Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

68 Az országgyűlés képviselőházának 22i nőségét elnyerte. Lehetetlenségnek tartom» hogy már a mai képviselőkre is kimondja a törvény azt, hogy nem mehetnek vissza, mert ez nagy jogfosztás lenne. Hiszen ők^ nem voltak ennek tudatában, amikor vállalták a mandátumot (Petrovácz Gyula: Jóhiszeműen vállalták!), jóhiszeműen vállalták, tehát a legelemibb, amit meg kell a törvénynek adnia, az, hogy azokra a képviselő-tisztviselőkre, akik ennek a parlamentnek tagjai, akik tehát a törvény életbeléptetése előtt kapták a mandátumukat, ez a rendelkezés ne vonatkozzék. (Helyeslés.)) Erre vonatkozólag egy f indítványt is adok majd be, amelyet a részletes tárgyalásnál leszek bátor előterjeszteni. Gáspárdy t. képviselőtársam több ízben foglalkozott a székesfőváros tisztviselőinek fizetésével. Magam is helyeslem' azt, hogy ne legyenek sem a fővárosnál, sem az államnál, de még a magángazdálkodásnál sem a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett olyan fizetések, amelyek kihívóak, amelyek joggal elkeseríthetik azokat az adózókat, akiknek adófilléreiből ezeket a nagy fizetéseket fizetik. (Jánossy Gábor: Gáspárdy esak ezt kifogásolta!) Gáspárdy t. képviselőtársammal ebben a tekintetben száz százalékig egyetértek. Ha azonban a statisztikát figyelem, akkor azt látom, hogy sem az államnál, sem a fővárosnál nagyfizetésű tisztviselők a közigazgatásban már nem igen vannak; ha vannak, akkor csak szerződések alapján vannak, tehát a szerződéseket kell akár az üzemekben, akár egyéb helyütt megsemmisíteni, hatálytalanítani és ezek részére is új fizetéseket megállapítani. Minthogy visszatérő dolog, hogy a székesfőváros tisztviselői sokkal jobban vannak díjazva, mint az állami tisztviselők, vettem magamnak a fáradtságot, hogy a Statisztikai Évkönyvből, amely most legújabban jelent meg, kiírtam magamnak azokat az adatokat, amelyek az állami és városi tisztviselők fizetését tartalmazzák. Az átlagot kell venni, mert csak akkor tudjuk megállapítani, hogy általában miiyen nagy az államnál a fizetés és milyen nagy a fővárosnál. Az átlag az állami tényleges férfialkalmazottaknál 3671 pengő évi fizetés, a fővárosiaknál pedig 3557 pengő. Méltóztatnak tehát látni, hogy az átlag kisebb a fővárosi tisztviselőknél, mint az államiaknál. A nyugdíjasoknál, ami különösen ennél a törvénynél fontos, a férfiak átlagos évi nyugdíja 4146 pengő az államiaknál, a városiaknál pedig 2580 pengő. A női nyugdíjasok évi átlagos nyugdíja az államnál 1701 pengő, a városnál pedig 1433 pengő. Méltóztatnak tehát látni, hogy milyen nagy különbség van nem a városiak, hanem az államiak javára. Az altiszteknél és egyéb állásúaknál az államiak évi átlagos fizetése 1922 pengő, a városiaknál pedig 1711 pengő. A nagy fizetéseknél pedig azt látom, hogy 24.000 pengőn felüli évi fizetéssel az államnál összesen 12 állás van, a fővárosnál pedig 3. A magánalkalmazottaknál 292-őt •mutat ki a statisztika. De a csökkentéseknél látok bizonyos szociális szempontot. Minthogy tárgyilagos akarok lenni a bírálatnál, erre is rá kell mutatnom. Azt látom, hogy a békebeli tisztviselői fizetésekhez viszonyítva a mai fizetéseket, az államnál a legfelsőbb kategóriában, vagyis a legmagasabb fizetést élvezőknél 48*28 %-os csökkentés van, míg a legkisebb tisztviselőknél 1660%, a fővárosnál pedig a legmagasabb fizetésnél 41%, a legkisebbnél 9'56% a csökí. ülése 1933 december 13-án

