Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

Az országgyűlés képviselőházának 22 metélten nyugdíjuk élvezésébe visszakerüljenek? Ez a javaslat nem ad lehetőséget az ifjúság elhelyezkedésére. Ez a javaslat nem nyit meg egyetlen állást sem, legfeljebb csak azt a ket-három állást fogja megnyitni, amelyet a kultuszminiszter úr, most az egyetemi tüntetések kapcsán beígért, hogy ott egy álláselhelyező és állásközvetítő intézményt fog a kultuszminisztérium egyik osztálya keretében felállítani é« amint az eddigi események és példák is igazolták, ott az egyetemi mozgalom néhány zászlóvivője ^és vezére elhelyezést fog kapni, de a diplomásoknak nagy tömege továbbra is csak útkaparónak mehet, feltéve, hogy útkaparói állást diplomával kap. Ilyen körülmények mellett, minthogy ez a törvényjavaslat nem épít, nem alkot, hanem ellenkezően, rombol, minthogy ami megtakarítást jelentene is ez a törvényjavaslat, azt másutt sokkal jobban lehetne eszközölni és minthogy ezzel szemben az aktív tisztviselőket még jobban megnyomorítja és függő helyzetbe hozza, à nyugdíjasokat pedig teljesen a tönk szélére juttatja: én a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, ellenben kérem a t. Házat, méltóztassék iaz általunk beterjesztett kisebbségi véleményt magáévá tenni és a törvényjavaslatot visszautasítani. (Elénk helyeslés és éljenzés" a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Rakovszky Tibor! Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! Bár pártom, a független kisgazdapárt, azon az állásponton van, hogy az államháztartás kereteit a mai helyzetben fenntartani nem lehet és szükség van azok további csökkentésére és bár a szóbanforgó javaslatot a pénzügyminiszter úr ilyen csökkentő javaslatnak szánta, imégsem viagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot a magam részéről elfogadjam. Nem azért, mintha nem tartanám szükségesnek egyrészt a tisztviselői státus létszámának csökkentését, másrészt pedig nem vallanám azt az elvet, hogy a személyi kiadások terén továbbra is csökkentéseket kell keresztülvinnünk, hanem azért, mert ezt a törvényjavaslatot, mint teljesen igazságtalant, méltánytalant, célszerűtlent és az ország egyetemes érdekeivel szembenállót, nem áll módomban elfogadni. Igenis, ma olyan időket élünk, amikor mindenkitől jövedelme és vagyona arányában áldozatot kell követelnünk. így áldozatot lehet és kell is követelnünk a tisztviselői társadalomtól is. Ez a tisztviselői társadalom azonban a legutóbbi két esztendőben már háromszoros fizetéscsökkentésen ment keresztül. Amikor ennek a parlamentnek tagja lettem, 1931-ben, még 960 millió pengős költségvetéssel dolgozott az ország s ezt a mostani költségvetési évben 760 millió pengőre csökkentették le, mégis az ország adófizetői semmiféle előnyt nem látnak ebből, mert az adóterhek éppen^olyan súlyosak, éppen olyan igazságtalanok és éppen olyan magasaik, mint voltak az államháztartás, kereteinek csökkentése előtt. De a tisztviselőtársadalomtól is csak abban az esetben lehet áldozatot követelni, ha azok, akik még a mai súlyos helyzetben is áldozatot tudnának hozni, ezt az áldozatot már meg is hozták. Én úgy érzem, hogy a kormány ezzel a javaslattal óriási sorrendi hibát követett el az áldozatok követelése terén is. Ezt kell mondanom, amikor azt látom, hogy még ma sincs beterjesztve a részvényjogi reform, amely igenis, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. 7. ülése 1933 december 12-én, kedden. 49 belenyúlt volna abba az álláshalmozó- és mammutfizetéses dzsungelbe, amely még ma is fennáll ebben a szörnyű gazdasági helyzetben s amikor azt látom, hogy különösen a magasabb kategóriákban a tisztviselői fizetések mellett még különböző reprezentációs költségeket is utalnak ki, holott ma a vezető tiszt viselő társadalomnak is, ha reprezentál valamit, akkor ennek az országnak súlyos helyzetét, nyomorúságát, koldusszegénységét kellene reprezentálnia. Igen t. Ház! Itt járt külföldi politikusoktól hallottam, akik gyönyörű fogadtatásban részesülitek itt, hivatalos helyekről is, hogy amikor ebben az országban van még pénz bankettezésre, van még pénz reprezentációra, van még pénz költséges pártszervezkedésre, akkor hogyan jöhetnek egy olyan javaslattal, amely a nyomorban tengődő tisztviselői társadalomtól három és félmillió pengő megtakarításért ilyen áldozatot mer követelni. A harmadik sorrendi hiba pedig az, hogy mielőtt a tisztviselőtársadalom illetményeihez, az özvegyek és árvák koldusfilléreihez hozzányúlnának, szükség volna nemcsak az ipari áraknak, a Tyler-jelentés szerint is indokolatlanul magas ipari áraknak a letörésére, hanem szükség volna arra is, hogy a lecsökkent mezőgazdasági terményárak mellett a fogyasztó is olcsóbban jusson ezekhez a cikkekhez. Amikor a legolcsóbb búza hazájában majdnem a legdrágább kenyeret eszi a tisztviselő- és munkásember, amikor hat- és hétfilléres tejárak itt Budapesten a tisztviselő és munkás számára 32 filléres kiadást jelentenek, amikor a két pengő tízfilléres cukorrépából egy pengő 36 filléres cukrot kellene enni, ha tudná megfizetni a kistisztviselő és kismunkás, akkor igenis súlyos sorrendi hibák vannak e törvényjavaslat benyújtása tekintetében. (Úgy van! balfelől.) Jogosult volna a kormány áldozatot követelni a tisztviselőtársadalomtól — és én magam is mint tisztviselőember, bár olyan pártnak vagyok a tagja, amely elsősorban agrárérdekekért küzd, igenis, vallom és mondom, meggyőződésem az, hogy mi is, a tisztviselőtársadalom is hajlandók vagyunk a legmesszebbmenő áldozatokra az ország érdekében, — ha méltóztatnék megteremteni azokat a gazdasági és szociális feltételeket, amelyek mellett a kormány jogosult lesz ezután ezeket az áldozatokat követelni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Igen t. Ház! Különösen az úgynevezett akasztófa-paragrafussal, vagy selyemzsinórparagrafussal kapcsolatban még egy súlyos sorrendi hibát vetek a kormány szemére- Előbb voltam bátor kijelenteni, hogy igenis szükség van redukcióra, szükség van arra, hogy az ország adminisztratív berendezkedése alkalmazkodjék egy nyomorult, szegény parasztország gazdasági helyzetéhez. (Úgy van! balfelől.) Ezt belátja mindenki, aki józanul gondolkozik. Ezt követeli az államháztartás érdeke, de követeli a tisztviselői illetmények biztonságának érdeke is, (Úgy van! a balközépen) hogy ezen a téren is rend teremtessék. De idejönni egy javaslattal, amöly időtartam nélkül a kormánynak kezébe ad olyan hatalmat, hogy a tisztviselőtársadalommal szemben, minden esetleg magasabb érdek félretételével is, úgy járjon el, amilyen eljárásra ez a 3. § lehetőséget ad, ezt alkotmányos országban megtűrni nem lehet. A sorrendi hibát én abban látom, hogy az igen t. kormány nem jött a már réges-régen beígért racionalizálási törvényjavaslattal, amelyhez azt mondta volna: elszegényedtünk, 7