Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

62 Az országgyűlés képviselőházának i rás megszüntetésére kiadott állítólagos utasítás tárgyában. (Szóval. Nem halasztható.) Gál Jenő — a kereskedelemügyi miniszterhez — a védett üzlet és műhely érdekében. (Szóval.) Sándor Pál — a pénzügy-, kereskedelemügyi és földmívelésügyi miniszterekhez — a zsákkartell ügyében. (Szóval.) Körmendy Mátyás — a kereskedelemügyi miniszterhez — a kézművesiparosság részére nyújtandó megsegítés tárgyában. (Szóval.) Körmendy Mátyás — a földmívelésügyi miniszterhez — az ínséggabonának természetben való visszafizetése tárgyában. (Szóval.) Propper Sándor — a belügy- és pénzügyminiszterekhez — a Budapest-környéki ínségakció tárgyában. (Szóval.) Fábián Béla — a miniszterelnökhöz — az egyetemi és a velük kapcsolatos események tárgyában. (Szóval.) Lázár Miklós — az összkormányhoz — a terményjárandóságok elmaradt fizetése tárgyában. (Szóval.) Weltner Jakab — a kormányhoz — a titkos választójog és a közszabadságok tárgyában. (Szóval.) Némethy Vilmos — a földmívelésügyi miniszterhez — a Mura folyónak a murarátkai útszakaszon az utat veszélyeztető elmosásai tárgyában. (Szóval.)» Elnök: Ezzel kapcsolatban tudomására hozom a t. Háznak, hogy a felsorolt képviselő urak interpellációikat a holnapi ülésen élő szóval kívánják megindokolni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Most pedig áttérünk a miniszterelnök úr kétrendbeli írásbeli válaszának meghallgatására. Sorrend szerint következik a miniszterelnök úr írásbeli válasza őrgróf Pallavicini György képviselő úrnak a kormány új politikai vonalvezetése és a magyar-német gazdasági kapcsolatok tárgyában folyó évi június hó 28-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, hogy a miniszterelnök úr írásbeli válaszát felolvasni szíveskedjék. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Tisztelt Képviselőház! őrgróf Pallavicini György országgyűlési képviselő úr a Képviselőháznak 1933. évi június hó 28-án tartott ülésében interpellációt intézett hozzám a berlini utazásom ügyében. Az ezen interpellációban felvett kérdésekre a következőket van szerencsém előadni: ad. 1, A berlini útról szóló hivatalos jelentés a Magyar Távirati Iroda és a "Wolff Bureau kiadásában a folyó évi június hó 18-án megjelent hírlapokban tétetett közzé. Ezen jelentésben Magyarországnak^ Ausztriához való viszonyát érintő tárgyalásról nem esik szó. ad. 2. Berlini utazásom készítette elő a talajt azon ismert gazdasági megállapodások számára, amelyekről a hírlapok szintén részletes tudósításokat hoztak. Kérem a t. Házat, hogy f ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. vitéz Gömbös Gyula sk. miniszterelnök.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga« örgr. Pallavicini György: T. Képviselőház! Azzal a villámgyors talpraesettséggel, — úgy tudom, ezzel a magyar kifejezéssel lehet a legjobban a német «Schlagfertigkeit» szót 127. ülése 1933 december 12-én, kedden. lefordítani — amely emlékeztet tényleg egy vezérkarhoz beosztott tisztnek a szokásos frissességére, hat hónap telt el, míg a miniszterelnök úrnak méltóztatott az én interpellációmra ezt az írásbeli választ megadni. (Kassay Károly: Es még szidják a bürokráciát, hogy nem dolgozik, — Zaj.) Valóban csodálatos dolog, hogy egy akkor aktuális kérdésre ilyen későn válaszol a miniszterelnök úr, amikor ennek a kérdésnek aktualitásán már régen túl vaigyunfk. Az ok, amiért mégis felszólalok, az, hogy szóvá akarom tenni, hogy a miniszter elnök ur ezzel a válaszával nem velem szemben, hanem a magyar parlamenttel szemben úgy viselkedett, mint ahogy eddig miniszterek nem igen szoktak volt a magyar törvényhozással szemben viselkedni, (ügy van! Ügy van! bal felől.) Mert a miniszterelnök úr az én június 28-án elmondott interpellációmra a június 18-iki lapokban megjelent kommünikékkel válaszol, amit elintézhetett volna akkor is, ha ez lett volna válasza, és hivatkozik olyan szerinte közismert tényekre, gazdasági téren elért sikerekre, amelyek sem akkor nem voltak közismertek, sem ma nem azok. (Kassay Károly: Jelentkezzék, aki ismeri!) Mert senki sem tud semmit azokról a gazdasági eredményekről, amelyek Gömbös miniszterelnök úr berlini útjából kifolyólag a magyar közgazdaságnak és a magyar exportnak hasznát előmozdították volna, (Kassay Károly: Mi van a cseresznyével?) Azóta a magyar külpolitikában és a világban olyan változások történtek, hogy azt a berlini utat valóban még esiaik tetézték azokkal a külpolitikai balfogásokkal, amelyeknek egyik legelső mozzanata éppen ez az elsietett berlini út volt. Azóta, úgy-e, a miniszterelnök úr szükségét is érezte annak, hogy Franciaország felé közeledjék, és mégis, amikor a külügyminiszter úr kinn volt Párizsban, ugyanakkor kellett a német helyettes kancellárnak vadászni jönnie ide és olyan nyilatkozatot tennie, amely méltán visszatetszést keltett az egész országban. (Ügy van! Ügy van! balfelol. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Idétlen nyilatkozat volt!) A miniszterelnök úr berlini útja akkoriban nagyon felkavarta az osztrák közvéleményt is és a miniszterelnök úr szükségét is látta annak, hogy azt a viszonyt, amely anynyira fontos, hogy Ausztriával mindig barátságos is^ legyen, próbálkozzék helyreállítani. De én, minthogy a legközelebbi interpellációs napon amúgy is meg akarom kérni a miniszterelnök urat, hogy legyen szíves a Ház előtt számszerűleg ismertetni (Kassay Károly: Közismert!) azokat a közismert gazdasági eredményeket, amelyek különböző külföldi útjai eredményeképpen a magyar közgazdaság terén jelentkeznek, most csak arra akarok röviden rámutatni, hogy azóta, amióta a miniszterelnök úr Németországban volt, a folyó év első kilenc hónapjában Németország felé irányuló kivitelünk egész összege 33 millió pengő volt; de ez a csekély kivitel, mely 1931. évi kivitelünknek csak fele, úgy jött létre, hogy az úgynevezett befagyott német árukövetelésebet használták fel a kivitel, főleg a búzakivitel céljaira. Vagyis Németország követelésekért, amelyekre a mi mai gazdasági és pénzügyi viszonyaink között egyáltalán nem számíthatott, búzát és egyéb cikkeket is vásárolt nálunk, s tudvalevőleg éppen ezzel a^ búzával csinált nagy konkurrenciát az egészséges magyar búzaexportnak. Ez egy eredmény, ame-