} szerdán. kentés. Az altiszteknél 16% csökkentés van a legmagasabb fizetésnél és érdekes, hogy a kisebb fizetéseknél már plusz van, vagyis magasabbak a kezdőfizetések, mint a békében voltak, mégpedig 11%-kai. Ugyanez a helyzet az ideiglenes tisztviselőknél is. Az államnál nincsenek ideiglenes tisztviselők, de a fővárosnál vannak, mégpedig tíz osztályba sorozva. Amíg a legelső fizetési osztályban 36% csökkentés van, a legkisebb fizetési osztályban 51% plusz mutatkozik, vagyis 51%-kal kapnak többet, mint a békében. A főváros tehát nem a nagy-, hanem a kistisztviselőknél fizet többet, mint az állam (Petrovácz Gyula: Szociális érzékre vall!) és kimutatható, hogy àz átlag kisebb a fővárosnál, mint az államnál. T. Ház! Ha már a fővárosnál tartok, legyen szabad egy-két szóval kitérnem a miniszterelnök úr tegnapi beszédére. (Halljuk! Halljuk!) a báloldalon.) A miniszterelnök úr azt mondotta Kozma képviselőtársam beszámolóján, hogy (olvassa): «A főváros a világnézeti harcok küzdőtere és éppen ezért nem egészséges és nem harmonikus a nemzet szempontjából a főváros politikai arculata.» Csodálkozom ezen a kijelentésen, hiszen Gömbös Gyula miminiszterelnök úr nagyon jól tudja, hogy nemcsak Budapesten, hanem az egész világon ma a világnézetek harca folyik és Olaszországban, Németországban, Ausztriában és mindenütt, ahol nagy harcot vívnak a nemzetek, ez a harc a világnézet jegyében folyik. Sokszor "hallottam Gömbös Gyulától is azelőtt azt a kijelentést, hogy igenis, ő a keresztény világnézet alapján áll. (Berki Gyula: Most is ! — Petrovácz Gyula: Ezt mondta tegnap is ott a zsidóknak! — Jánossy Gábor: Minden magyar embernek, akár zsidó, akár nem! Minden embernek, aki magyar! — Petrovácz Gyula: Az öt első sor csupa zsidó volt!) Elnök: Csendet kérek! (Jánossy Gábor: En is ott ültem, pedig véletlenül nem vagyok zsidó! — Derültség.) Kérem, tessék csendben maradni! A képviselő urak folytonos közbesózlásaikkal lehetetlenné teszik a tárgyalást. Müller Antal: T. Ház! A túloldal is ezt mondja és el is hiszem, mert sokat ismerek közülök, akik a keresztény világnézetnek a hívei. A miniszterelnök úr ezt kifejezetten mondta, tehát akkor csak meg kellene dicsérnie, hogy a székesfővárosnál a világnézetek harcában a keresztény világnézetet képviseli az a keresztény községi párt, amely 13 esztendőn keresztül a székesfővárosnál produktív munkát végzett. Mert azt mindenkinek el kell ismernie, hogy ha van egy párt a székesfővárosnál, amely programmjának eleget tesz, az a keresztény községi párt. Elnök: Kérem, képviselő úr, tessék már rátérni a nyugdíjtörvény módosítására. (Szeder Ferenc: Ez is nagyon érdekes! — Derültség.) Ez nem tartozik ide. (Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr ezt nem is itt mondta, hanem egy beszámoló-gyűlésen. (Jánossy Gábor — a terem, közepére, a Ház asztalához jön: — Az az igazi keresztény, aki úgy szereti a felebarátját, mint önmagát! — Derültség.) A képviselő úr folyton közbeszól s még a helyét is elhagyja! (Derültség.) Müller Antal: Minthogy minden törvényünket^ így a nyugdíjtörvényt is a keresztény világnézetnek kell áthatnia, éppen ezért kívánom és joggal kívánhatjuk mindannyian, hogyúgy a fővárosnál, mint itt a parlamentben és mindenütt, a keresztény világnézet