Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-238
410 Az országgyűlés képviselőházának 23. Patacsi Dénes jegyző: Büehler József képviselő úr jelentkezett! Büehler József: T. Ház! Nem tudom, hogy mi állampolgárok miért tartunk tisztviselőket, ha azok hibákat csinálnak. Itt, úgylátszik, valami szarvashiba van, mert a jelentésben az áll, hogy az ügyészség büntető eljárást indított a Népszava politikai napilap 1933. évi június hó 29. napján megjelent »A szeghalmi főszolgabíró esete a szaloncukorral« feliratú cikk tartalma miatt s amikor keresni kezdtem ezt a cikket az 1933. évi június hó 29-i Népszavában, sehol nem tudtam megtalálni azt. Milyen eljárást indított tehát a főügyészség, illetőleg a mentelmi bizottság? Ki ellen indította az eljárást? Bocsánatot kérek, én mint képviselő, arra vagyok utalva, amit nekem mint hivatalos iratot kiadnak. Ebben az iratban az van, hogy az 1933, évi június 29-én megjelent Népszavában van egy ilyen cikk. Megnéztem: nincs benne. Tisztelettel kérem, méltóztassék ebben az ügyben a mentelmi jogot nem felfüggeszteni. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: A nyomda dolgozott rosszul! 1932-t kellett volna szednie!) Bocsánatot kérek, akkor a nyomdát tessék kiadni, nem pedig a képviselő. (Derültség.) Tisztelettel kérem, méltóztassék Weltner Jakab képviselő úr mentelmi jogát nem felfüggeszteni, annál kevésbbé, mert a Népszavának ebben a számában egyáltalán egy betű sincs, amely inkriminálva volna. Elnök: Az előadó úr kíván szólni! Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Ház! Meg kell állapítanom, hogy a mentelmi bizottság jelentésében nyomdahiba, sajtóhiba történt. (Büehler József: Sajnálom! Akkor nem lehet tárgyalni!) Méltóztassék meghallgatni. Sajtóhiba folytán került a jelentésbe 1932 helyett 1933. Bár a magam részéről abban a jogi felfogásban vagyok, hogy ez a sajtóhiba nem lenne akaaaiya a mentelmi ügy érvényes elbírálásának, mert ezt ez a sajtóhiba nem akadályozhatja meg, hiszen végeredményben így mindig meg lehetne akadályozni az ügyek elintézését, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) azonban azt javaslom, méltóztassék visszaadni a jelentést a mentelmi bizottságnak, hogy az megfelelő kiigazítás után hozzon új előterjesztést a t. Ház elé. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. (Propper Sándor: Ilyen alapos vádakat hoznak ide! — Zaj.) Következik a mentelmi bizottság 584. számú jelentése. Kérem annak ismertetését. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Ház! (Büehler József: Az előadó úr tévedett! Nem jól korrigált! Az előadó dolga, nem a képviselőé!) Nem én csinálom a korrektúrát t. képviselő úr! T. Ház! A budapesti kir. főügyészség sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével, valamint a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétséggel gyanúsított Weltner Jakab képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mint felelős szerkesztőét, a Népszava 1933. évi január 8-iki számában »A magyarországi Szociáldemokrata Párt XXIX. országos kongresszusa«, valamint »Ez hát a szervezkedési szabadság Magyarországon?« feliratú cikkek tartalma miatt. A mentelmi bizottság javaslata alapján tisztelettel kérem, méltóztassék ebben iaz ügyben Weltner Jakab képviselő úr mentelmi jogát felfüggeszteni. Elnök: Van valaki feliratkozva? '. ülése 1934 január 25-én, csütörtökön. Patacsi Dénes jegyző: Buehinger Manó! Buchinger Manó: T. Ház! Itt tulajdonképpen két cikkről van szó. Az egyik cikket, illetőleg ennek a cikknek azt a részét, amely miatt ma itt a kiadatást javasolják, kénytelen vagyok itt citálni, mégpedig azzal, hogy tisztelettel felhívom a Házat, méltóztassék felolvasásom után jelentkeznie annak, aki ebben a cikkben valóban osztály elleni izgatást vél felfedezni, s aki a magyar állam és magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétséget tud találni ebben a közleményben. Azt mondja a közlemény (olvassa): »Ahol neon. lehet az egyesülési és gyülekezési jog szabadságával élni, ott a munkássajfcó pótolhatatlan ós nélkülözhetetlen eszköze a szocialista eszmék terjesztésének. Egyetlen módja annak, hogy a munkások^ követelései és törekvései széles körben nyilvánosságot nyerjenek. Nagy előharcosaink beható és minden részletre kiterjedő alapossággal fedték fel a kapitalista termelőmód kizsákmányoló művészetét, megfosztották azt fetisszerűségétől, és a tudományos igazság legyőzhetetlen szilárdságával bizonyították, hogy a munkásoktól elvont értéktöbbletből halmozódnak fel azok a tőkék, amelyeket a munkások kizsákmányolására és elnyomására használnak fel.« Ilyen hangnemben írt közlemény az, amelyért annak szerzőjét itt a mentelmi bizottság ki akarja adni. Tisztelettel azt kell kérdeznem, lehet-e tárgyilagosabb hangot használni, lehet-e enyhébb bírálatot alkalmazni azokról a viszonyokról, amely viszonyok bírálata elvégre egy munkáslapnak, egy szocialista lapnak mindennapi és természetes hivatása és kötelessége? Kérdem a t. Házat, hogy itt a Házban, de nemcsak itt a Házban, hanem a gyűléseken, úton-útfélen nem sokkal erősebb kritikában részesítik-e, nem sokkal súlyosabb kritikával illetik-e azokat a közviszonyokat és közállapotokat, amelyek alatt ma milliók és milliók szenvednek az országban? Arra kell kérnem a t. Házat, ne tegyék teljesen illuzóriussá azt a hitet, hogy itt jogegyenlőség van, (Büehler József: A mentelmi jogot ne tegyék nevetségessé!) hogy itt a^sajtó útján valaki sérelmeket, panaszókat szóvátehet és tárgyalhat, ne fosszák meg ennek az országnak polgárait a sajtószabadság utolsó maradványaitól, utolsó morzsájától. Mert voltaképpen ez történik abban az esetben, ha ilyen szelídhangú, nemcsak tárgyilagos, " de szelídhangú közleményt is per tárgyává tesznek. (Propper Sándor: Halljunk idézeteket belőle!) Már megvolt, nem akadt egyetlen t. képviselőtársam sem, aki felszólításomra jelentkezett volna, hogy ő ebben a közleményben tényleg a magyar nemzet elleni, nem tudom én micsoda, bűntettet lát. Egy második közleményről is van ebben az ügyben szó. Itt a következők vannak a cikkben (olvassa): »A mindenkori belügyminiszterek anyakra-főre hangoztatják, hogy a szervezkedési szabadságon soha csorbát nem üt a hivatalos hatalom. így volna ez valóban? Nem így van. Büdszentmihályi elvtársaink szervezkedő gyűlést akartak tartani. Ezt annak rendje és módja szerint bejelentették illetékes helyen. Mi lett a vége? Hivatalos kötelességéhez híven tudomásulvette a főszolgabíró úr? Nem vette, ellenben a csendőrök házról-házra járva,* ia gyűlés bejelentőit felkeresték: — Piszkos, büdös kommunisták, ti akartok gyűlésezni? — és összeverték a bejelentés aláíróit. Az összevert Elnök: Kíván valaki szólni?
