Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

Az országgyűlés képviselőházának 2 felsőházi és* alsóházi tagjai paritásosán legye­nek felvéve, nem pedig többségben a felső­háziak. Mert a helyzet az, hogy az az együt­tes bizottság a Felsőházban valami 120 tag­ból áll^ a mi együttes bizottságunk tagjainak maximális száma pedig talán ennek fele. Mi volna a helyzet, ha nem gondoskodtunk volna arról, hogy megfelelő módon, mégpedig nem sorshúzás útján, hanem a névjegyzékből sza­vazással egyenlőyé tétessék a két Házból való tagok száma? Az történnék, hogy a Felsőház jogköre ezáltal igenis bővíttetnék, leszavazhat­nák az alsóházi tagokat és egy olyan javas­latot hoznánk ide, amely javaslat a Felsőház akaratát képviselné. Hol van itt a Felsőház jogkörének vagy hatáskörének kibővítése? El­lenkezőleg, csökkentjük a felsőházi tagok lét­számát azért, hogy a paritást létrehozzuk. Bo­csánatot kérek, hogy erre a részletre kiter­jeszkedtem. Azt méltóztatott mondani a továbbiakban, hogy nem az alsóház akarata érvényesült. Hát mi történik akkor, ha az együttes bizottság, amely a javaslatot megállapítja és javaslatot tesz a két Háznak, nem tud megegyezni? Az, amit az alsóház akar. Akkor érvényesül a felsőházi törvénynek az a parancsa, amelyet bölcsen méltóztatik ismerni, hogy ez a Ház, ha nem hajlandó elfogadni a Felsőház módosí­tását, akkor egyszerűen felküldi a törvény­javaslatot kihirdetési végett. Be tovább folytatom. Azt méltóztatott mondani, Jiogy ez az intézkedés rapszodikusan történt. Bocsánatot kérek, a törvény nem rap­szodikusan rendelkezett iáikkor, amikor azt mondotta, hogy ha felmerül a szüksége annak, hogy egy új szabályozás legyen, akkor az új szabályozást ilymódon, országos küldöttséggel a két Ház ejtse meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez történt imost. Hogy sohasecm tör­tjénhetik ez máskép, csak egyes ©seték felme­rülése alkalmából, az mindenkii előtt világos. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Csäk úgy lehet szükség új szabályozásra, ha erre az új szabályozásra nézve bizonyos eset merül fel. Máskülönben nem tudnám ezt elképzelni. Azután azt méltóztatott mondani, hogy ez­zel az új rendelkezéssel mi húzzuk-vonjuk a tör­vényalkotás munkáját, a törvényhozást és ez­zel bővítjük a felsőház jogkörét. Tisztelt ba­rátom, akkor, amikor mi megkönnyítjük a két Ház egymással való érintkezését, amikor mi azt mondjuk, hogy üljön össze az a két bi­zottság, amelyben megvan a hajlandóság arra, hogy megértse egymást, akkor itt igazán nem lehet szó huzavonáról. Míg a törvény rideg szava azt mondja, hogy csak arról lehet szó, elfogadom-e a javaslatot vagy nem, addig a határozati javaslat azt mondja: üljünk le, hátha meg tudunk állapodni egy közös szöveg­ben; mi tehát megelőzzük a huzavonát, mi megkönnyítjük azt, hogy minél hamarább kész javaslattal jöhessen a Képviselőház és a Felső­ház elé az együttes bizottság. A régi, 48 előtti időkben a Főrendiház és az alsó tábla üzenetváltással küszöbölték ki a felmerülő ellentéteket. Ez volt a huzavona. Akkor kellett nem tudom én hány, esetleg írás­beli üzenetváltást csinálni, ami az egyes ja­vaslatok törvényerőre emelkedését meglehető­sen megnehezítette. Ez a szóbeli, közvetlen, az együttes bizottságban történő elintézés a le­hető legmodernebb, legcélszerűbb, amit csak elképzelhetünk. Vájjon mondhatja-e valaki, hogy ennek a (határozati javaslatnak az a célja, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. '. ülése 1934- január 23-án, kedden. 347 hogy ^ ezzel megnehezítsük a törvényalkotás munkáját! Ellenkezőleg, mi ezt megkönnyíteni akarjuk. Azt hiszem, hogy azokra az ellenvetésekre, amelyeket Farkas Tibor igen t. képviselő­társam elmondott, nagyban és egészben vála­szoltam. Ha valami nóvum van ebben a ha­tározati javaslatban, akkor ez nem más, mint annak kimondása, hogy a két Ház közötti el­lentétek kiküszöbölése minél simább és egy­szerűbb módon történjék és ennek következ­tében ennek a Háznak akarata is minél job­ban érvényesüljön. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem óhajtok ennek a kérdésnek meritóriális tárgyalásába belemenni. A felmerült vitát, illetőleg pro­blémát az az országos küldöttség, amely a két Ház illusztris tagjaiból alakult, rendkívül megnyugtató módon oldotta meg, törvényeink­nek megfelelő módon és ami nem csekély fon­tossággal bír, a törvényhozási technika köve­telményeinek is megfelelő módon, úgy, hogy én t a kormány részéről kijelenthetem, hogy teljes mértékben osztozom az országos bizott­ság álláspontjában és az előadó úr javaslatát a magam részéről elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt je­lentést, szemben a Farkas Tibor képviselő úr által benyújtott határozati javaslattal elfo­gadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a je­lentést elfogadja s arról a Felsőházat értesí­teni fogja. Napirendünk szerint következik vitéz Válya Gyulának Kiskunfélegyháza megyei vá­ros gazdálkodásának közvetlen ellenőrzésére pénzügyi ellenőrként való kiküldetésének tár­gyában a pénzügyi és közigazgatási bizott­ság együttesi jelentése. (írom. 609, 637.) Az elő­adó urat illeti a szó. Sárkány Ernő előadó: T. Ház! A m. kir. belügyminiszter úr 1933. évi július hó 4-én bejelentette a t. Háznak, hogy az 1932 : II. tc.-kel hatályában 1933. végéig fenntartott, 1927 : V. te. 48. §-ának második bekezdése alapján folyó évi június hó 23-án tartott mi­nisztertanács hozzájárulásával^ Kiskunfélegy­háza megyei város gazdálkodásának közvet­len ellenőrzésére dr. vitéz Válya Gyula nyu­galmazott polgármestert, tb. vármegyei főjegy­zőt a m. kir. pénzüigyminiíiizter úrral egyetértő­leg pénzügyi ellenőrként kiküldötte.^ A város számadásai állandóan hiánnyal zárultak, a majdnem egymillió pengőt kitevő künnlevő­ségek behajtásáról kellő eréllyel nem gondos­kodott. Ennek következménye, hogy a város fizetési kötelezettségeit nem tudja teljesíteni s a már lejárt tartozások az egymillió pengőt is meghaladják. Emiatt a város állandóan pereknek van kitéve, a perköltségek már egy­magukban is a város háztartásában súlyos terhet jelentenek. Ezért volt szükség a neve­zett pénzügyi ellenőr kiküldésére. (Kiss ; Ist­ván: Ide vezetett a régi ellenzéki gazdálko­dás!) A Képviselőház pénzügyi és közigazgatási együttes bizottsága a címben foglalt belügy­miniszteri jelentést letárgyalva, azt tudomá­sul vette s jelentését azzal terjeszti a t. Kép­49

Next

/
Oldalképek
Tartalom