Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

34 Az országgyűlés képviselőházának 227. ülése 1933 december 12-én, kedden. gazdasági és közlekedésügyi bizottság együttes jelentését a Budapesten 1933. évi január 13-án kelt magyar-német légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Van szerencsém továbbá beterjeszteni ugyancsak a külügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottság együttes jelentését a Budapesten 1931. évi november hó 28-án kelt magyarlengyel légiforgalmi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem mind a két jelentés kinyomatását, szétosztását és annak idején napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja és napirendre tűzésük iránt annak idején fogok a t. Háznak jelentést tenni. Váry Albert képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Váry Albert előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a mentelmi bizottság jelentéseit Andaházi-Kasnya Béla, gróf Apponyi György, vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre. Buchinger Manó, Dinich Ödön, Eckhardt Tibor, Erdélyi Aladár, Farkas István, Frühwirth Már tyás, Hegymegi Kiss Pál, Kabók Lajos, Magyar Pál, Musa István, Somogyi Béla, Szeder Ferenc és Téglássy Béla képviselő urak egy-egyrendbeli, Büchler József, Meskó Zoltán és Mojzes János képviselő urak két-kétrendbeli, továbbá Ulain Ferenc képviselő úr háromrendbeli és Weltner Jakab képviselő úr ötrendbeli, végül Esztergályos János képviselő úr hétrendbeli mentelmi ügyében. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezeknek kinyomatása, szétosztása és annak idején napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök: A mentelmi bizottság beadott jelentéseit a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és napirendre tűzésük iránt annak idején fogok a t. Képviselőháznak előterjesztést tenni. Most pedig következik napirendünk szerint a nyugdíjtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 622, 635.) tárgyalása. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Jánossy Gábor! (Halljuk! Halljuk!) Jánossy Gábor: Mélyen tisztelt Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ennek a törvényjavaslatnak minden szavából, minden betűjéből — azt hiszem, ennek a Háznak minden tagja így érez és így gondolkozik — nemcsak a magyar tisztviselő sorsának szomorúsága, nyomorúsága, megalázottsága, elesettsége, minden fájdalma és keserűsége szól hozzánk, hanem általában a magyar sors fájdalma, szomorúsága és nyomorúsága is. Ügy voltam én is ennek a törvényjavaslatnak tanulmányozásánál, amint tegnap azt igen megható szavakkal fejtegette előttünk Maday Gyula költő képviselőtársunk, igen tisztelt barátom, hogy valóságos lelki vívódásba került az embernek önmagát meggyőzni ennek a törvényjavaslatnak szükségességéről. A magyar tisztviselő sorsa a békebeli időkben, a történelmi Magyarország életében sem volt irígylésreméltó. Azt hiszem, mindenki, aki emlékszik azokra az időkre, a különböző tisztviselői és foglalkozásbeli ágakhoz tartozók fizetésrendezési, javítási, emelési mozgalmaira, nagyon jól tudja, hogy a magyar tisztviselői karnak, a magyar államélet folytonossága fenntartójának, minden közéleti, közérdekű kérdés leglelkesebb, legönzetlenebb istápolójának, minden, nemcsak hivatalos hatáskörébe vágó, hanem minden gazdasági, irodalmi, társadalmi, karitativ, jótékonycélú mozgalom mozgatójának sorsa a békeidőkben sem volt irígylésreméltó. És most lelki szemeim előtt megjelenik a magyar tisztviselőtársadalom, különösképpen pedig a szegény nyugdíjasok szomorú serege. Látom azokat az elaggott nyugdíjas tisztviselőtársaimat, látom azoknak családtagjait, akiknek sorsa naprólnapra való lemondás a folyton-folyvást lefokozott igényekről (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és sorsuk tulajdonképpen nem más, mint a puszta életnek, ennek a szomorú életnek fenntartása. E mellett azonban megjelenik lelki szemeim előtt, de megjelenik mindannyiunknak szeme előtt is a magyar falu népe, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a magyar földmívelő nép is, amely szántja a magyar ugart és termeli minden rendű-rangú magyarnak, minden foglalkozásbelinek azt az áldott mindennapi magyar kenyeret, amelyért elsősorban ő verejtékezik, amelyért mi is megdolgozunk és amelyért mindennap imádkozunk. Én nem állítom szembe a tisztviselőtársadalmat a magyar falu népével. Ezt mindig hibáztattam és mindig hibáztatom. Hangsúlyozom annak a veszedelmességét. helytelenségét, hogy különféle társadalmi rétegeket, különféle foglalkozásbelieket itt mi állandóan szembehelyezzünk, szembeállítsunk egymással. Azt is helytelennek tartom, kimondom nyíltan, ha tetszik, ha nem tetszik, (Halljuk! Halljuk!) felfelé vagy lefelé mert én nem törődöm mással, mint a meggyőződésemmel, az igazsággal, az igazság útján járok, minden jót csak attól várok — ez egy régi énekeskönyvből való idézet — ami van a szívemen, az forog a nyelvemen, mondom, azt a megkülönböztetést is mindig helytelenítettem és nagyon szeretném, hogyha egyszer már megszűnnék, hogy itt, ebben a tiszteletreméltó gyülekezetben is, a magyar közélet fókuszában, legmagasabb pontjában beszélünk városi képviselőkről, különösebben fővárosi képviselőkről, (Ügy van! jobbfelől) beszélünk falusi képviselőkről, mondván, hogy a fővárosi képviselők, a városi képviselők kénytelenek így meg amúgy, ilyen meg olyan álláspontot elfoglalni, az agrártársadalmat, a magyar földmívesnépet képviselő társaink, pedig szintén kénytelenek az általuk képviselt falusi földmívelőrétegek igazságát hangoztatni és keresztülvinni. A legbetegebb felfogás ez, a magyar közélet egyik betegsége, mert itt nincs városi, fővárosi és falusi képviselő, itt nincs tisztviselő-, ügyvéd-, orvos-, mérnök-, művész-képviselő, itt csak magyar képviselők vannak, akiknek egyes egyedül és kizárólag a nemzet egyetemes érdekeit kell mindig szem előtt tartaniok és a nem zet, nyolc és félmillió dolgozó, nyomorgó ma gyár testvérünk egyetemes érdekei szempontjából kell minden kérdést — felülemelkedve minden társadalmi réteg teljesen jogos, szükséges érdekein, — bírálni és eldönteni. (Farkasfalvi Farkas Géza; Nagyon jó volna, ha úgy volna!) Ha nem így van, igen t. képviselőtársam, akkor rosszul van; ha pedig eddig ros°zul volt, legye« ezentúl jól és legyen úgy, amint a nemzet egyetemes érdekei parancsolják. (Homonnay Tivadar: Jó lesz, ha a javaslatot 'eszavazza!) Igen t. képviselőtársam a javaslatra vonatkozóan méltóztatott közbeszólást tenni. Méltóztassék nyugodtan megvárni igénytelen fejtegetései met. Ha ezek igen t. barátomat érdekelni fogják, akkor bátor leszek többek között egy kérést előterjeszteni, egy olyan magyar foglalkozási ág érdekében, amely t. barátom szívéhez, meg az enyémhez is nagyon közal áll (Ho-