Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-238

404: Az országgyűlés képviselőházának 238. szagban. Hiszen felhívhatom figyelmüket, emlékezetükbe idézhetem azt, hogy mi ezeket a dolgokat, a csendőrségnek ezt az eljárását itt a Ház plénuma előtt szóvátettük és a t. túloldal velünk együtt háborgott, velünk együtt tiltakozott, velünk együtt állapította meg, hogy egy jogállamban abszurdum a polgárokkal így elbánni és a polgárokkal szemben a hatóságnak ilyen magatartást tanúsítani, ilyen brutalizálásokat maguknak megengedni. Ez igazán a munkásosztály semmibe vevését, a munkásosztály lebecsülését jelenti, ha túl azokon a tényeken, amelyeket el kell szenvednie, még azt a jogot is megvonják tőle, hogy ezeket a dolgokat valahol panasz tárgyává tegye. Amikor mégegyszer megállapítjuk, hogy itt olyan természetű közleményről van szó, amelyet ennek a Háznak egyik pártja, tehát törvényes keretek között működő, a parlament által elismert párt, a parlamentben helyet foglaló párt terjesztett elő jelentés formájában a maga kongresszusa számára, akkor csak nem lehet azt mondani, hogy ennek a nyomtatványnak izgatás volt a célja? Mindezeket figyelembe és tekintetbe véve, arra kérem a Házat, méltóztassanak megállapítani, hogy ebben az esetben valóban zaklatás ténye forog fenn s ezért a cikk íróját ne méltóztassanak kiadni és a hivatalos javaslatot ne fogadják el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) Elnök: Kíván valaki szólni? Herczegh Béla jegyző: Nem! Elnök: Senki nem kíván szólni. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! — Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállni! (Megtörténik.) Többség. (Buchinger Manó: Álljanak fel azok, akik tudják, miről van szó!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta és Farkas István országgyűlési képviselő úr mentelmi jogát ebből az ügyből kifolyólag felfüggesztette. Következik a mentelmi bizottság 530. számú jelentésének tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Ház! A budapesti kir. főügyészség Weltner Jakab országgyűlési képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését kérte sajtó útján elkövetett, felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége címén a Népszava 1932 augusztus hó 6-án megjelent számában közzétett cikk tartalma miatt, amely közleményért a sajtójogi felelősség Weltner Jakab képviselő urat, mint .felelős kiadót terheli. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, s ezért javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólani? Herczegh Béla jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! A mentelmi bizottság, úgylátszik, még az ügyészi szemnél is tovább megy és egyes tagjai úgy fogják fel a különböző cikkek megjelenését, hogy akármibe bele lehessen kapaszkodni, ha csak a legcsekélyebb dolgot, egy hajszálnyit is lehet valamely cikkben találni, akkor ők már ezt mindenáron büntetni akarják és kiadatni kérik a képviselőt csak azért, hogy üldözés legyen. Ez a mentelmi bizottságnak olyan eljárási módja, amelyet nem lehet eléggé elítélni. Ez az eset is, amelyről itt szó van, tiülése 1934- január 25-én, csütörtökön. pikus esete annak, hogy a mentelmi bizottságnak ilyen esetben számolnia kellene azzal, hogy egy újságnak az a rendeltetése, hogy a közviszonyokat figyelemmel kísérje és annak az érdekelt rétegnek, amelyet különösképpen véd, meglássa a viszonyait, hangot adjon annak a fájdalomnak, amely ezt az osztályt éri és amely ebből az üldözésből fakad. Itt is arról van szó, hogy a csendőrség zaklatja az embereket csak azért, mert a Népszavát olvassák, házkutatást tart azért, mert valamilyen legális szociális iratot talál valamelyik szocialistánál, bemegy a pártszervezetbe, házkutatást folytat, elmegy a lakásokra éjszaka, felzavarja az aszszonyokat, a gyerekeket és akkor csinál házkutatást, hogy minél nagyobb legyen a megfélemlítés. Ez nem lehet a magyar közélet kívánsága, ez csak annak a gyűlölt egységespárti politikának lehet a következménye, amely fél minden kritikától, fél minden ellenvéleménytől, mert nem tud ebben az országban máskép gyökeret verni, csak terrorral, erőszakkal akarja kieszközölni, hogy más pártok ne tudjanak érvényesülni. A kérdéses cikk egy riportszerű közlemény a Népszavában. A riporter lemegy, kutat, kérdéseket tesz fel és feleleteket kap rá. Nincsenek a cikkben konkrétumok, de abban az időben készült, amikor a Nyírségben nagy csendőri üldözések és zaklatások voltak. És erre a mentelmi bizottság ezt a cikket úgy fogja fel, mint amely egyenesen izgatás a hatóság ellen és hivatalból üldözendő cselekmény. Bocsánatot kérek, ha ennyire becsüli a mentelmi bizottság a sajtószabadságot, ha enynyire érdekli az ebben az országban megnyilatkozó közhangulatot, hogy azt minden ellenzéki megnyilvánulásban elfojtja, akkor olyan cselekedetet követ el, amelyről azt hiszem, maga sem tudja, mit csinál. Ezt másképpen felfogni, másképpen megérteni nem lehet. Es lehetetlenség, hogy egy ilyen riportot, amely alapjában véve ártatlan dolog, beszélgetés azzal az emberrel, akit megvertek a csendőrök, akinek lakását feldúlták, üldözzenek^ és ezért mindenféle címen, rágalmazás, hatóság rágalmazása címén eljárást indítsanak a Népszava ellen. Itt, ebben a Házban már bebizonyosodott, hogy nemcsak velünk, szociáldemokratákkal, hanem a polgári pártokkal szemben is az az eljárás, hogy a belügyminiszter ugyanazoktól a csendőröktől kapja meg a jelentést, akik megverik az embereket. (Ügy van! Ügy van! a széls'őbaloldalon.)) Ugyanazok teszik meg a jelentést! Ez olyan bürokratikus, olyan brutális eljárás, amelyet azt hiszem, sehol az egész világon nem folytatnak,, csak nálunk. (Ügy vmi! a szélsőbaloldalon.) Mert elképzelhetetlen állapot az, hogy a verekedő csendőr adjon jelentést arról, hogy ő mit csinált. Senki nem vizsgálja ki, senki nem ellenőrzi, megelégszik a belügyminisztérium azzal, ha beérkezik hozzá a jelentés és a belügyminiszter úr itt Mielenti, hogy nem történt hatósági visszaélés. Ebben merül ki az egész eljárás. Innen, az ellenzéki padokról állandóan panaszkodunk ezért és ezt figyelembe kellene venni, éreznie kell már itt ebben a Házban minden képviselőnek, hiszen még a túloldalon levő egységespárti képviselők között is vannak elegen, akik tudják, hogy ezek a jelentések hamisak, akik tudják, hogy a csendőrök brutalizálnak, akik tudják, hogy a csendőrök parasztokat, a szegény mezőgazdasági népességet, ha megmozdul, ütik-verik és így tartják féken. Ha nem tudnak nekik sem kenyeret, sem munkát adni,