Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-238
Az országgyűlés képviselőházának 238. után azonban a kir. büntető törvényszék megkeresése a fent már részletezett lényeges kellékeket nem tartalmazza, az érdemben el nem bírálható, zaklatás esete forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, Ihogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben ne függessze fel. Elnök: Méltóztatnak a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni? (Igen!) Ha igen, úgy határozatkép kimondom, hogy Weltner Jakab képviselő úr mentelmi joga ez ügyben nem függesztetett fel. Sorrend szerint következik a mentelmi bizottság 653. számú jelentése Buchinger Manó és Weltner Jakab országgyűlési képviselők mentelmi ügyében. Erődi-Harrach Tihamér előadó: Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 6882/1933. f. ü. szám alatt Buchinger Manó és Weltner Jakab országgyűlési képviselők mentelmi jogának felfüggesztését kérte. A budapesti kir. hüntető törvényszék B. XXXV. 6957/1933. számú megkeresése szerint Budapesten, a Világosság könyvnyomdában előállított »Népszava Naptár 1933« című könyvben »Az anya imádkozik« felirat alatt a következő vers jelent meg, melynek tartalma a kir. ügyészség szerint a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző és az 1912:LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő osztály ellen való izgatás bűntettének a jelenségeit tünteti fel: »A magtárt, kamrát ki töltötte meg? Az uram, aki vetett, aratott s míg a robotban teste tönkre megy, mit kap a teltből? — egyegy falatot, nehogy kidőljön az igából az eke mellett vagy a rendnél . . . Uram-teremtőm, égi bölcsesség, szegény parasztot minek is teremtél! ... A mások arcán nevet a gyönyör, de a miénken bánat kesereg; mások boldogok — minket gond gyötör, velünk sírnak az éhes gyerekek; tavasztól, nyártól, ősztől reszketünk s nekünk nem öröm az a szívtelen tél . . . Uram-teremtőm, szent igazság, nem-egyformákat, minek is teremtél! . . . Az asztal mások előtt de rakott! — szakácsuk süt-főz, sohasem henyél ... Mi áldjuk azt a száraz- falatot, mit ád, ha van, naponta a kenyér. Egyiknek selymet, másiknak darócot, vagy még csak azt sem mércsikél az élet . . . Uramteremtőm, mindenség bírája, jöjjön már az az utolsó ítélet! . . .« A vers Héky Gábor aláírásával jelent meg, akinek kiléte a nyomozás során nem volt felderíthető. A könyvön a felelős kiadó neve nincs feltüntetve. Deutsch Dávid, Saly Endre és Szenes Lajos tanúvallomása szerint a könyv kiadója Buchinger Manó országgyűlési képviselő és szerkesztője pedig Weltner Jakab orországgyűlési képviselő. Buchinger Manó országgyűlési képviselő a vers szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a kéziratot nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vádba vett sajtóközleményért az 1914 :XIV. te. 34. §-a értelmében Buchinger Manó országgyűlési képviselőt, mint kiadót terheli a sajtójogig felelősség. A szerző kilétének megállapítása végett a nyomozati eljárás során annak szüksége is felmerült, (hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő tanuként kihallgattassék, aki azonban tanukénti kihallgatásra szabályszerű idézés dacára sem jelent meg, sem távolmaradását nem igazolta, miért is vele szemben a Bp. 190. §-ában előírt kényszerintézkedések megtételének szüksége állott elő. A bizottság megállapította, hogy a megkeülése 193A január 25-én, csütörtökön. 397 resés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és a nevezett képviselők személye között nem kétséges. A vers tartalma irányzatosan túlzott színekkel festi ugyan a parasztság helyzetét, de más osztály ellen gyűlöletre való izgatás a versben nincs. Bűncselekmény nem lévén, a tanú kihallgatásának tárgyi oka nincs. Ezek szerint zaklatás esete forog fenn, a bizottság javasolj t. Képviselőháznak, hogy Buchinger Manó és Weltner Jakab országgyűlési képviselők mentelmi jogát ebben az ügyben ne függessze fel. Elnök: Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát, mely szerint Buchinger Manó képviselő úr mentelmi joga ne függesztessék fel, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, úgy határo : zatképpen mondom ki, hogy Buchinger Manó képviselő úr mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag a Ház nem függeszti fel. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát Weltner Jakab országgyűlési képviselő úr mentelmi ügyére vonatkozólag elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, úgy határozatképpen mondom ki, hogy ez ügyből kifolyólag Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi joga sem fügíresztetik fel. Sorrend szerint következik a mentelmi bizottság 654. számú jelentése sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyébem Erődi-Harrach Tihamér előadó: Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 11.060/1933. f. ü- szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XI. 11.932/1 T 1933. számú megkeresése szerint ellene a bíróság büntető eljárást indított a Világosság könyvnyomdában előállított »1933. május 1.« című sajtótermékben megjelent »A magyar föld májusa« és >^A kutyáknak jobb a sorsuk...« felirat alatt közzétett cikkek tartalma, de különösen azoknak következő kitételei miatt: »A magyar föld májusa. Ősidőktől fogva hull a magyar rögre a magyar földmunkás verejtéke. Előbb rabszolga volt, majd jobbágy. Most szabad bérmunkás. Mindig ő dolgozott, ma is ő dolgozik — a mások földjén.« »Mi az osztályrésze a {nemzeti termelés eredményéből?« »Éhezés, nyomor, nélkülözés — ez a magyar rög robotosának a sorsa.« »A politika az urak dolga. A paraszté a munka. Esze az úrnak van, gondolkozik a paraszt helyett is.« »Akik vezették — mindig célhoz értek. A paraszttömegek ott maradtak a mások földjén éhező, nyomorgó robotosoknak. Mindig megcsalták, mindig cserbenhagyták azok, akik kéretlenül is ;a robotolók vezetésére vállalkoztak.« »A mi teremtő munkánk a nemzeti termelés alapja. Munkánk eredményét most mások élvezik.« »A kutyáknak jobb ai sorsuk... Májusi verőfényben sütkéreztek a gyermekek. Fiúk, leányok. Sápadt, ványadt arcocskajukon^ felderült a mosoly a tavaszi napsütésben, zsúfolt, komor munkáslakáshoz szokott szemükben megcsillant az élet-« »Az egyik cirádás, embermagasságú villakerítés előtt hirtelen megtorpantak. Három hatalmas, szép fajkutya ebédelt a virágágyakkal, szökőkúttal ékesített pompás kertben. Csámcsogva majszolták a hatalmas 56*
