló 100.000 darab zsák behozatala iránt egy kérvényt. Egyszerűen elutasították. Az OMGE azt állítja, hogy a zsákok kétszer, háromszor olyan drá gák Magyarországon, mint másutt. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Én ezt nem találtam így. (Zaj a jobboldalon.) Én azt hittem, hogy ez a kérdés, amely igazán a mezőgazdaság egyik legfőbb kérdése, önöket érdekelni fogja. (Jánossy Gábor: Hát engem érdekel! Halljuk! Halljuk! — Mozgás a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy ez az árkülönbség nem olyan nagy. De legyen szabad most rátérnem arra, hegy ezek a^ zsákok voltaképpen hányadrészét teszik ki értékben annak a gabonamennyiségnek, amelyet mi kiviszünk. Ez, azt hiszem, nagyon fontos szempont. Kiszámítottaoi, h^gy pl. a babnál 13%-on felül van ez. A búzánál pedig — ha 8 pengőt veszek alapul s nem a lenti árakat, nem akarván feketébbre festeni a helyzetet, mint szabad — mondom, ha 8 pengős búzaárat veszek alapul, amely a legdrágább búzaár ma, akkor a búzánál 22%-ot tesz ki. (Felkiáltások a baloldalon: Borzalmas!) Ha 7 pengő 50 filléres árat veszek a búzánál, akkor 23*4%-ot tesz ki, a lisztnél csak 5*16%, a kölesnél 20%, a ciroknál 32%, a rozsnál nem is merem kimondani, olyan botrányos a százalék. Némelyek szerint majdnem annyi a zsák ára, mint a rozs ára. Nézetem szerint 60—70%-át teszi ki a zsák ára a rozs árának. (Ulain Ferenc: Agrár irányzat! — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Miután a juta külföldi nyersanyag, azt lehetne mondani, hogy jogos talán ez az ár, mert drágább lett a juta és mert nem azonos árakon gyártják. De mindenütt ugyanabban az árban veszik a jutát, mint nálunk, itt tehát különbség nem lehet. Arról lehetne szó, hogy drágábbak a munka* bérek. De nálunk erről sincs szó, mert a munkabérek nálunk lényegesen olcsóbbak, mint bárhol másutt a világon. Lehet arról is szó, hogy a valuta tekintetében olyan emelkedés történt, ami indokolja azt, hogy nekik ezt a drága árat fenn kell tartaniok. Én sohasem szoktam felületes munkát végezni és kikerestettem a jutaárfolyamokat 1931-ből. 1932-ből és 1933-ból. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. ülése 1933 december 13-án, szerdán. 85 Sándor Pál: Esedezem még egy negyedórái meghosszabbításért. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Sándor Pál- Mondom, kikerestetteím a jutaárfolyamokat az említett évekből angol font sterlingben s nagyon kérem, legyenek szívesek a számokat megjegyezni, mert még több ilyen szám jön. Nem is megyek vissza 1931-re, amikor drágább volt a juta, hanem csak 1932-t veszem alapul s azt találom, hogy márciusban 18 7 /s a juta tonnánként angol font sterlingben. (Zaj a baloldalon.) Ugyanabban az évben júniusban 14 7 /s-ra ment vissza, szeptemberben megint emelkedett 17 3 /s-ra, 1933-ban, márciusiban, amely a fő hónap, ismét 14 M volt a juta árfolyama, tehát körülbelül 20%-kai volt olcsóbb, mint 1932-ben. De megnéztem a londoni kifizetéseket is. A londoni kifizetés 1932 márciusában 21*53 volt, júniusban 20*70, 1933 márciusában 19*67, tehát konstatálom, hogy szintén olcsóbb lett. Nem is akarok beszélni 1931-rŐl, amikor 27*85 volt a font. Itt sem találom azt az aequivalenst, amiért ennek az árnak drágábbnak kell lennie. Hiszen konstatálom, hogy a gabona árának körülbelül egynegyedrészét a zsák ára teszi, s ha ezt így hagyjuk, noha nincs szükség rá, ez frivolitás. Németország már segített magán. Németországban nem csere tárgya a juta. Németországban meg van tiltva a juta bevitele, s ott pótanyagokból csináltak jobb és olcsóbb zsákokat. Kérdem, miért nem volt meg nálunk ez az előrelátás, amely Németországban már régóta megvan. Miért nem tudunk mi is olcsóbban produkálni? Azért, mert ott van a hatalmas kartell, amelynek protektorait nem ismertem soha, nem ismerem most sem, de ennek a hármas kartellnek meg kell találnia a maga számítását. (Ulain Ferenc: Földmívelésügyi miniszteri osztályfőnök lesz a protektoruk!) De folytatom argumentumaimat. A legnagyobb frivolitás a következő. (Ulain Ferenc: Egész biztosan valami afféle!) Azt a 22%-ot, amit a miniszteir úr a zsákgyáraktól kicsikart, mielőtt a miniszter úr tárgyalt volna, az exportőröknek akarták juttatni. Az exportőrök voltak olyan hazafiasak és nem fogadták el. Meg kell őszintén mondanom, hogy nemcsak hazafiasságból tették ezt, hanem ez érdekükben is volt, mert drágálták a zsákot. A miniszter úr ebben az egy esetben nem volt jól informálva és kár, hogy nem fordult hozzánk információért, amint mindig kár, ha nem fordulnak hozzánk információért. Meggyőződésem az, hogy azok után, amiket most ki fogok fejteni, a miniszter úr igenis igazat fog nekem adni és koncedálni fogja, hogy itt lehet nnég további segítséget nyújtani. Maradjunk ennél a 22%-náL Azt mondja Fenyő az ő cikkében, hogy (olvassa): «5—6%-os árredukcióis alkalmas arra. hogy a legsúlyosabban megrázza egy termelési ágnak az alapját.» Ha tehát 5—6% alkalmas erne, akkor hogyan volt szabad két évig 22%-kai drágábban adni a mezőgazdaságnak a zsákokat. S ha most azt mondja maga Fenyő, hogy 5—6% alkalmas erre és ezek a gyárak a miniszter úr első szavára 22%-ot engedtek, akkor hol van e két körülmény között az összhang, akkor nem frivolitás-e az, hogy eddig 22%-kai többet számítottaki De még tovább megyek, miniszter^ úr! A miniszter úr csak a gabonazsákokra szállította le ezeket a díjakat. Itt van azonban a többi
